12.rész

Sunggyu powo:

Figyeltem ahogy Sora alszik, nem tudtam levenni a szeme róla. Valahogy elvarázsolt, ő más mint a többi lány. De tényleg,benne a két faj nyugodtan egyesül és békében van ha lehet ezt mondani. Bár még nem lehet tudni kiket választ én reménykedem benne hogy minket, nem akarom vámpírként látni. Valahogy nem tudom elképzelni és nem is akarom,mert akkor ő is az ellenségünk lenne és azt nem akarom. Meg Donghoo is vele menne,amit nem engedhetek meg, ő az egyik legjobb emberem. Nem véletlen hogy ő a jobb kezem, ezt a falkán belül mindenki tudja. Nem tudtam aludni furcsa hangokat és szagot éreztem. Villámcsapásként ért a felismerés. Ezek vámpírok. Lassan kikeltem Sora mellől hogy fel ne keljen és kimentem.

- Mit kerestek itt?- kérdeztem kimérten,nem sok kellett és Dongwoo is kijött.

- Tudjátok mit akarunk. – sunnyogott az egyik és elindult a szobám felé.

- Takarodj oda vissza ahonnan jöttél. – mordultam rá.

- Kinek érzed te itt magad? – jött felém.

- Húzzál vissza anyádba de kurva gyorsan. – kezdett bedühödni Dongwoo.

- De meg eredt a nyelved korcs. A húgoddal minden rendben? – kérdezte az egyik sejtelmesen vigyorogva.

- Most takarodjatok innen. – emeltem fel a hangom de nem kellett volna, nyílt a szobám ajtaja. A vér is megfagyott bennem fél pillanatra. Sora lépett ki, de valami nem stimmelt. A szemei másak voltak, nem az volt ami eddig, sárga színben pompázott amúgy csoki barna szemei. Teljesen megváltozott a haja is beszőkült.

- Mi történt?- kérdezte Dongwoo ő kapcsolt előbb.

- Fogalmam sincs. – mondtam és Sora elé léptem.

- Minden rendben?- kérdeztem és megfogtam a vállát.

- Hé nem a kiscsajjal kéne foglalkoznotok hanem velünk. – mondta az egyik vámpír és hátulról elkapva a nyakam az étkező faléhoz vágott.

- Most pedig ideje veled is foglalkozni édesem. – vigyorodott egy az egyik dög.

- Azt majd én eldöntöm. – állt Dongwoo Sora elé és közben én is felkeltem. Kiroppantottam minden csontomat.

- Akkor hát játszunk. – elmosolyodtam.

- végre hogy magadhoz tértél. – jöttek ki a többiek is.

- Sungjong te vigyázz Sorára. – mondtam mire bólintott egyet.

- Na mi van,csak nem bepöccent a kutyuli. – röhögött gúnyosan a barna.

- Majd meglátjuk hogy milyen vicces lesz ha a fejed letépem. – morogtam, én vagyok az alfal. Meg kell védenem a csapatom,nincs más választásom. Vettem egy mély levegőt és hagytam hogy a testemben szétáradjon az erő,az a bizonyos erő ami csak pár farkasnak adatik meg. Szemeim beszürkültek és átváltoztam, felvettem a farkas alakot. Vakkantottam egyet hogy jelt adjak a többieknek és már meg is támadtam az aki az előbb a falnak vágott. Leterítettem de nem adta magát egykönnyen, de én sem hagytam magam. Sok forog kockán, nem engedem hogy akár egy ujjal is Sorához érjenek,csak a testemen keresztül. Fél percre levettem a tekintetem a barnáról,ő pedig kihasználta az alkalmat és kisurrant alólam,az álkapcsomat kezdte feszíteni. Ez nem lesz jó, köztes alakra váltottam, erre csak én voltam képes. Félig farkas félig ember alak. Meg is lepődött a barna de nem érdekel. Egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát, ledobtam a már halott vámpírt de bebiztosítottam magam még egy karót is a szívébe döftem, biztos ami biztos alapon. Egy gyér sikítást hallottam, rögtön Sora felé fordultam. Az egyik elkapta Sorát a másik pedig a földön tartotta Sungjong-ot. Megindultam felé de amelyik fogva tartotta Sorát felemelte a másik kezét.

- Jobb ha nem jössz közelebb,mert még a végén meghal. – röhögött gúnyosan.

Sora csak állt ott teljesen nyugodtam, és akkor esett le ő nem Sora.

- Öld csak meg. – mordultam rá és megindultam felé.

- Nocsak hát rájöttél?- kérdezte és elengedte a lányt.

- Hol van Sora. – kérdeztem kimérten.

- Egy helyen. – mondta titokzatosan.

- Jobb ha megmondod. – mordult fel Dongwoo.

- Áh igaz is a te húgod. Majd találkoztok a túlvilágon. – röhögött majd eltűnt. Dongwoo a földről felvett egy széket és teljes erejéből a falhoz vágta,ami ripityára tört.

- Hova a jó büdös életbe vihették? ÉS te meg hogy nem jöttél rá hogy nem Sora az?- kiabált rám.

- Te mondod,neked kellet volna észre venned. Ő a húgod. – vágtam a fejéhez mire mindketten elhallgattunk. Dongwoo a földre rogyott és csak nézett maga elé.

- Ha baja lesz én nem tudom mit csinálok. – suttogta Dongwoo.

- Nyugi haver megtaláljuk. – paskoltam meg kicsit a vállát.

- És mégis hogyan? – kérdezte halkan.

- Nincs más választásom. – mondtam és felvettem a kabátom.

- Na mi van nem jöttök? – kérdeztem mire mindenki felvette a kabátját meg a cipőjét és már el is indultunk. Nem volt más választásom, ha nem lenne ez az egyetlen esélyem nem tenném ezt. Nagy levegőt vettem és becsöngettem.

- Mit kerestek itt?- tépte fel az ajtót Hoya

- Kellene a segítségetek– mondtam kimérten.

- És miért is?- kérdezte

- Ezt muszáj itt kint megbeszélni?- néztem rá mire bólintott és kitárta az ajtót.

- Térj a lényegre. – ült le a kanapéra és közben kijött mindenki.

- Nehéz ezt mondani de segítenetek kell. – mondtam komolyan mire Hoya felvonta a szemöldökét és a többiek is.

- Te vagy azaz L gyerek?- kérdezte és közben a szag irányába fordultam.

- Én,mit akarsz?.- kérdezte unottan.

- Hogy tud egy ilyen nyeszlett gyereket szeretni Sora mint te?- bukott ki belőlem mire rám meredt és felvonta a szemöldökét.

- Mi van?Te talán jobb vagy?- kérdezte mérgesen

- Ohh fájó pontra tértem?- kérdeztem cinikusan,nem tudom mi ütött belém.

- Én esküszöm…..- kezdett bele de Dongwoo közbevágott.

- Sorát elrabolták. – mondták mire L megdermedt.

L powo:

Mikor Hoya kiment ajtót nyitni megcsapta az orrom a farkas szag. Talán Sora az, mosolyogva indultam ki de a mosolyom lefagyott. Nem ő volt az,hanem Dongwoo és a falka egy része. Komoran ültem le a kanapéra és körbe néztem, Sorát kerestem de nem találtam sehol,bele szippantottam a levegőbe is de még így sem éreztem. Rá néztem Dongwoo-ra és nem volt valami jó az ábrázata. Erre az alfa belé köt. Komolyan kedvem lett volna letépni a fejét ha Dongwoo nem szol közbe. Mikor meghallottam hogy Sorát elrabolták megdermedtem, Woohyun leejtette a poharát,Sungyeol meg félre nyelt. Hoya ő meg csak meredt az alfára.

- Mégis hogy rabolhatták el ha ti vigyáztatok rá?- akadtam ki teljesen

- Megtámadtak minket. – mondta Dongwoo

- És ki vigyázott Sorára?- kérdeztem mérgesen.

- Varázslatot bocsátottak ránk. – mondta az alfa.

- A pofám leszakad. Elviszitek hogy ti majd vigyáztok rá,nem is találkozhatok vele. Erre elrabolják miközben, Ti vigyázok rá. – kiabáltam és közben kiemeltem a ti szócskát.

- L nyugodj le. – fogta meg a vállam Sungyeol

- Már hogy tudnék megnyugodni? – álltam fel a kanapéról és mérgemben felkaptam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt és a földhöz vágtam.

- Hé azaz én poharam volt. – siránkozott Sungyeol

- Bocs. – néztem rá.

- Oké akkor most mit kéne tennünk? – kérdezte Hoya kimérten.

- Nekem is nehéz ezt kimondanom, de össze kell hogy fogjunk. – mondta Sunggyu.

- Nem azt már nem. Teljesen ki van zárva. – hadakozott Hoya

- Segítek. – mondtam komolyan.

- Nem,nem segítesz. – emelte fel a hangját Hoya.

- De igen. Próbálj meg visszatartani. – néztem rá ellentmondást nem tűrően.

- Ha elmész nem jöhetsz vissza. – fenyegetett meg Hoya.

- Nem érdekel, engem csak az érdekel hogy Sora biztonságban legyen. És ha valami baja esik én mindenkit megölök. – villantak fel a szemeim.

- Én is segítek. – mondta Woohyun, bólintottam egyet.

- Ez rád is vonatkozik. – nézett Woohyun-ra Hoya.

- Ő is közén tartózik, ő is családtag. És mit kell egy családtagnak megtennie ha bajba kerül az egyikük?Meg kell mentenie vagy tenni kell érte hogy biztonságban lehessen. Ezt neked is tudnod kell mert te vagy a vezetőnk, de amit most teszel az nem egy vezetőre jellemző. Te csak hajtogatod hogy átvert minket,de szerintem ő maga sem tudta hogy mi is ő valójában. – mondta Woohyun nyugodtan és meg csak néztem Hoya-ra.

- Nehéz mert fen kell tartani az egyensúlyt a két faj között. – mondta Hoya

- De ez még nem indok arra hogy ne segítsünk Sorának. – mondtam.

- Tegyetek azt amit akartok. – mondta kicsit megenyhülve és a szobájába ment.

- Te maradj itt vele. – mosolyogtam Sungyeol-ra mire bólintott és utána ment.

- Rendben akkor mi lenne ha velünk jönnétek?- kérdezte Sunggyu.

- Miért tennénk?- kérdezte Woohyun.

- Akartok segíteni vagy sem?- kérdezte Dongwoo.

- Menjünk hyung. – veregettem meg a vállát.

- Előbb pakoljunk be valami ruhát. – lökött a szoba felé Woohyun.

- Pár perc és haza érünk. – mondta Dongwoo. Útközben Dongwoo-t nyugtattam és ő is engem. Mikor oda értünk hozzájuk megcsapott a farkas szag,eddig is érezni lehetett de most jobban. De egy ismerős illatot is felismertem, Sora illata volt az. Benyitottam egy szobába és felvettem az egyik pulcsiját a fölről, az ő illata volt és még valaki másé. De nem farkasé volt abban biztos voltam.

- Te mit keresel a szobámba?- kérdezte Sunggyu. Nem mondtam semmit csak felé dobtam a pulcsit.

- Mit csináljak vele?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Húzd fel.- nézetem rá hülyén. – Szagold meg, ez nem a ti szagotok és nem is ember. – mondtam mire ő is megszagolta.

- Ez nem mi vagyunk. – mondta

- Ezt mondtam én is.

- Jó de akkor kié?- kérdezte

- Ezt jótól kérdezed. – mondtam és kimentünk. Sora vele volt egy szobában? De miért nem Dongwoo-val?Mért vele volt?Mit csinálhattak?Ezek a kérdések forogtak végig a fejemben,arra lettem figyelmes hogy valaki meglök.

- Mi?- kérdeztem

- Figyelsz te? Azt kérdeztem hogy nem tudtok egy olyan helyet ahol esetleg el lehetne kezdeni a keresést. – mondta Sunggyu

- Telefon, telefonáljunk neki. – mondta Sungjong, mire Dongwoo fejbe vágta.

- Nagyokos szerinted fel tudná venni?- kérdeztem. Én meg elővettem a telefonom és kikerestem a számát,majd tárcsázni kezdtem. Kicsöngött, majd valaki felvette.

- Már vártam a hívást. – közölte valaki

- Hol van Sora?- kérdeztem kimértem és ellöktem Dongwoo-t mert nem hagyott békén.

- Jó kezekben ne aggódj. – mondta sejtelmesen.

- Hol van?- kérdeztem ismét.

- Vissza az agarakkal hős szerelmes. – röhögött fel cinikusan.

- Ha valami baja lesz én esküszöm megöllek. – szűrtem fogaim között mire felröhögött.

- Jobb ha vissza veszel mert még a végén a kis barátnődnek baja esik. – közölte komoran.

- Mit akarsz?- kérdeztem

- Majd ha kitaláltam közlöm veletek. – mondta mire kikerekedett a szeme.

- Na ne szórakozz velem te patkány, hol van Sora. – húztam fel magam teljesen.

- Mostam hogy vigyázz a szádra. – mondta sejtelmesen majd hallottam egy sikolyt.

- L kérlek. – sírt valaki.

- Sora jól vagy? Hol vagy?- kérdeztem de nem válaszolt.

- Ha jót akarsz nem keresed többet, majd én jelentkezem. – mondta majd kinyomta. Leejtettem a telefonom és csak néztem magam elé.

