12.rész

Sunggyu powo:

Figyeltem ahogy Sora alszik, nem tudtam levenni a szeme róla. Valahogy elvarázsolt, ő más mint a többi lány. De tényleg,benne a két faj nyugodtan egyesül és békében van ha lehet ezt mondani. Bár még nem lehet tudni kiket választ én reménykedem benne hogy minket, nem akarom vámpírként látni. Valahogy nem tudom elképzelni és nem is akarom,mert akkor ő is az ellenségünk lenne és azt nem akarom. Meg Donghoo is vele menne,amit nem engedhetek meg, ő az egyik legjobb emberem. Nem véletlen hogy ő a jobb kezem, ezt a falkán belül mindenki tudja. Nem tudtam aludni furcsa hangokat és szagot éreztem. Villámcsapásként ért a felismerés. Ezek vámpírok. Lassan kikeltem Sora mellől hogy fel ne keljen és kimentem.

- Mit kerestek itt?- kérdeztem kimérten,nem sok kellett és Dongwoo is kijött.

- Tudjátok mit akarunk. – sunnyogott az egyik és elindult a szobám felé.

- Takarodj oda vissza ahonnan jöttél. – mordultam rá.

- Kinek érzed te itt magad? – jött felém.

- Húzzál vissza anyádba de kurva gyorsan. – kezdett bedühödni Dongwoo.

- De meg eredt a nyelved korcs. A húgoddal minden rendben? – kérdezte az egyik sejtelmesen vigyorogva.

- Most takarodjatok innen. – emeltem fel a hangom de nem kellett volna, nyílt a szobám ajtaja. A vér is megfagyott bennem fél pillanatra. Sora lépett ki, de valami nem stimmelt. A szemei másak voltak, nem az volt ami eddig, sárga színben pompázott amúgy csoki barna szemei. Teljesen megváltozott a haja is beszőkült.

- Mi történt?- kérdezte Dongwoo ő kapcsolt előbb.

- Fogalmam sincs. – mondtam és Sora elé léptem.

- Minden rendben?- kérdeztem és megfogtam a vállát.

- Hé nem a kiscsajjal kéne foglalkoznotok hanem velünk. – mondta az egyik vámpír és hátulról elkapva a nyakam az étkező faléhoz vágott.

- Most pedig ideje veled is foglalkozni édesem. – vigyorodott egy az egyik dög.

- Azt majd én eldöntöm. – állt Dongwoo Sora elé és közben én is felkeltem. Kiroppantottam minden csontomat.

- Akkor hát játszunk. – elmosolyodtam.

- végre hogy magadhoz tértél. – jöttek ki a többiek is.

- Sungjong te vigyázz Sorára. – mondtam mire bólintott egyet.

- Na mi van,csak nem bepöccent a kutyuli. – röhögött gúnyosan a barna.

- Majd meglátjuk hogy milyen vicces lesz ha a fejed letépem. – morogtam, én vagyok az alfal. Meg kell védenem a csapatom,nincs más választásom. Vettem egy mély levegőt és hagytam hogy a testemben szétáradjon az erő,az a bizonyos erő ami csak pár farkasnak adatik meg. Szemeim beszürkültek és átváltoztam, felvettem a farkas alakot. Vakkantottam egyet hogy jelt adjak a többieknek és már meg is támadtam az aki az előbb a falnak vágott. Leterítettem de nem adta magát egykönnyen, de én sem hagytam magam. Sok forog kockán, nem engedem hogy akár egy ujjal is Sorához érjenek,csak a testemen keresztül. Fél percre levettem a tekintetem a barnáról,ő pedig kihasználta az alkalmat és kisurrant alólam,az álkapcsomat kezdte feszíteni. Ez nem lesz jó, köztes alakra váltottam, erre csak én voltam képes. Félig farkas félig ember alak. Meg is lepődött a barna de nem érdekel. Egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát, ledobtam a már halott vámpírt de bebiztosítottam magam még egy karót is a szívébe döftem, biztos ami biztos alapon. Egy gyér sikítást hallottam, rögtön Sora felé fordultam. Az egyik elkapta Sorát a másik pedig a földön tartotta Sungjong-ot. Megindultam felé de amelyik fogva tartotta Sorát felemelte a másik kezét.

