8.rész

Sora powo:
Reggel mikor fel keltem még mindig L karjaiban voltam.Olyan jó érzés volt a karjai között feküdni,biztonságban éreztem magam mellette.Nem akartam fel kelni mellöle ezért néztem még egy kicsit alvó arcát. Olyan szép arca volt,hozzá bújtam mire el kezdett mocorogni.Meg ijedtem hogy fel ébresztettem ezért meg kövülve feküdtem mellette,erősen le hunyva a szemem.
-Jó reggelt.-köszönt rekedtes hangon
-Neked is.Bocsi.-mondtam bűnbánóan.
-Hümm?
-Hát hogy fel keltettelek.-mondtam mire csak magához húzott még jobban .
-Te keltesz fel az meg van bocsájtva.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.Feküdtem még egy kicsit a mellkasán majd el kezdtem mocorogni.Nagy nehezen de fel keltem és el indultam a fürdő felé de L még mindig szenvedett az ágyon de nagyon.Miután el végeztem minden ügyes bajos dolgom fel öltözve ki mentem,L is el készült ez az idő alatt.Gondolom el ment fel öltözni a szobájába.Mikor észre vett fel kelt és oda jött hozzám.
-Most mondok valamit amit jegyezz meg,mert többet nem mondom el.-mondta komolyan végig a szemembe nézve.Már szólásra nyitotta a száját mikor Woohyun be rontott a szobába.
-Kopogni luxus?.-kérdezte L ingerülten
-Bocs de géz van,gyertek.-mondta majd ki ment.Össze néztünk és mi is ki mentünk,tényleg nem volt valami fényes a helyzet.Farkason voltak velünk szemben és csak álltak,mikor észre vettek meg indultak felém.L gondolkodás nélkül elém állt ahogy Woohyun is.
-Sora gyere.-mondta Dongwoo és kezét nyújtotta felém.
-Takarodj a közeléből.-sziszegte L meg feszült testtel.
-Te csak maradj csöndben vérszívó.-mondta az egyik farkas.
-Gyere.-mondta még mindig ki nyújtott kézzel Dongwoo.Át gondoltam a helyzetem és arra jutottam hogy jobb ha vele megyek.Lassan ki léptem L és Woohyun takarása mögül mire Dongwoo elmosolyodott,L le fagyott és csak mered maga elé Woohyun pedig el kapta a kezem.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondtam de magam sem voltam benne biztos hogy tényleg minden rendben lesz-e vagy sem.Lassan bizonytalanul elindultam Dongwoo felé majd meg fogtam a kezét is.Nagy levegőt véve el indultam utánuk.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondta Dongwoo nyugtatás képem
-Remélem is.-mondtam
-Majd meg védelek.-mosolygott rám és ez egy kicsit meg nyugtatott.egy elhagyatott kis rétre mentünk a város másik végében.Nem tudom mennyi lehetett az idő de nagyon fáradt voltam már,mikor az alfa meg állt nem érdekelt hol vagyok és mibe de én le ültem.
-Hé kelj fel.-szólt rám a vezető egyén
-Egy nem kelek fel mert el fáradtam,kettő ne kiabálj velem,három még a neveteket sem tudom.-mondtam a szemébe nézve.
-Sunggyu vagyok az alfa. Ő Dongwoo, ő pedig Sungjong. elég ha az ő nevüket tudod.-mondta mire bólintottam.
-Most pedig gyere.-mondta Sunggyu
-Hova megyünk még?.-kérdeztem
-Egy helyre.-mondta
-Egy helyre.Remek, ebből most sokat tudtam meg.-mondtam halkan de Dongwoo meg hallotta és csak elmosolyodott. Lassan meg érkeztünk egy kis faházhoz, Sunggyu be ment és utána mindenki.Én is be mentem a kis viskóba,de belül nagyon otthonos volt,nem volt olyan lepukkant int kívül.Az egyik fotelba le ültem és vártam miért is akarták hogy velük menjek.
-Mit tudsz rólunk?.-kérdezte Sunggyu
-Hogy farkasok vagytok és hogy nem csíptek minket.-mondtam
-Minket?Ugye nem?.-kérdezte félve Dongwoo
-Ittál már vért?.-kérdezte Sunggyu
-Igen.-válaszoltam
-Közvetlen emberből?.-vonta fel a szemöldökét Sungjong
-Emberből nem.-mondtam
-Akkor?
-vérbank.-vontam vállat.
-Rendben akkor most olyat mondok neked amit nem biztos hogy el is hiszed.-kezdett bele Sunggyu
-A szüleid nem voltak emberek.-kezdett mondandójába de félbe szakítottam
-Mi az hogy voltak?.-kérdeztem
-Örökbe fogadtak.Anyád vámpír még apád farkas volt.-mondta mire eszembe jutott az az álom,amikor valakit meg öltek a farkasok.
-A szüleid meg haltak és téged örökbe fogadtak.-mondta Donwoo mire rá néztem
-Anyádat a farkasok még apád a vámpírok ölték meg,nem tudták elfogadni hogy a két faj akár egy kicsit is de közel kerülhet egymáshoz.De rólad nem tudtak,ezért tudtál megmenekülni.Apám tudott rólad és el vitt egy otthonba hogy békés életet tudj élni,mi mindig figyeltünk és meg védtük dolgoktól de ez itt mellettem nem bírt magával.-verte fejbe Dongwoo-t mire el mosolyodtam egy kicsit.