- Hol van?Kivel beszéltél?- tette fel a kérdéseit Sunggyu.

- Nem tudom,és azt sem tudom ki volt az. Csak annyit mondott hogy majd hív minket. – mondtam mire Dongwoo felpattant a helyéről.

- Komolyan ha a húgomnak baja esik mindenkit kinyírok. – mondta mérgesen mire ketten fogták le.

- Nyugodj már le!- kiabált rá Woohyun mire Dongwoo a falnak vágtam.

- Most már jobb? – kérdezte mikor felkelt ő meg csak lehajtotta a fejét.

- Mindenki nyugodjon meg, ne egymást bántsuk. Gondolkozzunk hogy ki volt és  várjuk a hívást. – mondta Sunggyu.

- Ez a ti szobátok. – mondta Dongwoo és kinyitotta az ajtót,bementünk és én elfeküdtem az ágyon,plafont néztem és az agyam csak járt. Ki volt az a srác aki felvette a telefont? Mit akarhat tőlünk és ami a legfontosabb hogy van Sora.

- Minden oké lesz haver,megtaláljuk. – mondta Woohyun

- Ha történik vele valami én belehalok. – mondtam komolyan.

- Ennyire szereted?- kérdezte kicsit mosolyogva.

- Nagyon, és csak most ébredtem rá hogy ő a legfontosabb. Eddig csak szerettem és szerettem vele lenni, de most hogy nem tudom mi van vele majd bele örülök. – temettem arcom a kezeim közé.

- Hát haver te szerelmes vagy. – mosolygott rám Woohyun. – Féltékeny is vagyok. – nézett rám.

- Mert?- néztem rá.

- Mert neked ott van Sora, tudod nekem is tetszett. De látva hogy közel kerültök egymáshoz inkább hagytam,és végül megnyíltál neki. Jó látni hogy most boldog vagy. – mondta én meg csak bólintottam egyet.

11.rész

L powo:
1 hét.1 hét telt el azóta mióta Sorát elvitték,kezdek bele örülni a tudatba hogy mi van vele,telefonon nem érem el.Erre is csak a harmadik nap jöttem rá mikor hallottam a szobájában a telefonját csörögni.Nem tudom mi van vele,hogy jól van vagy bármi mást.Hoya azóta sem szólt hozzám csak ha nagyon akar valamit.Sungyeol és Woohyun többször is bocsánatot kértek és ők is idegesek hogy mi van Sorával.

Sora powo:
1 hete vagyok a farkasokkal. Kezdek beilleszkedni,na akkor kezdjük az elején.Mikor a srácok haza vittek parázs vita alakult ki hogy én hol aludjak.Sungjong hisztizett mert ki akarták tenni a kanapéra.És ő kijelentettem hogy "egy jöttment miatta nem fog a kanapén aludni",erre a kijelentésére Dongwoo fejbe csapta és rá szolt " hogy ez a jöttment a testvérem szóval csitu van".Én csak álltam a nappaliban és vártam az itáletet.Mire Sunggyu kijelentette hogy a szobájában alszok és mindenki kussol.Így én az alfa szobájába kerültem és Dongwoo mérgelődött hogy nem vele vagyok egy szobában de gyorsan bele nyugodott mikor mellé ültem és úgy vacsiztunk.este Sunggyu szobájában voltam de nem tudtam aludni ezért volt olyan kedves az új szoba társam és beszélgetett velem.Elmondta hogy Dongwoo azért hívott folyton "randira" mert a közelemben akart leni,csak akkor érzett volna biztonságban.És a sok hülyeségét miszerint én éhezem vagy nincsenek barátaim,de voltak olyan kirohanásai is miszerint ő elrabol és elvisz.Ezeken nem tudom miért de felröhögtem,Sunggyu mosolyogva csitított le.Aztán tovább mesélt és sok mindent megtudtam az én testvéremről és róluk is.Másnap már kezdtek megszokni de még mindig volt aki méregetett és nem tudott hova tenni.Ma vasárnap van és mindenki meg van nyugodva,tegnap felhívtam barátosnémat és lemondtam a találkozót,betegségre panaszkodva.Jobb neki ha kimarad ezekből a dolgokból.Minden pillanatomat tesómmal és Sungjong.al aki mára már megkedvelt.
-Az az enyém.-vetődött rám Dongwoo mire reccsent egyet a kanapé.
- Ugye most rosszul halottam?- jött ki a konyhából Sunggyu
- Teljesen rosszul.-hazudott Dongwoo
-És mért szenved alattad a húgod?-kérdezte szemöldökét felvonva
- Mert kicsi a rakás van.-mondta mire Sungjong is rám ült.
- Ne már.-hisztiztem egy kicsit mire Sunggyu megvonta a vállát és a rakás tetejére ült.Mondanom sem kellet hogy alig kaptam levegőt,és már szerintem kezdtem is lilulni mikor végre le szálltak rólam.Fellélegezhettem,mikor már kellő oxigén volt a tüdőmben fogtam egy párnát és hozzá vágtam a menekülő Dongwoo-hoz.
-Majdnem megfulladtam.-mondtam
-Dehogy.Még sok levegőd volt.-mondta nevetve és vissza jött hozzám.
-Hülye.-vertem vállon és hozzá bújtam.
-Hiányzik?-kérdezte és közben a hajam simogatta
-Ki?-kérdeztem
-Nagyon jól tudod.-dörmögte
-Nem tudom miről beszélsz.-tettem a hülyét mire lenézett rám.
-Tudom amit tudnom kell.-mondta sejtelmesen
-És mégis mit tudsz?-kérdeztem
-Azt hogy seggbe rúglak ha nem hívod fel.-mondta.
-Nem tudom.
-Mert?
-Ott maradt a telefonom.Meg különben is minek hívnám fel?-kérdeztem
-Tudom hogy a szíved felé is húz.-mondta komolyan
-Rosszul tudod.
-Nekem nem tudsz hazudni.-puszilt meg majd otthagyott.Tényleg nem tudtam hazudni.Majd megölt a kíváncsiság hogy mi van vele,hogy jól van-e?Érdekelt hogy mit gondol most rólam.Sóhajtva mentem a konyhába és megnéztem hogy mit ügyködik Sunggyu.
-Az mi?-kérdeztem felvont szemöldökkel az egyik ételre bökve.
-Leves.-mondta
-Vagy méreg.-néztem még mindig a "levest"
-Nocsak a kis gazdag lány nem szokott hozzá a köznék ételeihez?-kérdezte cinikusan
-Ha tudni akarod,de ehhez nem.-mondtam mire mérgesen nézett rám
-Ha annyira jó vagy gyere és csináld te.-adta a kezembe a fakanalat és ott akart hagyni.
-Vissza szép fiú.-húztam vissza
-Most meg mi van?-kérdezi
-Én főzök te meg eltakarítod amit ide szerencsétlenkedtél.-mondtam
-Még én vagyok az alfa.-mondta keményen
-Én meg a lány aki seggbe rúg ha nem kezdesz el takarítani.-mordultam rá mire morogva elkezdett takarítani.Mire készen lett addigra én is össze ütöttem valamit,ami ehető is nem végső soron. Mikor készen lettünk mind a ketten össze tereltük a többieket és evésnek láttunk.
-Ezt te csináltad hyung?-kérdezte az egyik.Komolyan mért nem tudod még mindig a nevüket?!
-Nem.-mondta
-Pedig kezdtünk örülni.-mondta Sungjong.
-Na jó le lehet szállni rólam.-mondta Sunggyu mire elnevettem magam.
-Ezentúl te fogsz főzni.-nézett rám Sunggyu.
-Én aztán nem.-mondtam
-Ha életben akarsz maradni akkor muszáj lesz.-vont vállat.
-Még nem választottam "fajt".-macska körmöztem
-Ez mit akar jelenteni?-kérdezte Sunggyu és le tette a pálcikáját.
-Hogy vigyázz a nyakadra este.-mondtam és kicsit meglöktem.
-Te le akarod csapolni a vérem?-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Eszembe sincs.-mondtam komolyan
-Uhh.-fújt ki egy nagyobb levegő tömeget.
-Sora nincs kedved sétálni?-kérdezte Dongwoo
-Sétálni akarsz?Ember vagy farkas alakban?-kérdeztem mire mindenki elröhögte magát csak az említett személy nem.
-Szerinted?-kérdezte mire megvontam a vállam.
-Na  jó menjünk.-mondtam és elmentem átöltözni.Mikor készen letten és kimentem Dongwoo még telefonált,ezért a konyha felé vettem az irányt hogy igyak egy pohár vizet.
- Okosan.- mondta Sunggyu
-Rendben apuci.-mosolyogtam rá mire megpöckölte a fejem.
- Vigyázzatok egymásra.
-Meglesz.- mondtam és Dongwoo hátára ugrottam,aki megtartott és kiment velem a kapun.

L powo:
Most is mint mindig a szobámban kuksoltam,és csak feküdtem az ágyamon.Semmihez és senkihez nem volt kedvem.Telefonom csörgésére kaptam fel a fejem,abban reménykedtem hogy Sora az de rá kellett jönnöm hogy nem ő az.Számot nem írt ki ezért hezitáltam hogy felvegyem-e vagy sem.
-Igen?-vettem fel mégis.
-Ne szólj közbe csak hallgass végig.-mondta egy ismerős hang
-Dongwoo?-vontam fel a szemöldököm
-Hallgass végig csendben.Sora és én sétálni megyünk,ha látni akarod gyere a parkba.-mondta és le is tette.Köpni nyelni nem tudtam,csak meredtem a telefonomra.Aztán kapcsoltam és felrántottam valami ruhát magamra,megigazítottam a hajam és zsebembe mélyesztettem a telefonom.Kifele menet kiabáltam hogy majd jövök és siettem a park felé.Mikor oda értem megláttam Sorát aki háttal ült nekem és Dongwoo-val beszélgetett.Dongwoo kiszúrt magának,majd mondott valamit Sorának és felkelt.Vettem egy mély levegőt és lassan közeledtem felé,minden lépésnél egyre idegesebb lettem.Mikor mögé értem Sora lassan hátra fordult,mikor meglátott kikerekedett a szeme és engem nézett.Nem bírtam tovább megkerültem a padot és elé léptem,kezénél fogva felrántottam és magamhoz öleltem.Nyakába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát,kutya illata is volt de ez nem érdekelt.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte halkan
-Hiányoztál.
-Mit csinálsz itt?
-Hiányoztál.-mondtam ismét.
-L a kérdésemre válaszolj.-mondta mire el távolodtam tőle és rá néztem.Elmosolyodtam majd kezeim közé fogtam az arcát.
-Örülök hogy nincs semmi bajod,aggottam érted.-mondtam ki ami eddig nyomta a lelkem.
-Mi van veled?-kérdezte nagy szemekkel.
-Csak hiányoztál.-mondtam majd megcsókoltam.Eddig bírtam és tovább nem.Eleinte nem viszonozta a csókom majd igen.Egyik kezem derekán pihent míg a másik a nyakánál és úgy húztam közelebb magamhoz.

Sora powo:
Nem hittem a szememnek amikor L állt előttem és engem nézett,a szívem majd ki szakadt a helyéről olyan izgatott lettem fél perc alatt. Aztán megölelt,feltettem neki pár kérdést de csak azt mondta hogy hiányoztam neki,majd arra lettem figyelmes hogy megcsókolt.Be kellett vallanom magamnak hogy hiányzott az érintése az illata és a csókja is.Viszonoztam a csókját és a kabátjába kapaszkodtam.Áldottam Dongwoo-t hogy itt hagyott és L-el lehetek most.
-Ez hiányzott.-mondta két csók között.
-Nekem is.-ismertem be mire elmosolyodott és magához ölelt.
-Minden rendben van igaz?-kérdezte L
-Persze.-vágtam rá.
-Húgi szakadjatok el egymástól.-jött vissza Dongwoo,kezeiben egy egy fagyival.L kezébe is nyomott egy fagyit.Ő meg csak nézte.
-Nincs megmérgezve.-mondta Dongwoo és bele nyalt az enyémbe is.
-Hé,neked is van.-vertem rá egyet.
-Ne legyél irigy.-mondta mosolyogva és nyomott egy puszit az arcomra.
-Fagyis lettem mi?-kérdeztem L-től aki csak mosolyogva letörölte az arcom.
-Lassan mennünk kell.-nézett az órájára Dongwoo.Félve L-re néztem aki magához húzva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Minden oké lesz.-mosolygott rám.-És itt a telefonod.-adta a kezembe a készüléket.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Hívlak majd.-adott egy gyors szájra puszit,intett Dongwoo-nak és már el is ment.Rá néztem tesómra aki mosolyogva figyelt engem.
-Köszönöm.-mondtam
-Mégis mit?-tette a hülyét.
-Tudod te azt.-bújtam közel hozzá.
-Engem nem érdekel hogy ki az vagy mi,engem csak az érdekel hogy neked ne legyen semmi bajod.-puszilta meg a homlokom majd felhúzott és elindultunk haza.Mikor haza értünk Dongwoo a fürdőbe lökdösött hogy fürödjek le,mert elvileg "büdös" vagyok.De gyanítom nem szereti a vámpírok szagát ahogyan a többiek sem.
Jó meg fürdök de a pulcsim nem dobom a szennyesbe,L illata van.Inkább a pulcsival a fejem alatt vagy mellett alszok majd,persze ha Sunggyu nem dobja majd ki.Reméljük nem neszeli meg,mert ha igen akkor a küszöbön túl alszom.Lassan besettenkedtem a szobába és már feküdtem volna le mikor valaki felkap és kifelé visz.
-Hé tegyél le.-sikítoztam
-Ha behozod azt a pulcsit kint alszol.-makacsolta meg magát Sunggyu
-Ne már.Ne legyél ilyen.-néztem rá
-Most miért zavar téged?-kérdeztem kicsit mérgesen
-Zavarja az orrom.Meg különben is így hogy vigyázzak rád?Itt alszol egy vámpírtól bűzlő pólóval?-oktatott ki mire le hajtottam a fejem.
-De olyan illata van mint neki.-mondtam halkan
-Ne játssz tini szerelmes lányt.-mondta és elvette a pulcsim és kidobta az ajtó elé.Mérgesen néztem rá mire magához ölelt.
-Fontos vagy Dongwoo-nak és már nekünk is,nem akarjuk hogy bajod essen.Főleg mos.-mondta és az ágy felé tessékelt,bedugott a takaró alá és leoltotta a lámpát.
-Köszönöm.
-Nincs mit,de most már alvás.-mondta és eltette magát holnapra.Miután elaludt szobatársam nekem sem kellet több én is az álmok mezeire léptem.