- Jobb ha nem jössz közelebb,mert még a végén meghal. – röhögött gúnyosan.

Sora csak állt ott teljesen nyugodtam, és akkor esett le ő nem Sora.

- Öld csak meg. – mordultam rá és megindultam felé.

- Nocsak hát rájöttél?- kérdezte és elengedte a lányt.

- Hol van Sora. – kérdeztem kimérten.

- Egy helyen. – mondta titokzatosan.

- Jobb ha megmondod. – mordult fel Dongwoo.

- Áh igaz is a te húgod. Majd találkoztok a túlvilágon. – röhögött majd eltűnt. Dongwoo a földről felvett egy széket és teljes erejéből a falhoz vágta,ami ripityára tört.

- Hova a jó büdös életbe vihették? ÉS te meg hogy nem jöttél rá hogy nem Sora az?- kiabált rám.

- Te mondod,neked kellet volna észre venned. Ő a húgod. – vágtam a fejéhez mire mindketten elhallgattunk. Dongwoo a földre rogyott és csak nézett maga elé.

- Ha baja lesz én nem tudom mit csinálok. – suttogta Dongwoo.

- Nyugi haver megtaláljuk. – paskoltam meg kicsit a vállát.

- És mégis hogyan? – kérdezte halkan.

- Nincs más választásom. – mondtam és felvettem a kabátom.

- Na mi van nem jöttök? – kérdeztem mire mindenki felvette a kabátját meg a cipőjét és már el is indultunk. Nem volt más választásom, ha nem lenne ez az egyetlen esélyem nem tenném ezt. Nagy levegőt vettem és becsöngettem.

- Mit kerestek itt?- tépte fel az ajtót Hoya

- Kellene a segítségetek– mondtam kimérten.

- És miért is?- kérdezte

- Ezt muszáj itt kint megbeszélni?- néztem rá mire bólintott és kitárta az ajtót.

- Térj a lényegre. – ült le a kanapéra és közben kijött mindenki.

- Nehéz ezt mondani de segítenetek kell. – mondtam komolyan mire Hoya felvonta a szemöldökét és a többiek is.

- Te vagy azaz L gyerek?- kérdezte és közben a szag irányába fordultam.

- Én,mit akarsz?.- kérdezte unottan.

- Hogy tud egy ilyen nyeszlett gyereket szeretni Sora mint te?- bukott ki belőlem mire rám meredt és felvonta a szemöldökét.

- Mi van?Te talán jobb vagy?- kérdezte mérgesen

- Ohh fájó pontra tértem?- kérdeztem cinikusan,nem tudom mi ütött belém.

- Én esküszöm…..- kezdett bele de Dongwoo közbevágott.

- Sorát elrabolták. – mondták mire L megdermedt.

L powo:

Mikor Hoya kiment ajtót nyitni megcsapta az orrom a farkas szag. Talán Sora az, mosolyogva indultam ki de a mosolyom lefagyott. Nem ő volt az,hanem Dongwoo és a falka egy része. Komoran ültem le a kanapéra és körbe néztem, Sorát kerestem de nem találtam sehol,bele szippantottam a levegőbe is de még így sem éreztem. Rá néztem Dongwoo-ra és nem volt valami jó az ábrázata. Erre az alfa belé köt. Komolyan kedvem lett volna letépni a fejét ha Dongwoo nem szol közbe. Mikor meghallottam hogy Sorát elrabolták megdermedtem, Woohyun leejtette a poharát,Sungyeol meg félre nyelt. Hoya ő meg csak meredt az alfára.

