9.rész

Sora powo:
Teltek a napok és egyre jobban izgattak azok a gondoltok hogy félig vámpír félig farkas vagyok.Éjjelente a rémálmaim vissza térőek voltak,de itt nem a szüleimet tépték darabokra hanem engem.Minden éjjel ezt álmodtam.L már nem tud mellettem aludni mert mindig fel riadok vagy kiabálok álmomban.
-Már megint egy álom?-kérdezte
-Igen.-mondtam
-Miért nem mondod el soha?-kérdezte komoran
-Mit?
-Hogy miket álmodsz.-mondta L és le tette a bögréjét az asztalra
-Miért érdekel?
-Mert nem lehet tőled aludni.-mordult fel mire el kerekedett a szeme
-Már megbocsáss de ez az én szobám,ha nem tudsz tőlem aludni akkor menj vissza a szobádba.-adtam ki az útját mire kerek szemekkel nézett rám.
-Te most el küldesz?-hökkent meg
-Ha zavarlak igen.Te mondtad hogy nem tudsz tőlem pihenni.-érveltem mire elém lépett és meg akart ölelni de nem engedtem neki.
-Most mi van már meg sem ölelhetlek?.-akadt ki
-Mért engedném?-vontam fel a szemöldököm
-Mi van?Kezd elegem lenni,mióta azokkal a dögökkel voltál megváltoztál.-mondta bennem meg fel ment a pumpa.
-Ne nevezd őket dögöknek.-mordultam rá
-Mi van,őket véded?
-Nem tudsz te semmit.-vágtam hozzá majd fel téptem a ruhás szekrényem ajtaját és ki vettem egy farmert meg egy felsőt.Gyorsan magamra kaptam és ki vonultam a szobámból.
-Hova-hova?.-kérdezte Hoya
-El.-vágtam rá mire meg ragadta a kezem
-Héé. Ésszel kicsi lány.-mordult rám Hoya
-Engedj el.-rántottam el a kezem nagy erővel
-Mi a?Mi van veled mostanában?-vonta fel a szemöldökét
-Nem tudom,de most el kell mennem.-mondtam halkan mert én sem tudom mi van velem
-Hova?-kérdezte Hoya
-A kis farkas barátaihoz.-köpte a szavat mérgesen L.Felé dobtam egy kulcsot amit könnyen kikerült és rám kapta a szemét.
-Semmi közöd hozz.-vetettem oda neki és kirohantam a házból.Semmi nem érdekelt csak mentem egyenesen előre,egy parkban le ültem a legközelebbi padra majd  elő vettem a telefonom.Ki kerestem Dongwoo számát és tárcsáztam.
-Igen?
-Sora vagyok.-szóltam bele halkan
-Hé minden rendben?Hol vagy most?-tette fel a kérdéseit
-a közeli parkban ami közel van hozzánk.-mondtam
-Már is ott vagyok.-mondta és ki is nyomta a telefont.


Dongwoo powo:
Mikor Sora fel hívott nagyon meg örültem neki,hiányzott mér és látni akartam.Gyorsan fel öltöztem és ki mentem a konyhába,itt egy pohár vizet aztán az ajtóhoz mentem.
-Hát te?-kérdezte Sunggyu
-Sora hívott,valami baj van.Oda megyek.-mondtam és már mentem is volna ki de meg fogta a kezem
-Most mi az?-kérdeztem
-Figyelj mit mondasz neki,és mit csinálsz-mondta Sunggyu
-Had védjem meg ő az én...-kezdtem bele de közbe vágott.
-A húgod tudom.-vágta rá én meg bólintottam.
-Akkor mehetek végre?-kérdeztem mire bólintott egyet.Végig rohantam azokon a hülye utcákon és meg pillantottam a parkot.Bele szagoltam a levegőbe és éreztem hogy itt van.Kifújtam a tüdőmben és lassú léptekkel mentem Sora felé.Ott ült és körbe-körbe nézelődött,elmosolyodtam.Mikor meglátott elmosolyodott és integetett nekem.Mosolyogva intettem vissza neki.
-Na mi a baj?-kérdeztem
-Az álmok.
-Milyen álmok?-kérdeztem
-Rémálmok.Egyre gyakrabban és mindig ugyan az.-mondta fájdalmas arccal,késztetést éreztem hogy megöleljem de eszembe jutottak Sunggyu mondatai.
-Miket álmodsz?-kérdeztem
-Hogy szét tépnek,nem tudom pontosan farkasok vagy vámpírok.De az biztos hogy ki vagyok kötve egy kőoszlophoz és várnak,majd nekem rohamodnak és vége mindenek.-mondta könnyel teli szemekkel.Itt már nem tudtam vissza fogni magam.Meg kellet ölelnem,nem nézhetem ahogy szenved.Szorosan meg öleltem és a hátát simogatva próbáltam nyugtatni.
-Nem lesz semmi baj,itt vagyok.Megvédelek.-mondta neki ő meg bele markolt a kabátomba.