10.rész

Sora powo:
Hazáig egy szót nem szolt hozzám csak szorosan magához ölelt.Gondolom át gondolta a történteket,mikor az ajtó elé értünk L megtorpant.
- Sajnálom.- mondta és egy puszit nyomott a fejemre.Majd benyitott mindenki az ajtóban állt,gondolom hallották hogy jövünk.
- Lenyugodtál?- kérdezte Hoya
- Le és bocs.- mondtam mire bólintott egyet.Hát akkor ezt is letudtuk.
- Mond csak márt van kutya szagod?-kérdezte Sungyeol
- Parkban látott egy kutyát és nem lehetett tőle elrángatni sem.- hazudott L szemrebbenés nélkül.
-Veszek neked egy kutyát.- mondta mosolyogva Woohyun
-Látod azt jól teszed. - mondtam mosolyogva
- Inkább ne.- rökönyödött meg L
-Most mi a bajod?-kérdezte Sungyeol is
- Egész nap kutya szag lenne.- mondta egyszerűen mire mindenki elgondolkodott.
-Ne már.- rinyáltam egy kicsit de mindenki csak lepisszegett.Tehát nem lesz kutyám,direkt dobogva mentem be a szobámba és vetődtem rá az ágyamra.Nem sokkal később hallottam hogy kattan a zár,majd be süpped mellettem az ágy.
-Akkor most te mi is vagy?-kérdezte L halkan
-Vámpír és farkas is.- adtam a választ
- És melyiket választod?
- Nem tudom.
-Pedig jó lenne ha tudnád.-mondta komoran
-Mert?Válasszam a vámpírokat vagy a farkasokat akik ugyan úgy kivégezték a szüleimet mert azok voltak akik?-ripakodtam rá felülve.
- Jól van nyugi ne húzd fel magad.-mondta L
-Tudod ha valakinek azt mondod hogy ne húzza fel magát hát akkor azt teszi.- ütöttem meg kicsit mire eldönt az ágyon.
-Áuu ez fájt.- simogatta meg a mellkasát.
-Puding.-mondtam halkan de feltételezem hallotta mert a következő pillanatban már rám vetette magát,és le terített az ágyra.
-Mit mondták.-ült a csípőmre.
-Hogy puding vagy.-mondtam incselkedve mire elnevette magát és elkezdett csikizni.Alatta szenvedtem és össze vissza ugráltam alatta,de semmi haszna nem volt.
-Megadom magam.-mondtam fuldokolva mire abbahagyta a kínzásomat.Lehajolt hozzám és meg simogatta az arcom.
- Ne veszekedjünk többet. - mondta lágy hangon.
-Jó.-feleltem mosolyogva.
-Mit művelsz velem te lány?-kérdezte mosolyogva de még mindig rajtam ült.
-Most miért?Nem csináltam semmit sem.-mondtam kiskutya szemekkel
-Pedig de.Itt fekszel alattam,teljesen kiszolgáltatottan és nagy önuralmat kell alkalmaznom.-mondta végig a szemembe nézve.Arcomat elöntötte a pír,nem tudtam megszólalni csak néztem azokba a gyönyörű szemeibe amikkel engem kémlelt.Lassan,kínzó lassúsággal közeledett arcom felé.Pár centire megállt és engem nézett,reakciómat várta.Lehunytam szeme és vártam a csodát,megéreztem puha ajkait ajkaimon és elöntött a forróság.

L powo:
Megőrjít,komolyan megőrjít Sora.A teljes önuralmamat fel kell arra használnom hogy ne támadjam le most rögtön.De ez nem nagyon megy,most is megcsókoltam és neki esze ágában sem volt hogy elhúzódjon tőlem.Sőt tetézte még azzal hogy visszacsókolt,nyakam köré fonta a kezeit és hajamba túrt.Teljes test súlyommal nehezedtem rá,kezeimmel végig jártam az egész oldalát.Belenyögött a csókba mire én is morogtam egyet.
-Itt meg kéne állnunk.-lihegtem két csók között.
-Akkor fejezd be.-mondta miközben a hajamba túrt mert a nyakára tértem át.Erőt vettem magamon és ellöktem tőle magam.Az ágy szélére ültem és kezeimbe temettem az arcom.
-Mi a baj?-kérdezte halkan és a nyakam köré fonta a kezeit.
-Semmi.- simogattam meg a karját és felé fordultam.
-Biztos?-kérdezte Sora
-Teljességgel biztos.-mosolyogtam rá és egy puszit nyomtam ajkaira.-Nem L nem szabad!Uralkodj magadon az istenit.-szóltam magamban magamra.
-Akkor aludjunk.-paskolta meg maga mellet a helyet és elfeküdt.
-Rendben.-mondtam.Befeküdtem mellé,szorosan mellé.


Sora powo:
Olyan jó volt L mellet feküdni,jó érzéssel töltöttel mikor szorosan magához ölelt.
-Álmodj szépeket.-puszilt bele nyakamba,mire végig futott a hideg a hátamon.
-Te is.-simogattam meg a kezét.Már majdnem aludtam mikor kicsapódott az ajtóm.Ijedtemben azt sem tudtam hol vagyok,L éberebb volt.Rögtön védelmezően elém állt.
-Dongwoo?.-kerekedett ki L szeme mire kinéztem a háta mögül.Dongwoo állt ott csapzottan és lihegve.
-Mi történt?-szaladtam volna oda hozzá de valaki lefogott.
-Sora el ment az eszed?Ő egy farkas.-oktatott ki Sungyeol,Hoya pedig a falhoz nyomta Dongwoo-t.Akkor vettem észre a tátongó sebet az oldalán.
-Sungyeol engedj el,kérlek.-fordultam felé,de az arca teljesen komor volt.
-L kérlek.-fordultam felé de ő nem mozdult.Woohyun állt ott mellette hátha tesz valamit de semmit nem tett.
-Sajnálom Sora.-mondta halkan Dongwoo majd eszméletét vesztette és lerogyott a földre.Teljesen letaglóztam és néztem magam elé.Aztán egész testemet átjárta a düh és a kétségbeesés,akkora erővel téptem ki a kezem Sungyeol szorításából hogy eltántorodott,Hoya rám kapta a tekintetét és felém lépett.
-Menj ki!.- parancsolt rám
- Nem.
-Azt mondtam menj ki!.-emelte fel a hangját
-Nekem te ne mondj meg semmit!.-kiabáltam rá majd arrébb löktem és letérdeltem Dongwoo-hoz.
-Hé itt vagyok.Kelj fel.Hallod?.-kérleltem de semmi majd megszólalt a telefonja.Kivettem a zsebéből és Sunggyu neve állt a kijelzőn.
-El ment az eszed?-ripakodott rám Woohyun és felsegítette Hoya-t.
-Hol a faszban vagy te gyökér?-kérdezte idegesen Sunggyu
-Sora vagyok.-mondtam halkan
-Veled van?-kérdezte
-Ami azt illeti még igen de nem sokáig.-mondtam fájdalmas hangon
-Mi történt?
-A hasán van egy hatalmas seb és nagyon vérzik.-sírtam el magam.
-Jó semmi baj,figyelj tudom hogy nehéz de tudsz segíteni neki,csak bízz magadban.-mondta kedvesen
-De hogyan?-kérdeztem tanácstalanul.
-Vágd meg a kezed vagy bármid és csepegtesd a véred a sebére.-mondta
-Oké.-nyomtam ki a telefont.Feltápászkodtam előle és kiszaladtam a konyhába,kerestem egy kést majd vissza szaladtam.Dongwoo egyre rosszabb állapotban volt,ami nem volt jó.Nagyon nem,vettem egy mély levegőt és mélyen a kezembe vágtam.Felszisszentem,de erőt vettem magamon és a sebe felé tartottam a kezem.Rá csepegtettem a vérem de semmi.Ölembe vettem a felét és a sebem a szájához tettem.
-Gyerünk,ne finnyáskodj.-szóltam rá mert nem akart a véremből inni.Mikor beleharapott a kezembe és a véremet itta kicsit megnyugodtam,mikor úgy éreztem hogy elég volt enni elhúztam a kezem a szájától.Megnéztem a sebét ami a hasán éktelenkedett beforrt és nyoma sem volt már.
-Te mégis mit műveltél?-rángatott ki Hoya mérgesen
-Megmentettem az életét.-feleltem egyszerűen
-De ő egy korcs,egy elfajzott dög akiket meg kell ölni.-mondta kíméletlenül.
-Akkor tessék.Ölj meg engem is.-adtam kezébe a kést ami a kezemben volt.
-Mi van?-kerekedett ki a szeme,körbe néztem és mindenki ott állt körülöttünk.Csak L és Dongwoo nem volt jelen.
-Én is egy korcs vagyok egy elfajzott dög akit meg kell ölni.-mondtam mire mindenkinek kikerekedett a szeme.
-Hogy mi van?-akadt ki Hoya
-Jól hallottad.Én is olyan vagyok mint akit Dongwoo de csak félig.Félig farkas félig vámpír vagyok.-adtam meg a választ mire elképedt és a kés kiesett a kezéből.Nekem iramodott és a falnak szorított a nyakamnál fogva.
-Kémkedtél nekik?Igazam vagy?Megöllek!.-mondta mire L kirohant a szobából és próbálta leszedni róla Hoyát.
-Fogjátok le.-utasította kimérten mire lefogták a többiek.
-Nemh kém-kehed-tem.-szóltam alig hallhatóan majd kivágódott a bejárati ajtó és egy farkas esett Hoyának.Miután elengedte a nyakam lerogytam a földre mint valami rongybaba.3 farkas elém állt majd lassan be jött Sunggyu is.
-Ha egy ujjal is hozzá érsz megöllek.-mondta komolyan Sunggyu.
-Ne a kiskutyáid mögött mond.-sziszegte Hoya
-Olyan vagy mint az apád.-köpte a szavakat Sunggyu
-Mit tudsz te rólam és az apámról?-kérdezte cinikusan Hoya
-Annyi nekem elég hogy apád ölte meg Sora apját.-mondta nekem meg kikerekedett a szemem.Könnyek gyűltek a szemebe és sírni kezdtem,az egyik farkas nyüszítve dugta a fejét hozzám és nyalta le a könnyeimet.
-Mi van?-értetlenkedett Hoya
-Jól hallottad.-felelte egyszerűen Gyu
-Ezt nem hiszem el.-mondta
-Akkor kérdez meg az apádat vagy Dongwoo-t akit meg akart ölni ismét.-mondta dühösen ökölbe szorított kezekkel.Én meg csak ültem ott és sírtam,nem tudom hogyan de L kiszabadult és felém iramodott.2 farkas állta útját de Gyu intett így átengedték.Egyenesen hozzám lépett majd letérdelt elém és szorosan megölelt.