- Mégis hogy rabolhatták el ha ti vigyáztatok rá?- akadtam ki teljesen

- Megtámadtak minket. – mondta Dongwoo

- És ki vigyázott Sorára?- kérdeztem mérgesen.

- Varázslatot bocsátottak ránk. – mondta az alfa.

- A pofám leszakad. Elviszitek hogy ti majd vigyáztok rá,nem is találkozhatok vele. Erre elrabolják miközben, Ti vigyázok rá. – kiabáltam és közben kiemeltem a ti szócskát.

- L nyugodj le. – fogta meg a vállam Sungyeol

- Már hogy tudnék megnyugodni? – álltam fel a kanapéról és mérgemben felkaptam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt és a földhöz vágtam.

- Hé azaz én poharam volt. – siránkozott Sungyeol

- Bocs. – néztem rá.

- Oké akkor most mit kéne tennünk? – kérdezte Hoya kimérten.

- Nekem is nehéz ezt kimondanom, de össze kell hogy fogjunk. – mondta Sunggyu.

- Nem azt már nem. Teljesen ki van zárva. – hadakozott Hoya

- Segítek. – mondtam komolyan.

- Nem,nem segítesz. – emelte fel a hangját Hoya.

- De igen. Próbálj meg visszatartani. – néztem rá ellentmondást nem tűrően.

- Ha elmész nem jöhetsz vissza. – fenyegetett meg Hoya.

- Nem érdekel, engem csak az érdekel hogy Sora biztonságban legyen. És ha valami baja esik én mindenkit megölök. – villantak fel a szemeim.

- Én is segítek. – mondta Woohyun, bólintottam egyet.

- Ez rád is vonatkozik. – nézett Woohyun-ra Hoya.

- Ő is közén tartózik, ő is családtag. És mit kell egy családtagnak megtennie ha bajba kerül az egyikük?Meg kell mentenie vagy tenni kell érte hogy biztonságban lehessen. Ezt neked is tudnod kell mert te vagy a vezetőnk, de amit most teszel az nem egy vezetőre jellemző. Te csak hajtogatod hogy átvert minket,de szerintem ő maga sem tudta hogy mi is ő valójában. – mondta Woohyun nyugodtan és meg csak néztem Hoya-ra.

- Nehéz mert fen kell tartani az egyensúlyt a két faj között. – mondta Hoya

- De ez még nem indok arra hogy ne segítsünk Sorának. – mondtam.

- Tegyetek azt amit akartok. – mondta kicsit megenyhülve és a szobájába ment.

- Te maradj itt vele. – mosolyogtam Sungyeol-ra mire bólintott és utána ment.

- Rendben akkor mi lenne ha velünk jönnétek?- kérdezte Sunggyu.

- Miért tennénk?- kérdezte Woohyun.

- Akartok segíteni vagy sem?- kérdezte Dongwoo.

- Menjünk hyung. – veregettem meg a vállát.

- Előbb pakoljunk be valami ruhát. – lökött a szoba felé Woohyun.

- Pár perc és haza érünk. – mondta Dongwoo. Útközben Dongwoo-t nyugtattam és ő is engem. Mikor oda értünk hozzájuk megcsapott a farkas szag,eddig is érezni lehetett de most jobban. De egy ismerős illatot is felismertem, Sora illata volt az. Benyitottam egy szobába és felvettem az egyik pulcsiját a fölről, az ő illata volt és még valaki másé. De nem farkasé volt abban biztos voltam.

- Te mit keresel a szobámba?- kérdezte Sunggyu. Nem mondtam semmit csak felé dobtam a pulcsit.

- Mit csináljak vele?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Húzd fel.- nézetem rá hülyén. – Szagold meg, ez nem a ti szagotok és nem is ember. – mondtam mire ő is megszagolta.

- Ez nem mi vagyunk. – mondta

- Ezt mondtam én is.