-Akkor én...-kezdtem bele de Sunggyufélbe szakított
-Te félig vámpír félig farkas vagy.-mondta ki egyszerűen.Köpni nyelni nem tudtam csak néztem ki a fejemből,be jelentik nekem hogy a szüleim rég meghaltak és örökbe fogadtak, majd hogy félig vámpír félig farkas vagyok.hirtelen át járta az egész testem egy bizsergő érzés,a düh.Egész testem meg feszült,kedvem lett volna valamit szét tépni.
-Oké,nyugi.Nyugodj meg,nem less semmi baj.Tudom hogy most szét tépnél valamit vagy valakit de ez nem szükséges.-nyugtatott Dongwoo kedvesen, segített is egy kicsit.Nehezen de sikerült le nyugodnom kellő képen.
-El kell döntened melyik oldalra állsz.-mondta Sungjong
-Ez később is rá ér, most haza visszük.Elég volt a mai neki.-mondta az alfa és fel kelt a kanapéról ahol eddig ült.Lassan megindultunk a haza vezető úton, nem szólaltam meg és nem is kérdeztek. Sungjong kérdezgetett az elején de Dongwoo szólt neki hogy most kell egy kis idő még fel dolgozom a halottakat.A ház előtt meg álltak és rám néztek, Dongwoo meg ölelt Sungjong integetett Sunggyu pedig csak bólintott egyet.Mikor át léptem a küszöböt nevetés halottam,egy lány nevetést.Hangtalanul átmentem a nappalin,de nem elég hangtalanul.
- Sora végre.-jött oda hozzám Woohyun és szorosan meg ölelt.Először nem tudtam mire vélni de viszonoztam.
-Sora be kell valakit mutatnunk neked.-rángatott a nappaliba Sungyeol
-Ő itt Lin.-mutatott a kanapén ülő lányra aki fintorogva végig mért.Kedves.
-Örvendek Lin,Sora vagyok.-erőltettem mosolyt magamra.Csak most vettem észre hogy L mellet ült szorosan.
-Örvendek.L menyasszonya vagyok.-mondta mire kikerekedett a szemem a halottak alapján.Rá néztem L-re aki rám sem mert nézni.
-Hát ebben az esetben gratulálok.-mondtam nekik erőltetett mosollyal bár ez már vicsorgás volt.Majd fogtam magam és a szobámba mentem.Egész testemet át járta a fájdalom,a megbántás és a düh.

L powo:
Nem hittem a fülemnek.Lin csak úgy simán be jelenti hogy a menyasszonyom.
-Te.-rántottam fel a kanapáról a karjánál fogva.
-Oppa ez fáj,engedj el.-rinyált
-Mi az hogy a menyasszonyom vagy.Mondtam hogy nem veszlek feleségül,nem érdekel ki mint mond.-kiabáltam vele torkom szakadtából.Nem érdekelt semmi és senki.Sora most biztos szomorú és azt hiszi csak átvertem,már az az ötlet sem tetszett hogy itt aludjon ma.
-L nyugodj meg.-szolt Sungyeol
-Nyugodjak meg.Ez itt mindent elrontott.-kiabáltam még mindig
-L elég!.-emelte fel a hangját Hoya. Dühösen engedtem el Lint és Sora szobája fel vettem irányomat.Féltem hogy nekem esik majd.De erőt vettem magamon és be nyitottam,elszomorodtam mert az fogadott amitől féltem.Sírt.A szívem majd meg szakadt miatta.Lassan közeledtem felé és megöleltem.
-Ez nem igaz.Ő nem a menyasszonyom.Anyám találta ki de nem veszem el.-mondtam neki.Ő rám nézett és el lökött magától.A szeme színe teljesen más volt mind eddig, csak úgy izzottak a szemei.
-Nem hiszek neked.-mondta dühösen
-Pedig ez az igazság.-mondtam neki és megpróbáltam közelíteni felé de nem engedte.
-Nem csak hazudsz.-csapott egyet az asztalra ami ripityára tört.Ki kerekedett szemekkel figyeltem,de ő iss meglepődött.
-Most el kell mennem.-mondta mire meg fogtam a kezét.
-Nem, nem engedem.Nem hagyhatsz itt.-mondtam és megcsókoltam.Egyik kezemmel a derekát fogtam míg másikkal a fejét.Kapálózott de nem engedtem el,kis idő után hagyta magát és vissza csókolt.Belemosolyogtam a csókba,nyakam köré vezette kezeit én pedig dereka tettem.Közelebb húztam magamhoz és úgy csókoltam mintha az életem múlna rajta.Levegő hiány vetett véget csókunknak.
-Nem hagyhatsz itt.-mondtam neki és homlokom homlokának döntöttem.
-Tényleg nem a menyasszonyod?.-kérdezte félve mire elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Nekem csak te lehetsz a menyasszonyom senki más.-feleltem és rá néztem.Teljesen zavarba jött amin kuncogtam egy jót.Igen nekem csak is kizárólag ő lehet a menyasszonyom senki más.Nekem csak ő kell,úgy ahogy van.
-Kutya szagod van.-mondtam mire elnevette magát.
-Bocsi.-mondta és levette a pulcsiját.
-Sokkal jobb.-mondtam nevetve és közel húztam magamhoz.