L powo:
Mikor Hoya nekirontott Sorának fel sem fogtam mi is történi pontosan,de mikor Woohyun és Sungyeol lefogtak nem tudtam mit tenni csak nézni.Féltem hogy valami baja történik,féltem hogy Hoya olyat tesz amit nem kellene.Nem sokkal később farkasok rontottak be és útját állták Hoyának,védelmezték Sorát amiért hálás voltam nekik.Az alkalmat megragadva szabadultam ki és léptem sorához de 2 farkas rám vicsorgott,a falka vezér intett így oda tudtam lépni Sorához aki sokkos állapotban sírt.Szorosan magamhoz öleltem.
-Nem lesz semmi baj,itt vagyok.-simogattam a haját,ő csak szipogott majd felnézett rám.Kicsit elmosolyodtam hátha mosolyog egyet ő is de nem,hozzám bujt és nem engedett.Majd felkapta a fejét mert Dongwoo jött oda hozzánk.Sora a karjaiba vetette magát és csak szorította magához és sírt.Szívem szakadt bele hogy sírni látom és nem tudok semmit sem csinálni hogy jobb kedve legyen.Csak néztem ahogy a bátya karjai között nyugszik meg,féltékeny voltam azért mert nem én tudtam megnyugtatni.
-Megnyugodott?-kérdeztem halkan
-Meg és el is aludt.-mondta Dongwoo majd a karjába vette és felállt vele.Meglepetten néztem rá.
-Hova viszed?.-kérdeztem
-El innen az biztos,nem hagyom hogy ez az örült bármi kárt tegyen benne.-nézett Hoyára aki fél örült állapotban kiabált a farkasok alfájával.
-Majd én vigyázok rá.-mondtam
-Ahogy az előbb is?-kérdezte.Igaza volt.
-De én meg tudom védeni.-mondtam
-Ahogy én is,és a fajtája mellett van a helye.-mondta Dongwoo
-Még nem választott.-érveltem magam mellett
-Gondolod ezek után még veletek maradna?Neki mellettem a helye,a családjával.Már csak ő maradt nekem,nem hagyom veszni az utolsó családtagom.-emelte fel kicsit a hangját.
-De..-kezdtem bele de nem tudtam befejezni mert már kiment.Majd követte őt a többi farkas míg mindenki kiment.
-Hé minden oké?-kérdezte Woohyun mire behúztam neki egyet.
-Megörültél?-kérdezte Sungyeol
-Miattatok nem tudtam megvédeni,miattatok vitték el .Megörülni csak most fogok.-kiabáltam torkom szakadtából,mind ketten csak a földet nézték. Hoya csak ült a kanapén és egy szót sem szolt,jobbnak láttam ha inkább bemegyek mert akkor nem verek szét semmit.Aha persze meg azt ahogy elképzeltem,mihelyst bementem tudatosult bennem hogy Sora nincs itt velem,kezembe kaptam az első tárgyat ami egy szék volt és a falhoz vágtam,majd következett a többi tárgy is.Mire észbe kaptam az egész szobám romokban volt,de még mindig Sora hiányzott mellőlem.

9.rész

Sora powo:
Teltek a napok és egyre jobban izgattak azok a gondoltok hogy félig vámpír félig farkas vagyok.Éjjelente a rémálmaim vissza térőek voltak,de itt nem a szüleimet tépték darabokra hanem engem.Minden éjjel ezt álmodtam.L már nem tud mellettem aludni mert mindig fel riadok vagy kiabálok álmomban.
-Már megint egy álom?-kérdezte
-Igen.-mondtam
-Miért nem mondod el soha?-kérdezte komoran
-Mit?
-Hogy miket álmodsz.-mondta L és le tette a bögréjét az asztalra
-Miért érdekel?
-Mert nem lehet tőled aludni.-mordult fel mire el kerekedett a szeme
-Már megbocsáss de ez az én szobám,ha nem tudsz tőlem aludni akkor menj vissza a szobádba.-adtam ki az útját mire kerek szemekkel nézett rám.
-Te most el küldesz?-hökkent meg
-Ha zavarlak igen.Te mondtad hogy nem tudsz tőlem pihenni.-érveltem mire elém lépett és meg akart ölelni de nem engedtem neki.
-Most mi van már meg sem ölelhetlek?.-akadt ki
-Mért engedném?-vontam fel a szemöldököm
-Mi van?Kezd elegem lenni,mióta azokkal a dögökkel voltál megváltoztál.-mondta bennem meg fel ment a pumpa.
-Ne nevezd őket dögöknek.-mordultam rá
-Mi van,őket véded?
-Nem tudsz te semmit.-vágtam hozzá majd fel téptem a ruhás szekrényem ajtaját és ki vettem egy farmert meg egy felsőt.Gyorsan magamra kaptam és ki vonultam a szobámból.
-Hova-hova?.-kérdezte Hoya
-El.-vágtam rá mire meg ragadta a kezem
-Héé. Ésszel kicsi lány.-mordult rám Hoya
-Engedj el.-rántottam el a kezem nagy erővel
-Mi a?Mi van veled mostanában?-vonta fel a szemöldökét
-Nem tudom,de most el kell mennem.-mondtam halkan mert én sem tudom mi van velem
-Hova?-kérdezte Hoya
-A kis farkas barátaihoz.-köpte a szavat mérgesen L.Felé dobtam egy kulcsot amit könnyen kikerült és rám kapta a szemét.
-Semmi közöd hozz.-vetettem oda neki és kirohantam a házból.Semmi nem érdekelt csak mentem egyenesen előre,egy parkban le ültem a legközelebbi padra majd  elő vettem a telefonom.Ki kerestem Dongwoo számát és tárcsáztam.
-Igen?
-Sora vagyok.-szóltam bele halkan
-Hé minden rendben?Hol vagy most?-tette fel a kérdéseit
-a közeli parkban ami közel van hozzánk.-mondtam
-Már is ott vagyok.-mondta és ki is nyomta a telefont.


Dongwoo powo:
Mikor Sora fel hívott nagyon meg örültem neki,hiányzott mér és látni akartam.Gyorsan fel öltöztem és ki mentem a konyhába,itt egy pohár vizet aztán az ajtóhoz mentem.
-Hát te?-kérdezte Sunggyu
-Sora hívott,valami baj van.Oda megyek.-mondtam és már mentem is volna ki de meg fogta a kezem
-Most mi az?-kérdeztem
-Figyelj mit mondasz neki,és mit csinálsz-mondta Sunggyu
-Had védjem meg ő az én...-kezdtem bele de közbe vágott.
-A húgod tudom.-vágta rá én meg bólintottam.
-Akkor mehetek végre?-kérdeztem mire bólintott egyet.Végig rohantam azokon a hülye utcákon és meg pillantottam a parkot.Bele szagoltam a levegőbe és éreztem hogy itt van.Kifújtam a tüdőmben és lassú léptekkel mentem Sora felé.Ott ült és körbe-körbe nézelődött,elmosolyodtam.Mikor meglátott elmosolyodott és integetett nekem.Mosolyogva intettem vissza neki.
-Na mi a baj?-kérdeztem
-Az álmok.
-Milyen álmok?-kérdeztem
-Rémálmok.Egyre gyakrabban és mindig ugyan az.-mondta fájdalmas arccal,késztetést éreztem hogy megöleljem de eszembe jutottak Sunggyu mondatai.
-Miket álmodsz?-kérdeztem
-Hogy szét tépnek,nem tudom pontosan farkasok vagy vámpírok.De az biztos hogy ki vagyok kötve egy kőoszlophoz és várnak,majd nekem rohamodnak és vége mindenek.-mondta könnyel teli szemekkel.Itt már nem tudtam vissza fogni magam.Meg kellet ölelnem,nem nézhetem ahogy szenved.Szorosan meg öleltem és a hátát simogatva próbáltam nyugtatni.
-Nem lesz semmi baj,itt vagyok.Megvédelek.-mondta neki ő meg bele markolt a kabátomba.

Sora powo:
Mikor Dongwoo megölelt mintha elöntött volna a nyugalom,mintha ismertem volna.Bele markoltam kabátjába hogy meg tudjak nyugodni.
-Már mindent értek.-halottam meg egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.Megfordultam és L állt ott zsebre tett kézzel,tekintete lenéző volt.
-Ez nem az amire gondolsz.-mondtam
-Persze gondolom én,eljössz otthonról hogy találkozhass a titkos kis szerelmeddel.-köpte a szavait.
-Nem.-mondtam
-Most állj le.-mondta Dongwoo
-Mert mit csinálsz?Titokban találkozol a barátnőddel?.-jött közelebb L
-Ő a húgom te seggfej.-kiabált rá Dongwoo idegesen,én meg azt sem tudtam mi van.Jól hallottam amit hallottam?
-Mi van?-kapcsolt előbb L
-Igen ő a húgom.-mondta és meg fogta a kezem
-De ő vámpír.-mondta mire le sütöttem a szemem
-Félig.-mondta Dongwoo
-Mi?Nem értek semmit.-hadonászott L
-Anya vámpír volt apa pedig farkas.-mondtam halkan
-Akkor te és ő tényleg?-kérdezte L elakadt hanggal
-Igen,ő nem tudott rólam mert ki törölték az emlékeit.Azt akarták hogy úgy éljen mint az emberek,de nektek bele kellet avatkoznotok.-mérgelődött Dongwoo
-Te másztál rá.-vágott vissza csípőből L
-Tudod milyen érzés mikor a szüleidet meg ölik,majd el viszik az egyetlen családtagot aki még él?-kérdezte Dongwoo és meg szorította a kezem.
-Ez mind csak össze hordott hazugság.-mondta L
-Nem érdekel egy olyan véleménye mint a tied,de ha egy ujjal is hozzá érsz akarata kívül megöllek.-morogta Dongwoo
-Most komolyan higgyem is el?Ha ő félig vámpír félig farkas akkor te?-kérdezte
-Én teljesen farkas vagyok,választottam a két lényem között.Ő is választhat vagy olyan marad mint most.-mondta mire meg értettem mit mondta tegnap.
-És neki is választania kell?-tért a lényegre L
-Ha akar igen.De nem muszáj,csak könnyebb lenne neki.Nem kellene azon aggódnia hogy megöl valamit mert éhes.-érvelt Dongwoo
-Vagy szét tép mérgében valakit.-mondta az ellenérvet L
-Na jó most elég.Szét szakad a fejem.-mondtam fájdalmasan és le rogytam.Emlékképek cikáztak a fejemből a gyerekkoromból.Ahogy játszom a labdámmal a rétem egy fiúval aki az apukájához fut.Egy nő aki mosolyogva integet nekem.
-Dongwoo.-sírtam fel mikor minden eszembe jutott
-Nyugi itt van oppa.-mosolyogva húzott magához.
-Akkor ti most tényleg?-kérdezte L közelebb lépve hozzánk
-Igen.-mondtam én is már biztosan
-Gyere haza viszlek.-mondta Dongwoo
-Majd inkább én,nem lenne jó hogy ha veled menne vissza.-mondta L és megfogta a kezem,elakartam rántani de ujjait az enyémre kulcsolta.
-Húgi ha van valami hívj.-puszilt homlokon.-Te meg vigyázz rá.-mordult L-re aki csak biccentett egyet és haza felé vettünk az irányunkat.
                                                           ~Folytatjuk~