- Jó de akkor kié?- kérdezte

- Ezt jótól kérdezed. – mondtam és kimentünk. Sora vele volt egy szobában? De miért nem Dongwoo-val?Mért vele volt?Mit csinálhattak?Ezek a kérdések forogtak végig a fejemben,arra lettem figyelmes hogy valaki meglök.

- Mi?- kérdeztem

- Figyelsz te? Azt kérdeztem hogy nem tudtok egy olyan helyet ahol esetleg el lehetne kezdeni a keresést. – mondta Sunggyu

- Telefon, telefonáljunk neki. – mondta Sungjong, mire Dongwoo fejbe vágta.

- Nagyokos szerinted fel tudná venni?- kérdeztem. Én meg elővettem a telefonom és kikerestem a számát,majd tárcsázni kezdtem. Kicsöngött, majd valaki felvette.

- Már vártam a hívást. – közölte valaki

- Hol van Sora?- kérdeztem kimértem és ellöktem Dongwoo-t mert nem hagyott békén.

- Jó kezekben ne aggódj. – mondta sejtelmesen.

- Hol van?- kérdeztem ismét.

- Vissza az agarakkal hős szerelmes. – röhögött fel cinikusan.

- Ha valami baja lesz én esküszöm megöllek. – szűrtem fogaim között mire felröhögött.

- Jobb ha vissza veszel mert még a végén a kis barátnődnek baja esik. – közölte komoran.

- Mit akarsz?- kérdeztem

- Majd ha kitaláltam közlöm veletek. – mondta mire kikerekedett a szeme.

- Na ne szórakozz velem te patkány, hol van Sora. – húztam fel magam teljesen.

- Mostam hogy vigyázz a szádra. – mondta sejtelmesen majd hallottam egy sikolyt.

- L kérlek. – sírt valaki.

- Sora jól vagy? Hol vagy?- kérdeztem de nem válaszolt.

- Ha jót akarsz nem keresed többet, majd én jelentkezem. – mondta majd kinyomta. Leejtettem a telefonom és csak néztem magam elé.

- Hol van?Kivel beszéltél?- tette fel a kérdéseit Sunggyu.

- Nem tudom,és azt sem tudom ki volt az. Csak annyit mondott hogy majd hív minket. – mondtam mire Dongwoo felpattant a helyéről.

- Komolyan ha a húgomnak baja esik mindenkit kinyírok. – mondta mérgesen mire ketten fogták le.

- Nyugodj már le!- kiabált rá Woohyun mire Dongwoo a falnak vágtam.

- Most már jobb? – kérdezte mikor felkelt ő meg csak lehajtotta a fejét.

- Mindenki nyugodjon meg, ne egymást bántsuk. Gondolkozzunk hogy ki volt és  várjuk a hívást. – mondta Sunggyu.

- Ez a ti szobátok. – mondta Dongwoo és kinyitotta az ajtót,bementünk és én elfeküdtem az ágyon,plafont néztem és az agyam csak járt. Ki volt az a srác aki felvette a telefont? Mit akarhat tőlünk és ami a legfontosabb hogy van Sora.

- Minden oké lesz haver,megtaláljuk. – mondta Woohyun

- Ha történik vele valami én belehalok. – mondtam komolyan.

- Ennyire szereted?- kérdezte kicsit mosolyogva.

- Nagyon, és csak most ébredtem rá hogy ő a legfontosabb. Eddig csak szerettem és szerettem vele lenni, de most hogy nem tudom mi van vele majd bele örülök. – temettem arcom a kezeim közé.

- Hát haver te szerelmes vagy. – mosolygott rám Woohyun. – Féltékeny is vagyok. – nézett rám.

- Mert?- néztem rá.

- Mert neked ott van Sora, tudod nekem is tetszett. De látva hogy közel kerültök egymáshoz inkább hagytam,és végül megnyíltál neki. Jó látni hogy most boldog vagy. – mondta én meg csak bólintottam egyet.