Sora powo:
Mikor Dongwoo megölelt mintha elöntött volna a nyugalom,mintha ismertem volna.Bele markoltam kabátjába hogy meg tudjak nyugodni.
-Már mindent értek.-halottam meg egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.Megfordultam és L állt ott zsebre tett kézzel,tekintete lenéző volt.
-Ez nem az amire gondolsz.-mondtam
-Persze gondolom én,eljössz otthonról hogy találkozhass a titkos kis szerelmeddel.-köpte a szavait.
-Nem.-mondtam
-Most állj le.-mondta Dongwoo
-Mert mit csinálsz?Titokban találkozol a barátnőddel?.-jött közelebb L
-Ő a húgom te seggfej.-kiabált rá Dongwoo idegesen,én meg azt sem tudtam mi van.Jól hallottam amit hallottam?
-Mi van?-kapcsolt előbb L
-Igen ő a húgom.-mondta és meg fogta a kezem
-De ő vámpír.-mondta mire le sütöttem a szemem
-Félig.-mondta Dongwoo
-Mi?Nem értek semmit.-hadonászott L
-Anya vámpír volt apa pedig farkas.-mondtam halkan
-Akkor te és ő tényleg?-kérdezte L elakadt hanggal
-Igen,ő nem tudott rólam mert ki törölték az emlékeit.Azt akarták hogy úgy éljen mint az emberek,de nektek bele kellet avatkoznotok.-mérgelődött Dongwoo
-Te másztál rá.-vágott vissza csípőből L
-Tudod milyen érzés mikor a szüleidet meg ölik,majd el viszik az egyetlen családtagot aki még él?-kérdezte Dongwoo és meg szorította a kezem.
-Ez mind csak össze hordott hazugság.-mondta L
-Nem érdekel egy olyan véleménye mint a tied,de ha egy ujjal is hozzá érsz akarata kívül megöllek.-morogta Dongwoo
-Most komolyan higgyem is el?Ha ő félig vámpír félig farkas akkor te?-kérdezte
-Én teljesen farkas vagyok,választottam a két lényem között.Ő is választhat vagy olyan marad mint most.-mondta mire meg értettem mit mondta tegnap.
-És neki is választania kell?-tért a lényegre L
-Ha akar igen.De nem muszáj,csak könnyebb lenne neki.Nem kellene azon aggódnia hogy megöl valamit mert éhes.-érvelt Dongwoo
-Vagy szét tép mérgében valakit.-mondta az ellenérvet L
-Na jó most elég.Szét szakad a fejem.-mondtam fájdalmasan és le rogytam.Emlékképek cikáztak a fejemből a gyerekkoromból.Ahogy játszom a labdámmal a rétem egy fiúval aki az apukájához fut.Egy nő aki mosolyogva integet nekem.
-Dongwoo.-sírtam fel mikor minden eszembe jutott
-Nyugi itt van oppa.-mosolyogva húzott magához.
-Akkor ti most tényleg?-kérdezte L közelebb lépve hozzánk
-Igen.-mondtam én is már biztosan
-Gyere haza viszlek.-mondta Dongwoo
-Majd inkább én,nem lenne jó hogy ha veled menne vissza.-mondta L és megfogta a kezem,elakartam rántani de ujjait az enyémre kulcsolta.
-Húgi ha van valami hívj.-puszilt homlokon.-Te meg vigyázz rá.-mordult L-re aki csak biccentett egyet és haza felé vettünk az irányunkat.
                                                           ~Folytatjuk~