8.rész

Sora powo:
Reggel mikor fel keltem még mindig L karjaiban voltam.Olyan jó érzés volt a karjai között feküdni,biztonságban éreztem magam mellette.Nem akartam fel kelni mellöle ezért néztem még egy kicsit alvó arcát. Olyan szép arca volt,hozzá bújtam mire el kezdett mocorogni.Meg ijedtem hogy fel ébresztettem ezért meg kövülve feküdtem mellette,erősen le hunyva a szemem.
-Jó reggelt.-köszönt rekedtes hangon
-Neked is.Bocsi.-mondtam bűnbánóan.
-Hümm?
-Hát hogy fel keltettelek.-mondtam mire csak magához húzott még jobban .
-Te keltesz fel az meg van bocsájtva.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.Feküdtem még egy kicsit a mellkasán majd el kezdtem mocorogni.Nagy nehezen de fel keltem és el indultam a fürdő felé de L még mindig szenvedett az ágyon de nagyon.Miután el végeztem minden ügyes bajos dolgom fel öltözve ki mentem,L is el készült ez az idő alatt.Gondolom el ment fel öltözni a szobájába.Mikor észre vett fel kelt és oda jött hozzám.
-Most mondok valamit amit jegyezz meg,mert többet nem mondom el.-mondta komolyan végig a szemembe nézve.Már szólásra nyitotta a száját mikor Woohyun be rontott a szobába.
-Kopogni luxus?.-kérdezte L ingerülten
-Bocs de géz van,gyertek.-mondta majd ki ment.Össze néztünk és mi is ki mentünk,tényleg nem volt valami fényes a helyzet.Farkason voltak velünk szemben és csak álltak,mikor észre vettek meg indultak felém.L gondolkodás nélkül elém állt ahogy Woohyun is.
-Sora gyere.-mondta Dongwoo és kezét nyújtotta felém.
-Takarodj a közeléből.-sziszegte L meg feszült testtel.
-Te csak maradj csöndben vérszívó.-mondta az egyik farkas.
-Gyere.-mondta még mindig ki nyújtott kézzel Dongwoo.Át gondoltam a helyzetem és arra jutottam hogy jobb ha vele megyek.Lassan ki léptem L és Woohyun takarása mögül mire Dongwoo elmosolyodott,L le fagyott és csak mered maga elé Woohyun pedig el kapta a kezem.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondtam de magam sem voltam benne biztos hogy tényleg minden rendben lesz-e vagy sem.Lassan bizonytalanul elindultam Dongwoo felé majd meg fogtam a kezét is.Nagy levegőt véve el indultam utánuk.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondta Dongwoo nyugtatás képem
-Remélem is.-mondtam
-Majd meg védelek.-mosolygott rám és ez egy kicsit meg nyugtatott.egy elhagyatott kis rétre mentünk a város másik végében.Nem tudom mennyi lehetett az idő de nagyon fáradt voltam már,mikor az alfa meg állt nem érdekelt hol vagyok és mibe de én le ültem.
-Hé kelj fel.-szólt rám a vezető egyén
-Egy nem kelek fel mert el fáradtam,kettő ne kiabálj velem,három még a neveteket sem tudom.-mondtam a szemébe nézve.
-Sunggyu vagyok az alfa. Ő Dongwoo, ő pedig Sungjong. elég ha az ő nevüket tudod.-mondta mire bólintottam.
-Most pedig gyere.-mondta Sunggyu
-Hova megyünk még?.-kérdeztem
-Egy helyre.-mondta
-Egy helyre.Remek, ebből most sokat tudtam meg.-mondtam halkan de Dongwoo meg hallotta és csak elmosolyodott. Lassan meg érkeztünk egy kis faházhoz, Sunggyu be ment és utána mindenki.Én is be mentem a kis viskóba,de belül nagyon otthonos volt,nem volt olyan lepukkant int kívül.Az egyik fotelba le ültem és vártam miért is akarták hogy velük menjek.
-Mit tudsz rólunk?.-kérdezte Sunggyu
-Hogy farkasok vagytok és hogy nem csíptek minket.-mondtam
-Minket?Ugye nem?.-kérdezte félve Dongwoo
-Ittál már vért?.-kérdezte Sunggyu
-Igen.-válaszoltam
-Közvetlen emberből?.-vonta fel a szemöldökét Sungjong
-Emberből nem.-mondtam
-Akkor?
-vérbank.-vontam vállat.
-Rendben akkor most olyat mondok neked amit nem biztos hogy el is hiszed.-kezdett bele Sunggyu
-A szüleid nem voltak emberek.-kezdett mondandójába de félbe szakítottam
-Mi az hogy voltak?.-kérdeztem
-Örökbe fogadtak.Anyád vámpír még apád farkas volt.-mondta mire eszembe jutott az az álom,amikor valakit meg öltek a farkasok.
-A szüleid meg haltak és téged örökbe fogadtak.-mondta Donwoo mire rá néztem
-Anyádat a farkasok még apád a vámpírok ölték meg,nem tudták elfogadni hogy a két faj akár egy kicsit is de közel kerülhet egymáshoz.De rólad nem tudtak,ezért tudtál megmenekülni.Apám tudott rólad és el vitt egy otthonba hogy békés életet tudj élni,mi mindig figyeltünk és meg védtük dolgoktól de ez itt mellettem nem bírt magával.-verte fejbe Dongwoo-t mire el mosolyodtam egy kicsit.
-Akkor én...-kezdtem bele de Sunggyufélbe szakított
-Te félig vámpír félig farkas vagy.-mondta ki egyszerűen.Köpni nyelni nem tudtam csak néztem ki a fejemből,be jelentik nekem hogy a szüleim rég meghaltak és örökbe fogadtak, majd hogy félig vámpír félig farkas vagyok.hirtelen át járta az egész testem egy bizsergő érzés,a düh.Egész testem meg feszült,kedvem lett volna valamit szét tépni.
-Oké,nyugi.Nyugodj meg,nem less semmi baj.Tudom hogy most szét tépnél valamit vagy valakit de ez nem szükséges.-nyugtatott Dongwoo kedvesen, segített is egy kicsit.Nehezen de sikerült le nyugodnom kellő képen.
-El kell döntened melyik oldalra állsz.-mondta Sungjong
-Ez később is rá ér, most haza visszük.Elég volt a mai neki.-mondta az alfa és fel kelt a kanapéról ahol eddig ült.Lassan megindultunk a haza vezető úton, nem szólaltam meg és nem is kérdeztek. Sungjong kérdezgetett az elején de Dongwoo szólt neki hogy most kell egy kis idő még fel dolgozom a halottakat.A ház előtt meg álltak és rám néztek, Dongwoo meg ölelt Sungjong integetett Sunggyu pedig csak bólintott egyet.Mikor át léptem a küszöböt nevetés halottam,egy lány nevetést.Hangtalanul átmentem a nappalin,de nem elég hangtalanul.
- Sora végre.-jött oda hozzám Woohyun és szorosan meg ölelt.Először nem tudtam mire vélni de viszonoztam.
-Sora be kell valakit mutatnunk neked.-rángatott a nappaliba Sungyeol
-Ő itt Lin.-mutatott a kanapén ülő lányra aki fintorogva végig mért.Kedves.
-Örvendek Lin,Sora vagyok.-erőltettem mosolyt magamra.Csak most vettem észre hogy L mellet ült szorosan.
-Örvendek.L menyasszonya vagyok.-mondta mire kikerekedett a szemem a halottak alapján.Rá néztem L-re aki rám sem mert nézni.
-Hát ebben az esetben gratulálok.-mondtam nekik erőltetett mosollyal bár ez már vicsorgás volt.Majd fogtam magam és a szobámba mentem.Egész testemet át járta a fájdalom,a megbántás és a düh.

L powo:
Nem hittem a fülemnek.Lin csak úgy simán be jelenti hogy a menyasszonyom.
-Te.-rántottam fel a kanapáról a karjánál fogva.
-Oppa ez fáj,engedj el.-rinyált
-Mi az hogy a menyasszonyom vagy.Mondtam hogy nem veszlek feleségül,nem érdekel ki mint mond.-kiabáltam vele torkom szakadtából.Nem érdekelt semmi és senki.Sora most biztos szomorú és azt hiszi csak átvertem,már az az ötlet sem tetszett hogy itt aludjon ma.
-L nyugodj meg.-szolt Sungyeol
-Nyugodjak meg.Ez itt mindent elrontott.-kiabáltam még mindig
-L elég!.-emelte fel a hangját Hoya. Dühösen engedtem el Lint és Sora szobája fel vettem irányomat.Féltem hogy nekem esik majd.De erőt vettem magamon és be nyitottam,elszomorodtam mert az fogadott amitől féltem.Sírt.A szívem majd meg szakadt miatta.Lassan közeledtem felé és megöleltem.
-Ez nem igaz.Ő nem a menyasszonyom.Anyám találta ki de nem veszem el.-mondtam neki.Ő rám nézett és el lökött magától.A szeme színe teljesen más volt mind eddig, csak úgy izzottak a szemei.
-Nem hiszek neked.-mondta dühösen
-Pedig ez az igazság.-mondtam neki és megpróbáltam közelíteni felé de nem engedte.
-Nem csak hazudsz.-csapott egyet az asztalra ami ripityára tört.Ki kerekedett szemekkel figyeltem,de ő iss meglepődött.
-Most el kell mennem.-mondta mire meg fogtam a kezét.
-Nem, nem engedem.Nem hagyhatsz itt.-mondtam és megcsókoltam.Egyik kezemmel a derekát fogtam míg másikkal a fejét.Kapálózott de nem engedtem el,kis idő után hagyta magát és vissza csókolt.Belemosolyogtam a csókba,nyakam köré vezette kezeit én pedig dereka tettem.Közelebb húztam magamhoz és úgy csókoltam mintha az életem múlna rajta.Levegő hiány vetett véget csókunknak.
-Nem hagyhatsz itt.-mondtam neki és homlokom homlokának döntöttem.
-Tényleg nem a menyasszonyod?.-kérdezte félve mire elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Nekem csak te lehetsz a menyasszonyom senki más.-feleltem és rá néztem.Teljesen zavarba jött amin kuncogtam egy jót.Igen nekem csak is kizárólag ő lehet a menyasszonyom senki más.Nekem csak ő kell,úgy ahogy van.
-Kutya szagod van.-mondtam mire elnevette magát.
-Bocsi.-mondta és levette a pulcsiját.
-Sokkal jobb.-mondtam nevetve és közel húztam magamhoz.

7.rész

L powo:
Nem tudtam el hinni hogy most komolyan beszélnek velem.Haza rendeltek.Nem akartam egyedül hagyni Sorát,főleg most nem.Végre vele lehettem,megcsókoltam és ő is viszonozta erre anyám haza rendel de örülök neki.Fel hívtam Hoyát hogy el kellet mennem és hogy figyeljenek helyettem is Sorára.Gyorsan haza akartam érni hogy minél előbb el is tudjak jönni onnan.Mikor haza értem az egyik komornyik fogadott.
-jó napot fiatal úr.-köszöntött és mag hajolt előttem viszonoztam a gesztust.
-Anyám?.-kérdeztem
-Már várja önt.Erre tessék.-vezetett a tárgyalóba.Anyám és még 3 vámpír ott ültem.Mikor anya észre vett fel ugrott és meg ölet,ami igen meg lepett mivel anyám soha nem ölelgetett csak ha akart valamit.
-Fiam annyira hiányoztál.-mondta anya mosolyogva?!
-Mit akarsz?.-kérdeztem halkan bár tudtam hogy az ott ülő vámpírok is hallják.
-Na jó a lényegre térek.Be szeretnélek mutatni a jövendő belli feleségednek.-mondta anya mosolyogva mire én le fagytam
-Hogy mi van?.-akadtam ki
-Jól hallottad ő itt a menyasszonyod.-mondta anya és elém vezetett egy lányt.Szépnek szép volt kecses vékony,szép porcelán arca volt,fekete egyenes hosszú haj.Egészében véve nagyon szép lány volt de nekem akkor is Sora volt a leggyönyörűbb világon mindenkinél.
-De nekem.-kezdtem bele mire anya közbe szólt
-Ha arról a lányról van szó akiről halottam akkor nyugalom semmi baj.Játszadozz csak vele.-mondta anya.Én meg el képedve néztem rá.A pofám le szakad.
-Hogy mi van?Én nem szórakozom senkivel sem.Nekem ő kell és kész!.-emeltem fel a hangom mire anyám lendítette a kezét de én meg fogtam.
-Hogy mered.Az anyád vagyok..-mondta kii mérten mire el engedtem a kezét.
-Ne tegyél úgy mintha az anyám lennél.Eddig sem foglalkoztál velem.Úgy hogy ne most akarj nekem anya lenni.Nekem Sora kell és nem ő.-mutattam a lányra aki csak ott állt meg sem volt lepve.
-tudod engem nem érdekel az a másik lány,te úgy is az én férjem leszel nem pedig az férje.-mondta cinikusan és nagy képűen.
-Engem az sem érdekel hogy ki vagy.Én nem veszlek feleségül annyi már szent.-mondtam neki a szemébe mire kicsit meg lepődött de a szülei is.
-Ez hallatlan.-mondta az apja
-Engem nem érdekel.És ha most meg bocsájtanak én megyek is.-mondtam és ki indultam.Halottam hogy anya utánam kiabált valamit de nem érdekelt.Haza akartam érni és végre Sorával akartam lenni.Haza is értem de akkor már nagyon késő volt.Halkan be mentem de mikor be értem a nappaliban égett a villany.
-Helló.-köszöntem a többieknek.
-Na mi volt?.-kérdezte Hoya és a többiek is engem néztek de egy valaki nem volt itt.Sora.
-Anyám ki találta hogy feleségül veszek egy lányt.-mondta mire Woohyun majdnem meg fulladt mert félre nyelte az üdítőjét.
-Hogy mi van?-kapcsolt előbb Sungyeol
-Jól hallottad ki jelentette hogy feleségül kell vennem.-mondtam
-És akkor feleségül veszed?.-kérdezte Woohyun
-Nem akarom.-mondtam-de most fáradt vagyok megyek le pihenek.Amúgy Sora hol van?.-kérdeztem mellékesen mire Woohyun sejtelmesen el mosolyodott.
-A szobájában,Szerintem már alszik.-mondta Woohyun és meg veregette a vállam.Meg indultam sora szobája felé.Halkan be kopogtam de nem hallottam semmi választ.Halkan be nyitottam és be mentem.sora ott feküdt az ágyon be takarózva és aludt,lassan közelebb mentem hozzá és le ültem az ágya szélére.Néztem ahogyan alszik,ki simítottam egy kósza tincset az arcából mire mocorogni kezdett.Ki nyitotta a szemét és rám nézett kicsit el mosolyodott.
-Szia.-köszönt halkan
-Szia.-köszöntem vissza mosolyogva.Le hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam feje búbjára.annyira hiányzott hogy el mondani nem tudom pedig csak egy fél napra mentem el.El mosolyodott és kicsit arrébb ment.Nem tudtam mit is akarhat.Lepetten néztem rá amit  észre is vett,el mosolyodott és fel emelte a takarót.Ekkor tudatosult bennem hogy mit is akart,el mosolyodtam és le vettem a kabátom és pulcsim és be feküdtem mellé.Szórósan magamhoz húztam és kezem derekára és feje alá tettem.Mélyen be szívtam illatát,fel nézett rám és én már nem bírtam magammal.Ajkaira tapadtam,de meg lepett mert ő is viszonozta azt.De a fránya levegő hiány nem hagyott minket.
-Most már alvás.-mondta kuncogva mire el nevettem magam.
-Jó éjt..-mondtam neki és nyomtam a fejére még egy puszit és én is le hunytam szemem,éreztem hogy kicsit még fészkelődik mellettem és jobban bújuk hozzám.Szorosabbra fogtam karjaim körülötte és már el is aludtam.

6.rész

Sora powo:
Igaz az elmúlt időben sokat hülyéskedtünk de most már a munkára is rá álltunk.Sokat edzettem L-el,kivel mással.A mai nap ilyen volt.
-Sora ébredj már fel.-kiabál be a szobám ajtajából L
-Fent vagyok az istenit már.-kiabáltam vissza a fürdőből ahol éppen a hajamat fogtam össze.
-Akkor gyere már.-kiabált még mindig
-Tudod ha esetleg nem kiabálnál akkor nem kellene félnem hogy süket leszek.-mentem vele szembe ami kicsit hirtelen jöhetett mert hátra lépett.
-Ha nem baszakodnál annyit akkor nem kéne kiabálnom.-mondta karba font kézzel.
-Bocs hogy nem vagyok fiú,aki fel kell fel vesz valamit a haját kicsit meg rázza és be áll és jól néz ki.-mondtam majd a szám elé kaptam a kezem.
-Szóval jól nézek ki?.-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Én ilyet nem mondtam.-mondtam és ki akartam menni de nem engedett ki.
-De igen ezt mondtad.-mondta kicsit mosolyogva
-Te hülye vagy.-mondtam neki de ő még mindig csak engem nézett.Majd be lökött az ajtón és be jött utánam,be csukta és neki nyomott az ajtónak.Két kezét fejemnél támasztotta meg.
-Pedig te mondat.-mondta komolyan
-Én azt mondtam hogy a fiúk ilyenek.Nem azt hogy TE.-emeltem ki a "te" szócskát.Ő csak rá mosolygott és meg ölelt.Szemem ki kerekedett,ilyet még nem csinált csak úgy magától.Főleg mostanában az edzések miatta.Vagy 5 percig állhattunk így mikor én is hátára vezettem kezeimet és hozzá bújtam,szorosabban húzott magához és nyakamba puszilt.Aztán olyat tett amit soha nem gondoltam volna.Bele harapott a nyakamba aztán a vérem kezdte el szívni.Kicsit kellemetlen volt,de a tudat hogy ő tette még rosszabb volt.Mikor el hajolt tőlem szája véres volt szeme pedig vér vörös és izzott.Egy szót sem szólt csak fogta a kést a zsebéből(nem tudom minek van nála) majd meg vágta a nyakát és a fejem oda nyomta a ki buggyanó vérhez.Bele szagoltam nyakába majd nyelvemmel végig nyaltam a sebet.Aztán el kezdtem szívni én is a vérét.Hajába túrtam és húztam még közelebb magamhoz.Ő csípőmbe kapaszkodott,majd kis idő után el tolt magától de én többet akartam.Nem tudom mi lett úrrá rajtam,nem is ismertem magamra.
-Meg kell tanulnod hol vannak a határok.-mondta fáradtam és kicsit sápadt is volt
-Ne haragudj rám,nem tudom mi ütött belém.-mondtam és le hajtottam a fejem.Nagyon szégyelltem magam azért amit vele tettem.
-Semmi baj.Nyugalom.-mondta és meg ölelt majd egy puszit nyomott a fejemre.
-De sápadt és gyenge vagy.-mondtam neki sajnálkozva
-Ha rólad van szó akkor nem vagyok se fáradt se gyenge.Ezt jegyezd meg.Ha bármi bajod esne én nem tudom mit tennék az illetővel.-mondta komolyan a szembe nézve.Meg hatódtam mert ilyet még nem mondott nekem,se ő sem más.Csak magamhoz húztam és meg öleltem,ő csak fel kuncogott
-Köszönöm.-mondtam halkan a nyakába és a sebre nyomtam egy gyengéd puszit.A hideg is ki rázta de nem zavarta ahogy el néztem mert csak jobban magához húzott alig kaptam már levegőt.
-Nem kapok levegőt.-siránkoztam mire gyengített egy kicsit a szorításon de nem engedett el.Lassan 10 perce állhattunk így egymásba karolva de még mindig nem akart el engedni.
-Lassan menni kéne nem?.-szakítottam meg a csendet mire sóhajtott egyet és el engedett.
-5 perc és indulunk futni.-mondta majd rám mosolygott és ki ment.Gyorsan össze dobtam még pár dolgot aztán mentem is ki.A srácok csak néztek minket és mosolyogtak.Woohyun oda jött hozzám és meg ölelt.
-Vigyázz rá.-suttogta a fülembe
-Kire?.-suttogtam vissza
-Majd meg tudod.-mondta mosolyogva és el távolodott tőle.L karba font kézzel és fel vont szemöldökkel állt ott.Tudtam hogy baj lesz ha nem megyek de nem érdekelt.
-Rám tört a szeretet hiány.Sungyeol Hoya meg öleltek?.-kérdeztem mosolyogva mire Sungyeol fel pattant és meg ölelt.Utána Hoya is meg ölelt de ő nem olyan sokáig mint Sungyeol.Ő volt a kemény kezű főnök még ha nem is mindig szigorú.Utána el mentünk futni.A futás végén azt hittem meg halok olyan fárad voltam.Haza sétáltunk mondjuk nekem kellet egy kicsit hisztiznem hogy már pedig nem fogok futni ha bele halok sem.Miután haza értünk el indultam a szobám felé.
-Nem eszel?.-kérdezte Woohyun
-Ha nem akarsz meg halni meg várod még meg fürdök.-mondtam mire el nevette magát.
-Miért?.-kérdezte Sungyeol és szagolgatni kezdett.
-Mert ki izzattam.És miért is szagolgatsz?.-vontam fel a szemöldököm
-Szag mintát veszek.-mondta mire én hülyén néztem rá és el löktem magamtól.
-Te hülye vagy.-mondtam és be mentem a szobámba majd onnan is a fürdőbe.És ott el intéztem minden dolgom,aztán ki mentem a többiekhez akik mér az asztalnál ültek és engem vártak.
-Lassabb már nem is lehettél volna.-mondta Sungyeol
-El is kezdhettetek volna enni.-vontam vállat.És le ültem L mellé(ki más mellé) majd enni kezdtem.Miután be fejeztem az ebédet el mosogattam mert én voltam a soron.Mikor azzal is végeztem be mentem a szobámba és a telefonomat nyomkodtam.A képeket néztem rajta ahol Yurival vagyok.Hiányzott a legjobb barátnőm.Ő a második felem olyan mintha a testvérem lenne.
-Mért nem hívod fel?.-kérdezte L
-Nem merem.-mondtam neki félve
-Miért?.-kérdezte L
-Nem tudom mit mondjak neki,hogy hol vagyok,hogy mit csinálok.-siránkoztam mire meg ölelt.
-Mond hogy egy szigeten vagy és nagyon jól érzed magad.-mondta mosolyogva Woohyun.Hát ő is itt van bent.Körbe néztem és mindenki itt volt a szobámban.Nagy levegőt vettem és tárcsázni kezdtem.Nem kellet sok és már fel is vette.
-Kim Sora az isten verjen meg.Hol a fészkes fenében vagy?.-kérdezte kiabálva és mérgesen.tudtam hogy ez lesz majd ha fel hívom.
-Egy szigeten vagyok és nagyon jól érzem magam.-mondtam neki és mosolyt erőltettem magamra.Még ha tudom hogy nem látja.
-És mikor jössz haza?-kérdezte de már halkabban.A srácokra néztem és Hoya bólintott egyet.
-Nem sokára.-mondtam boldogan
-Ha nem szólsz előtte hogy mikor jössz én ki nyírlak.-fenyegetett meg majd el nevette magát.
-Értettem omma.-mondtam neki mosolyogva.Aztán vonalat bontottunk.
-Mikor akarsz majd találkozni vele?.-kérdezte hirtelen Hoya
-Szabad?
-Nem börtönbe vagy hülye.-pöckölte meg a homlokom L mosolyogva
-Amint lehet.-mondtam Hoyára nézve
-Akkor mi lenne ha hétvégén találkoznál vele?.-vetette fel az ötletet Sungyeol
-Az jó lenne.-mondtam neki mosolyogva
-Akkor ezt meg is beszéltünk.-mondta Hoya és tapsolt kettőt majd mindenki ki ment csak L maradt velem egy kicsit.Csak nézett rám én meg rá.
-Mi az van valami az arcomon?.-törtem meg a kicsit kínos csendet
-Nem.Csak most olyan más vagy.-mondta L
-Mert?
-Nem tudom.Boldogabb vagy.
-Mert találkozhatok a barátnőmmel.-mosolyogtam mikor arra gondoltam hogy pár nap és már láthatom is Yurit.L csak mosolygott és engem figyelt.
-Meg őrjítesz egyszer.-mondta egy nagy sóhaj aztán fel állt és menni készült.Nem tudom mi vezérelt de meg fogtam a kezét maradásra ösztönözve.
-Nem aludnál ma velem?.-kérdeztem mire ki kerekedett a szeme majd tarkóját fogta és el mosolyodott.
-Mondom hogy ki készítesz.-mondta mosolyogva
-Ha nem akarsz nem kell.-mondtam kicsit szomorúan.Mi a szent szarért vagyok én szomorú?
-Nem mondtam hogy nem alszok itt.-mondta és már be is vágódott az ágyamba.Én még tanakodtam egy kicsit mire fel ült és magához húzott,vészesen közel volta hozzám.a szívem majd ki ugrott a helyéről.Csak néztem a gyönyörű barna szemeibe.Lassan közeledett felém,azt hittem meg csókol de nem csak egy puszit az arcomra majd el dőlt velem együtt az ágyon.Szorosan magához ölet,egyik keze a fejem alatt volt a másik meg a derekamon pihent.Szorosan hozzá bújtam,és be szívtam férfias illatát.Mocorgott egy kicsit majd meg szólalt.
-Aludj mát te lány.-mondta L és a hátam kezdte simogatni egy kicsit.
-Énekelsz nekem egy altató dalt?.-kérdeztem persze viccnek szántam
-De ha alszol utána.-mondta L majd halkan énekelni kezdett nekem.Szemeim ki kerekedtek,nagyon szép hangja volt.Mint egy angyalnak ami vicces mivel ő egy vámpír de nekem most olyan volt akár egy földre szállt angyal.Akkor és ott a szívem egy nagyot dobbant,nem tudom hogy attól hogy mellettem feküdt vagy hogy énekelt nekem vagy az egész cakkom-pak.
-Nagyon szép hangod van.-mondtam neki miután be fejezte a kis dalt.
-Köszönöm.De most már alvás.-mondta szigorúan L
-Igenis főnök.-mondtam neki
-Nem a főnököd akarok lenni.-mondta
-Akkor?.-kérdeztem de már kezdett le ragadni a szemem.Halottam hogy valamit mond de már el is aludtam.Nem halottam mit is mondott mert el vitt az álom manó egy kirándulásra.Reggel arra keltem hogy valaki a hátam simogatja.Mikor ki nyitottam a szeme L mosolygott rám,én is el mosolyodtam.
-Jó reggelt.-mondta
-Jó reggelt.Jól aludtál?.-kérdeztem mire csak el mosolyodott.
-Igen.És te?.-kérdezte
-Én is.-mondtam és még kicsit hozzá bújtam mire el nevette magát.Én meg durcásan hátat fordítottam neki.Halkan el nevette magát és át karolta a derekam majd magához húzott jó közel,nyakamba puszilt amibe bele borzongtam persze jó értelemben.El mosolyodtam.
-Persze most meg te ölelgetsz.-mondtam neki
-Nekem szabad.-mondta és még jobban magához húzott.Ha valaki most látna minket biztos azt mondaná hogy együtt vagyunk,de sajnos ez nem igaz.
-Neked mindent szabad mi?.-kérdeztem mire maga felé fordított
-Most mi a bajod?.-kérdezte L  idegesen
-Semmi.-mondtam mert magam sem tudtam igazából
-Na jó nem tudom hogy mivel bántottalak meg de.....Sajnálom.-mondta ki nehezen és meg ki kerekedett szemekkel néztem rá.
-Ki vagy és mit csináltál L-el?.-kérdeztem és meg lökődtem egy kicsit mire el mosolyodott és le támadott.El lökött az ágyon és felém tornyosult.Két kezével és lábával közre fogott,mozdulni sem tudtam csak néztem szemeibe és megint el varázsolt.Lassan közeledett felém arca.Már csak pár centire volt tőlem,le hunytam szeme és vártam a csodát vagy tudom is én mit.Aztán meg szólalt L telefonja,ki nyitottam szeme és azt láttam hogy L még mindig túl közel van.idegesen bele túrt a hajába és le szállt rólam.
-Ki lehet az pont most?.-kérdezte a hajába túrva L.Én csak figyeltem ahogy telefonál.5 perc után le tette és rám nézett.Szómórúan el mosolyodott és oda jött hozzám fel húzott az ágyról és meg ölelt.Nyomott egy puszit az arcomra majd az arcom másik felére,bele nézett a szemembe majd közeledett felém ismét.Pár milliméter választott el már minket mikor meg állt.Gondolom a reakciómat figyelte meg,le hunytam szemem és csak vártam.Keze közé fogta arcom és ajkait ajkaimra illesztette.egész testem át járta egy fajta bizsergés,nem tudtam másra gondolni csak rá ahogy engem csókol.Kezeit le vezette derekamra és pedig nyaka köré vezettem sajátom.Szinte bele markolt a csípőmbe és úgy húzott magához közel,én bele túrtam dús barna hajába és úgy csókoltam tovább.Meg nyalta az alsó ajkam be engedést kérve amit készségesen meg is adtam neki.nyelve gyorsan át csusszant számba és fel kereste a nyelvem,miután meg találta táncra hívta.Heves csókunkat a levegő hiány vetett véget.Miután el váltunk egymástól rám mosolygott amit viszonoztam is,majd meg ölelt szorosan.Nem mondott semmit,nem volt kínos csend sem.Éppen megfelelő volt a hangulat.Lassan el távolodott tőlem és a szemembe nézett.
-Most el kell mennem.Ne menj sehová.A srácok hamarosan haza érnek.-mondta
-Hova mész?.-kérdeztem
-Azt most nem mondhatom el.De kérlek ígérd meg hogy nem mész sehová!.-kérlelt L
-Rendben.Meg ígérem.-mondtam neki
-Hamarosan jövök.Sietek ígérem.-mondta és nyomott egy kisebb puszit ajkaimra de nem érte be vele.Át alakította egy kisebb csókká.Pedig ő adott egy puszit és neki nem volt elég,kis telhetetlen.Miután el ment és egyedül maradtam és el dőltem az ágyamon,az elmúlt 20 perc eseményeit pörgettem le emlékezetembe.Bele is pirultam a gondolatba.

5.rész

Sora powo:
Reggel arra keltem hogy valaki ki kell mellölem.És az a valaki L volt.Lassan fel ültem és a szemem dörzsölgettem,mikor észre vette hátra fordult.
-Jobban vagy már?.-kérdezte
-Igen és éhen halok.-mondtam neki mire el mosolyodott
-Öltözz fel akkor és majd gyere ki.A srácok el mentek csak mi vagyunk.-mondta majd ki ment.Egy ideig csak ültem az ágyamon és az a mosoly járt a fejemben amivel meg ajándékozott.Majd erőt vettem magamon és be szabadultam a fürdőbe.El végeztem ott minden teendőm majd a szekrényhez mentem és kerestem valami ruhát.A döntésem egy fehér trikóra esett amire fel vettem egy kötött felsőt mindehhez egy zöldes színű hosszú nacit választottam és egy torna cipőt.Hajam ki engedve hagytam.Mikor ki mentem tényleg nem volt kint senki nem volt kint,vagyis L de ő a konyhában volt.Nem tudom mi vezérelt de a háta mögé lopóztam már épp meg akartam bökni mire rám szólt.
-Meg ne próbáld.-mondta L komolyan és folytatta tovább amit eddig.
-Ünnep rontó.-mondtam durcásan és le ültem a konyha asztalhoz és néztem ki a fejemből.
-Most mi a bajod?.-kérdezte L és le ült velem szemben és le tette elém a rántottát
-Gonosz vagy.-mondtam mire ki kerekedett a szeme
-Nem is.-mondta
-Szerintem ne menjünk ebbe bele.-mondta és ettem a kis rántottám.Miután végeztem el mostam a tányérom és meg indultam a nappaliba.Nem sokkal később L is le ült mellém,vállam fölött át dobta a kezét és kényelmesen el helyezkedett.Nem esett rosszul sőt nagyon jól esett a közelsége.A film közben amit néztünk szerintem agyzsibbasztóan unalmas volt el is pilledtem rajta,fejem vállára hajtottam és ő pedig közelebb húzott magához.Éreztem finom illatát,légzését egyszóval mindent.Ezt a kis meg hitt pillanatot telefonon csörgése zavarta meg.Meg néztem ki hív és a Dongwoo nevet írta ki.L is látta hogy ki hív ezért meg volt feszülve.
-Igen.-vettem fel
-Mi újság?-kérdezte és hallottam hogy mosolyog
-Nézem a Tv-t.Te?.-kérdeztem
-Most értem haza nem olyan régen.Gondoltam fel hívlak hogy mi újság,hogy bírod a vér szopókkal?.-kérdezte én meg rá sandítottam L-re aki fel vonta a szemöldökét és úgy figyelte mit is válaszolok.
-Jól.-mondtam
-Ez nem volt valami meg győző.Valaki bántott?.-kérdezte Dongwoo
-Nem dehogy is.Nem történt semmi ilyesmi.-mondtam és hallottam hogy ki fúj egy adag levegőt.
-Akkor jó.Ha bármi van hívj nyugodtan.-mondta mire L cinikusan fel nevetett
-Oké.Köszi.-köszöntem meg kedvességét,majd le tettük egy "Szia" után.
-Mi van közted és az a dög között?.-kérdezte kimérten L
-Nem mintha lenne hozzá közöd.-mondtam neki és fel keltem mellöle és el akartam menni de nem engedett az ölébe rántott és meg fogott,nem engedett szorításából.
-De van ugyan is te közénk való vagy és nem közéjük.-mondta a fülembe
-Tudod már nagyon elegem van a hangulat ingadozásaidból.Ki készítesz.-mondtam neki és ki szálltam az öléből és a konyhába mentem egy pohár vízért.
-Hogy mondod?.-kérdezte
-Jól hallottad.Egyszer hol kedves vagy hol meg bunkó.Komolyan nem értelek.Azzal beszélek telefonon és akkor amikor én akarom.Nem vagy senkim hogy meg mond mit tehetek és mit nem.-vágtam a fejéhet.Mire ő fogta magát és be ment a szobájába hangosan maga mögött be csapva az ajtót.


L powo:
A pofám le szakad.Minek kellet annak a dögnek fel hívnia Sorát.Olyan jól meg voltunk a hívásig.Aranyosan bújt oda hozzám ami melegséggel töltött el jó volt vele lenni.De miket beszélek én itt?!Aztán a fejemhez vágta hogy nem vagyok senkije,ez a mondta nagyon rosszul érintett.De tudtam hogy igaza van.Feszülten járkáltam fel s alá a szobámban és csak gondolkodtam.Próbáltam el terelni a gondolataim Soráról de nagyon nem ment.Mindig ő ugrott be.Nem igaz hogy ennyi idő alatt így be lopta magát a szívembe.Eleinte ki nem állhattam és most meg áhhhh agyam el dobom.Komolyan a sírba visz ez a lány.Gondolataiból föl eszmélve már a szobája ajtaja ellőtt álltam.Nagy levegőt vettem és be kopogtam.Semmi válasz nem jött ezért még egyszer be kopogtam de ismét semmi,meg ijedtem hogy valami baj van ezért be nyitottam.Sora az ágyon feküdt,oda mentem hozzá és meg néztem csak aludt.Hál Istennek nem volt semmi baja.Kerestem egy plédet és óvatosan be takartam.Le ültem mellé,ki simítottam egy tincset az arcából.Olyan szépen aludt mellettem.
-Sajnálom az előbbit.Én sem tudom mi van velem mostanában.-mondtam neki halkan.Bár tudtam hogy alszik ezért semmit sem fog hallani de akkor is.Nem tudom mi vezérelt de be feküdtem mellé és magamhoz húzta,féltem hogy fel kell de nem.Mélyen aludt nyomtam a fejére egy kis puszit,és néztem az arcát.Szépnek találtam sőt nagyon szépnek.Jó érzés volt a közelébe lenni.

Sora powo:
annyira fel húztam magam hogy el vonultam a szobámba és le feküdtem.Pár percre rá hallottam hogy valaki kopog de nem akartam ki menni,majd ismét kopog aztán be jött.Nem mozdultam úgy csináltam mintha aludnák.Aztán valaki be takart és le ült mellém,ki simított egy tincset arcomból.
-Sajnálom az előbbit.Én sem tudom mi van velem mostanában.-mondta és fel ismertem L hangját.Aztán be feküd mellém és magához húzott,a szívem majd ki ugrott a helyéről és ez még tetőzte is hogy egy puszit nyomott a fejemre.Itt meg szűnt minden,nagyon vissza kellet fognom magam hogy ne vegye észre hogy nem is alszom.De nem kellet sok és el aludtam védelmező karjai között.Arra keltem hogy nyílik az ajtóm,mocorogtam egy kicsit és még jobban L-hez bújtam.
-Össze melegedtek a kis mátkák.-ismertem fel Hoya hangját
-A kis görcs.-mondta Sungyeol
-Miért is?.-kérdezte Hoya
-Én akartam Sorával aludni.-mondta és hallottam hogy mosolyog
-Woohyun minden rendben?.-kérdezte Hoya
-Mi?Ja.-mondta kimérten.
-Veszem észre.Na menjünk had aludjanak.-mondta Hoya és ki terelte a srácokat.Mikor be csukódott az ajtó ki nyitottam a szeme és L-re néztem aki engem nézett.
-Jézus.-mondtam ijedten és próbáltam el húzódni de nem engedte.
-Csak egy kicsit maradjunk még így.-mondta és vissza húzott maga mellé.Így feküdtünk vagy 5 percig mikor ki keltem mellöle és ki mentem a többiekhez.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Csipkerózsika hol hagytad a herceged?.-kérdezte Hoya
-Heee?.-kérdeztem vissza
-L hol van?.-kérdezte Sungyeol
-Ja ő még döglik.-vontam meg a vállam majd a konyhába mentem hogy keressek valami ennivalót.
-Na mi volt ma?.-kérdezte Woohyun kimérten
-Röviden és tömören össze vesztem vele és ő jött később bocsánatot kérni.Aztán mellettem aludt el.-mondtam
-Értem.-fújta ki magát
-Gyere már ide.-mondta és ki tárta mind két kezét ölelésre várva.El mosolyodtam és meg öleltem.
-Tudom már mi hiányzott nekem.-mondta az ölelés közben
-Ez.-mondta
-Mi?-húztam az agyát
-Az ölelésed te kis dinka.-mondta és el engedett persze én már nevettem.-Tudtad mire gondolok mi?És itt szívatsz?.-akadt ki mire még jobban nevettem.a nap további részében a kis hülyékkel voltam.El szórakoztunk mindenen,még L és Hoya is sokat nevetett.Olyanok nekem mintha a családom lenne már.

4.rész

Sora powo:
Teltek a napok és a hetel.Lassan 1 hónapja vagyok a fiúkkal,mindenkit meg kedveltem főleg Woohyunt.Vele voltam a legtöbbet aztán Sungyeol és L.Hoyának mindig volt valami dolga ezért nem is voltam vele olyan sokat.Miközben az idő telt én bennem úgy kezdett ébredezni az erő.Voltak olyan pillanatok amikor valakit a földhöz tudtam volna vágni olyan mérges voltam,olyan is volt mikor mindentől féltem és olyankor kerestem egy kis eldugott zúgott hogy ott le tudjak nyugodni.A hetek múlásával meg kívántam valamit amit nem tudtam szavakba önteni.A srácok szerint még nem kéne így kívánnom azt a dolgot szerintük még nincs itt az ideje,persze soha nem mondják meg hogy miről is van szó.Kedvesek nem?!Na mindegy majd ki derül idővel.Lassan ki battyogtam a szobámból a nappaliba de hogy minek ugyanis egy lélek nem volt sehol az egész házban.Meg néztem a konyhába is hátha ott vannak nem de csak egy levelet találtam.Ez állt benne:
"El mentünk majd délután fele vissza jövünk.Ne hagyd el a házas semmi esetre sem,ha valami baj van hívj nyugodtan.Puszi Woohyun"
-Remek akkor megint egyedül maradtam.-mondtam
-Annyira azért még sem.-hallottam a hátam mögül egy hangot.A vég is meg fagyott benne annyira meg ijedtem.Hátra fordultam és Dongwoo terpeszkedett el a kanapán.
-Te mit ke-keresel itt?.-dadogtam a rémülettől mire csak fel nevetett.
-Nyugi ismerkedni jöttem.-mondta és meg veregette maga mellett a helyet de én még mindig csak álltam ott mint egy darab fa.Rám nézett majd fel kelt és le ültetett maga mellé.
-Mondom hogy nem akarok semmit.De feltételezem nem jönnél el velem sehova a múltkori esetek után.-vakargatta a tarkóját.
-Hogy mi van?.-akadtam ki azt sem tudtam hirtelen mi van
-Nem akartalak bántani,tudom nem úgy jött le csak irritált hogy azokkal a vérszívókkal vagy.-mondta és kezét ökölbe szorította mire én  kicsit arrább ültem tőle.Biztos ami biztos alapon.
-Bocs csak ha rájuk gondolok idegesebb leszek.Amúgy nem ilyen vagyok.És nem is szoktam nyomulni csak tudtam hogy figyelnek és nem akartam hogy közéjük tartóz.-mondta és láttam hogy már nem olyan ideges.
-Értem.-csak ennyit tudtam ki nyögni.
-Na kínálj meg valami innivalóval.-mondta mire én csak el mosolyodtam
-Tiszta udvarias vagy.-mondtam mire fel nevetett.Miután adtam neki inni vissza mentünk a nappaliba és tényleg nem akart semmit sem tenni,figyelt minden mozdulatára hogy még véletlen se ijedjek meg tőle.Nem akart bántani azt én is le szűrtem,elvileg csak ismerkedni akart.Az elején azt hittem hogy a srácokról fog majd faggatni de nem,az életemről kérdezett hogy milyen gyerek korom volt és ilyesmik.Én is kérdezgettem egy kicsit.Ő is el árult magáról pár dolgot.
-Mikor jönnek meg?.-kérdezte Donwoo a film közben
-Nem tudom azt írták délután valamikor.-mondtam
-Na akkor én megyek.-mondta mire rá néztem-Tudod 4 vámpír 1 farkas nem valami jó arány.Nem tudom te hogy vagy vele.De itt van a telefon számom ha találkozni akarsz csak hívj.-mondta és már ment is.Ki kísértem majd vissza ültem a helyemre.Nem kellet 5 perc és a srácok is meg jöttek.
-Mi ez a szag?.-kérdezi Sungyeol
-Te jó ég Sora.-mondta Woohyun és már rohant is be a nappaliba.Én ott ültem és néztem a Tv-t.Mikor meg látott csak magához rántott és össze nyomorgatott
-Nincs semmi bajod?.-kérdezte Hoya
-Nincs miért lenne?.-kérdeztem és közben el löktem magamtól Woohyunt mert már nem nagyon kaptam levegőt.
-Mert itt járt egy farkas.-mondta L kicsit sem higgadtan
-Jah itt volt  Dongwoo.-mondtam nyugodtam mire mind a négyen el sápadtak
-Mit akart?Csinált veled valamit?Én ki nyírom esküszöm.-kezdett bele Sungyeol én meg csak kuncogtam
-Csak beszélgetni akart.Semmi nem történt.Egy ujjal sem nyúlt hozzám nyugi.-mondtam neki és adtam egy puszit arcára hogy nyugodjon meg.El mosolyodott és meg ölelt.
-Csak meg ijedtem ahogy szerintem mindenki.Főleg L-suttogta a fülembe.
-Hallom ám és nem igaz.- magyarázkodott L és egy párnát dobot Sungyeol felé aki engem fordított oda,így én kaptam a párnát frontálisan az arcomba.L le dermedt és engem nézett,a srácok meg csak röhögtek.Én fel vettem a párnát és mosolyogva meg indultam L felé.
-Te isten barma.-kiáltottam rá és kezdtem el ütni a párnával.Ő meg csak meredt rám,mikor fel eszmélt kezeit felém irányította és derekamnál fogva közel húzott magához.Csak néztem a szemeibe,minden meg szűnt körülöttem.Éreztem hogy szívem rettenetes módon vert.Éreztem hogy kezdek zavarba lenni,még senki nem fogott így a kezei között.A srácok is csak néztek minket.L egy fél oldalas mosolyt el lejtett és ott volt mindennek vége.El pirultam.Le Vertem neki egy nagyobbat a párnámmal mire a fejéhez kapott,én meg kapva kapván az alkalmon be szaladtam a szobámba.El feküdtem az ágyamon és a plafont kezdtem el bámulni.Halottam hogy valaki be jön,nem nagyon fordítottam rá különösebb figyelmet csak néztem tovább az érdekesnek nem mondható plafont.Éreztem hogy az ágy be süpped mellettem.
-Minden oké?.-kérdezte egy hang.De ezt a hangot mindig fel ismerem Woohyun volt az.
-Persze miért?.-kérdeztem
-Semmi csak kérdeztem.-mondta és ő is a plafont bámulta.Vagy 10 perce feküdhettünk itt csendbe.
-Srácok gyertek ki készen vagyunk.-mondta Sungyeol.Én csak lepetten néztem Woohyunra aki csak el mosolyodott és e kezét nyújtotta.Vonakodva ugyan de el fogadtam a felém nyújtott kezét és meg fogtam,nem éreztem semmit sem.Kéz a kézben mentünk ki a nappaliba ahol volt 5 pohár.L csak ki kerekedett szemekkel nézte a kezünket majd el fintorodott.
-Sora gyere ülj le L mellé.-mondta Hoya én meg csak meg szorítottam Woohyun kezét.
-Nem lehetne hogy Woohyun mellé üljek?.-kérdeztem félve.
-Chhöö.-halottam L nem tetszését.
-Nem ülj csak oda.-mondta szigorúan Hoya.Sungyeol biztatóan rám mosolygott én meg vissza.Helyet foglaltam L mellett aki még csak rám sem akart nézni.Szeme a poharakra tévedt.
-Ezekben mik vannak?.-kérdeztem mire mind rám néztek Woohyun csak el mosolyodott L meg fintorgott.Remek jó helyre ültetett le Hoya.Mérgelődtem magamban.
-Táplálék.-mondta és le vette a poharakról a rongyot.El kezdtem vizslatni hogy mi lehet az mikor belém csapott a fel ismerés.A poharakban vér volt.Persze mert ők vámpírok(van logikám mi?! >.<).Oldalra néztem és Sungyeol már tolta is befelé Woohyunnal együtt.Elég undi volt meg kell hagyni.
-Meg kéne innod.-vetette oda nekem L és ő is meg Hoya is meg itták a részüket.Én csak néztem a poharam de sehogy sem akart el kapni valami olyani érzés hogy:"Nekem most rögtön meg kéne innom" érzés.
-Na mire vársz ez csak egy kis vér.-mondta L
-Hát épp ez az.-néztem rá hülyén
-Vámpír vagy te is.Neked is innod kel különben le gyengülsz.-magyarázta egyre idegesebben L
-De ez undorító.-mondtam és éreztem hogy kavarog a gyomrom.
-Mert az majd nem lesz undorító mikor majd meg támadsz valakit mert annyira éhes leszel?.-kérdezte és közben fel emelte a hangját.
-Nem vagyok álltat úgy ahogy te.-mondtam neki mérgesen majd fel vettem a poharam és Sungyeol kezébe adtam
-Meg ihatod nekem nem kell.-mondtam neki mire fel csillant a szem.Én csak be mentem a szobámba és ismét el feküdtem.

Woohyun powo:
Csak néztem ahogy L és Sora veszekednek mint az öreg házasok.Ezen a gondolaton el mosolyodtam.
-Mit mosolyogsz?.-kérdezte L
-Tudod most pont olyanok voltatok mint az öreg hátasok.-mondtam neki nevetve mire ő csak nézett ki a fejéből.
-Sungyeol meg ne idd mert szétverlek.-mondta neki Hoya
-De hát Sora nekem adta.-szeppent meg Sungyeol
-Nem érdekel te már meg ittad a részed.És neki is kell.Ha kell én magam itatom meg vele.-állt fel Hoya és el vette tőle a poharat.Majd meg indult Sora szobája felé.
-Nem hiszem hogy erőltetni kéne.-mondtam neki és a vállára tettem a kezem
-De akkor is meg kell innia.-érvelt Hoya
-De nem gondolod hogy neki ez most sok.Oda teszel elé egy pohár vért amolyan "Nesze baszd meg igyad" stílusban.Nekem sem fájna rá a fogam.Főleg hogy nem is ivott még eddig vért.-mondtam mire csak bólintott egyet.
-Akkor mi legyen?.-kérdezte Hoya
-Majd én meg itatom vele.-mondtam neki mire bólintott
-Sok sikert hozzá.-veregette meg a vállam L meg csak nézett rám fel vont szemöldökkel.El vettem a poharat és be kopogtam Sora szobájába.Miután hallottam hogy szabad be nyitottam.Lassan meg indultam felé a pohárral a kezemben,le tettem az éjjeli szekrényre és mellé feküdtem.
-Te is rám akarod erőltetni?.-kérdezte félve.Gondoltam hogy meg van ijedve,lehet én is meg ijedtem volna elsőre és ugyan úgy reagálnék mint ahogyan ő is tette.
-Nem nyugi.Csak segíteni szeretnék hogy meg tudd inni.Mert ha velem sem megy akkor vagy L vagy padig Hoya jön és azt te sem és én sem szeretném.-mondtam mire ijedten rám kapta a tekintetét.
-Már csak az kéne.-mérgelődött.-És az nem lehetne hogy te iszod meg és majd aszt mondjuk hogy én voltam?.-kérdezte mire el mosolyodtam.
-Sajnos nem.-mondtam neki mire kicsit el szomorodott.
-De.-kezdett volna bele de én félbe szakítottam
-Figyelj tudom hogy most nagyon nehéz neked,és meg is értem de neked is szükséged van a vérre.-mondtam neki
-De ez ember vér.-mondta mire el mosolyodtam.Tehát innen fúj a szél.
-Nyugi vér bankból van.szerintem már mondtam is.-gondolkodtam el.-Na gyere próbáld ki.Kóstold meg hogy milyen is.-mondtam és felé nyújtottam a poharat amit meg szagolt
-Fúj.-fintorgott egyet amin én el nevettem magam.-Inkább te.-nyújtotta vissza nekem.El vettem tőle.
-Egy korty és a többi a tied.-mondtam neki mire bólintott egyet.Be csuktam a szeme és úgy ízleltem meg a vörös nedűt.El vettem a poharat számtól és felé nyújtottam.El vette és félve rám nézett.Meg fogtam a kezét biztatás képen.Egy húzásra le nyomta az egészet,ezen a tettén el mosolyodtam és csak figyeltem.Meg kell hagyni nagyon szép lány.Nem értem hogy L miért ilyen tapló vele.De hát ő tudja.
-Nem is volt olyan rossz igaz?.-kérdeztem tőle és még mindig fogtam a kezét.
-Nem is tudom.Nem volt időm ízlelgetni és nem is baj.-mondta nekem.
-Majd legközelebb.-mondtam mire kicsit meg ijedt.
-Ha  majd szeretnéd megint meg ihatod velem.-mondtam neki.ÉS valahol abban reménykedtem hogy azt mondja hogy igen.
-Rendben.De akkor majd te is velem iszod a részed.-mosolygott rám és megölelt.Akkor és ott helyben dobbant egy nagyot a szívem.Mit művel velem ez a lány?!Ki mentem a pohárral a kezemben mikor szembe találtam magam L-el aki a falnak támaszkodott karba font kézzel.
-Na meg itta?.-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Meg.-mondtam mosolyogva.
-És majd a következő alkalommal is együtt fogyasztjátok majd el?.-kérdezte gúnyosan
-Te hallgatóztál?.-kérdeztem
-Nem nagyon kellet.-mondta L
-Neked meg mi a bajod?.-kérdeztem tőle
-Neked mi a bajod?Itt enyelegtek mint a szerelmesek?.-vetette oda nekem flegmán.
-Te féltékeny vagy,.-kérdezte tőle mire el röhögte magát
-Mire arra hogy együtt isszátok a kis véreteket.Na ne szórakozz velem.-flegmázott tovább
-Na jó majd ha le nyugodtál beszélünk.-mondtam és ott akartam hagyni mire a falnak nyomott.
-Szállj le Soráról.Őt rám bízta Hoya.-szegezte oda nekem
-Persze mert te annyira meg erőlteted magad mi?.-kérdeztem én is flegmán
-Mert te valahogy mindig bele avatkozol.-vágott vissza
-Pofám le szakad.Baszki te hagyod folyton egyedül,te kiabálsz és bunkózol vele.Mégis mit kéne tennem nekem is bunkónak kellene lennem vele?-emeltem fel a hangom mire Sora is ki jött a szobából.
-Nem tudom hogy mi a szar a bajotok és nem is érdeke,de most menyetek innen mert aludni.....-kezdett bele de vissza szaladt a kezét a szájára tapasztva.L és én csak össze néztünk.

Sora powo:
Miután rá szóltam a fiúkra vagy is csak akartam de nem tudtam be fejezni.Rám jött a hányinger.Be szaladtam a fürdőbe és mindent ki adtam magamból.Még a könnyem is ki jött.Ott ültem a vécé előtt és csak sírtam.Valaki el kezdte simogatni a hátam.
-Minden rendben?.-kérdezte Woohyun.(ki más csak ő törődik velem folyton)
-Nem tudom.-mondtam és fel akartam kelni de megint ki jött belőlem egy adag.Fúj.
-Gyere.-mondta egy másik hang és karjai közé emelt.Rá néztem és L-el találtam szembe magam.
-Hova viszel?.-kérdeztem halkan
-A levegőre hátha jobban leszel.-mondta kedvesen.
-Ki vagy te és mit csináltál L-el?.-kérdeztem fel vont szemöldökkel
-Mért legyek mindig bunkó?Vagy mért nem azt mondod hogy Woohyunal akarsz lenni.-mondta komoran és bunkón-Üdv újra itt L.
-Ezt most meg honnan szedted?.-kérdeztem és már kint voltunk a levegőn.De még mindig karjai között tartott.
-Látlak titeket.És hallottam is amit beszéltetek.-mondta és nézete a tájat.Bár nem hiszem hogy sokat látott mert tök sötét volt de hát ő tudja
-Mi van?Ácsi te hallgatóztál?.-kérdeztem fel vont szemöldökkel.
-Mi nem.Csak arra mentem el és akkor hallottam.-mondta mire én el nevettem magam
-Ha nem ismernélek azt mondanám féltékeny vagy.De így csak hülye vagy és be képzelsz olyan dolgokat is amik nincsenek,Woohyun és én köztem nincs semmi barátok vagyunk.-mondtam neki mire le nézett rám.
-Be viszlek mert nem hiszem hogy ha rád jön megint a róka.Akkor szerencsés leszek-e vagy sem.-röhögte el magát és be vitt.Le tett az ágyamra majd mellém feküdt be.Szemeim ki kerekedtek tettén.Nem mertem meg szólalni.Csak feküdtem és néztem arcát.
-Tetszik amit látsz?.-kérdezte mosolyogva.Az a mosoly egyszerűen gyönyörű
-Nem tudom miről beszélsz.De most meg találtam azt a pontot ahol nem vagyok rosszul.Ezért meg fordulni sem fogok.Tehát ha zavar hogy nézlek vagy fordulj el vagy....-nem tudtam be fejezni mert derekamnál fogva húzott magához.Fejem mellkasába fúrtam és be szívtam illatát.
-Nem hagylak itt mikor rosszul vagy.-mondta halkan és hátam simogatta
-Köszönöm.-mondtam halkan mire nyomott egy puszit fejemre.És itt hagyott ki a szívem vagy két ütemet.Hátam simogatta és és is érte amit akart mert rá két három percre már aludtam is.