13.rész

Sora powo:

Mikor magamhoz tértem egy ismeretlen helyen voltam. A szobában sötét honolt,sehol egy ablak  vagy akár egy lámpa, csak egy kis fény szűrődött be az ajtó alatt. Kellet pár másodperc mire a szemem hozzá szokott a sötétséghez. Lassan felálltam és kerestem valami támpontot,hogy hol lehetek, de persze nem találtam semmit csak egy széket amit fel is döntöttem. Hangos puffanással jelezte hogy eldől. 

- Na felébredt a mi kis hercegnőnk?- jött be egy alak,de semmit nem láttam mert hunyorognom kellet a hirtelen jött fény miatta. Mikor a szeme hozzá szokott a fényhez kirajzolódott előttem egy fiatal férfi. 

- Hol vagyok?- kérdeztem gondolkodás nélkül és közben az járt a fejemben hogyan szökhetnék meg innen.

- lényegtelen hogy hol vagy. – ült le a székre amit az előbb feldöntöttem. Kapva az alkalmon elsurrantam mellette,de fél pillanat múlva a falnak nyomott a nyakamnál fogva. 

- Ugyan ezt se gondolhatod komolyan. – nyomott még jobban oda. – Még egy ilyen és átharapom azt a szép kis nyakacskád. – morgott rám majd elengedett. Köhögve rogytam a földre, semmi erőm nem volt,amin el is csodálkoztam.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem még mindig köhögve.

- Veled semmit, csak unatkozom. Kell valami amivel elfoglalhatom magam, érdekesnek találom ahogy magad köré csavarod azokat az idiótákat. – nevette el magát gonoszan.

- Uram telefon. – jött be egy öltönyös férfi. 

- Ez az én telefonom. – jelentettem ki, de ő csak felmutatta a mutató ujját és nemet intett. 

- Kicsit félre vonult és beszélt valakivel, nem sok mindent tudtam kivenni. Semmi erőm nem volt,a következő pillanatban elkapta a kezem és a hátam mögé csavarta.

- L kérlek. – sikítottam fel. A választ már nem hallottam mert elengedett és kiment. Nem értettem miért velem történik minden.

- Mi a retkes szart csináltam hogy ezt érdemlem?!- vágtam a széket a falhoz.

- Nem kéne rongálni. – jött be az előbbi srác.

- Mi a neved?- kérdeztem meg ismét.

- Chihoon. – zárta le ennyivel. 

- Mit akarsz tőlem?

- Már mondtam. Unatkoztam az évek során,nem találtam egy olyan lányt sem mint te, ezért vagy te itt. 

- Mi vagy te?- kérdeztem

- Olyan mint te,de az évek során fejlődtem pár téren. – mosolygott rám gonoszan.

- Olyan mint én?Félvér?- kérdeztem 

- Az,bár nem teljesen. – mondta és közelebb lépett hozzám. Egy hajtincsemet és azt kezdte el csavargatni, lélegzet visszatartva figyeltem és megszólalni nem mertem. Azok a mondatok jártak a fejemben,amit az imént mondott. Olyan mint én,de mégsem? Most akkor mi van? És mi lesz velem?

- Nyugalmon Sora,nyugalom. Nem lesz itt semmi bajod, persze csak addig amíg jó kislány leszel és persze szót fogadsz. – mosolygott rám,de engem a hideg is kirázott. 

- Hozzatok neki valami ruhát, aztán hozzátok ki. – mondta halkan mégis minden úgy történt ahogy azt ő mondta. Miután kiment alig telt bele 5 percbe és hoztak is nekem egy ruhát. Bézs színű,deréktól felfele fekete csipkével borítva,plusz még egy fekete masni a derekánál. Fekete magas sarkút kaptam hozzá.

- Igyekezzen,ne várassa meg az urat. – azzal kiment engem egyedül hagyva. Felvettem a ruhákat, bár a magas sarkúhoz nem volt nagyon kedve,de felvettem nem akartam bajt. Mikor készen lettem kinyitottam az ajtót és 2 férfi állt velem szemben. Elkezdtem latolgatni az esélyeimet hogy megszökhetek-e,de elvetettem az ötletem.

- Ne is gondolkozzon kiasszon, itt semmi ereje nincs. – fogta meg a karom a nagy darab. 

- Hogy?

- Itt semmi ereje nincs. Nem tud farkassá váltózni és a nagy erejét és gyorsaságát sem tudja használni. – mondta és közben megérkeztünk az ebédlőhöz. Egy nagy asztal volt középen a két végén megterítve és cselédek voltak az aszal végeken.

- Oh Sora,foglalj helyet. – mosolygott rám és a székre mutatott. Engedelmeskedtem a kérésének és helyet foglaltam. A cselédek hozták is a finomabbnál finomabb ételeket,de nem volt étvágyam. 

- Mért nem eszel?Talán nem szereted?- kérdezte kíváncsian. 

- Nincs étvágyam. – ismertem be,ő csak bólintott és folytatta az evést. 

A napok teltek és csak teltek. Már lassan 3 hete hogy itt vagyok, hol is? Erre a kérdésre a választ még mindig nem tudom, csak annyit akarok hogy elmehessek innen. Két nap telt el azóta hogy Chihoon „szobafogságra” ítélt, szerintem nem voltam eléggé szót fogadó  és ez a büntetésem. Napjában háromszor hoznak ételt de nem nagy nyúlok hozzá. Nem erre a fajta ételre van most szükségem, a torkom száraz és kapar. Vérre van szükségem,de nagyon gyorsan. 

L powo:

Három hét is el telt és azóta sem hívott azaz ember. Mindenki kezd megörülni, egymást sem bírjuk. Eddig se bírtuk egymást igaz de annyira ideges vagyok néhány pillanatban hogy le tudnám tépni valakinek a fejét is. Sungyeol napi egyszer felhív minket hogy mit tudunk Soráról,de Hoya ő más. Ő ki akar maradni az egészből pedig most lenne igazán szükség rá is. Mindenkire szükség van ilyen időkben. 

- L enned kéne valamit. – jött be Woohyun és tálcával. 

- Nincs étvágyam. – feküdtem tovább és néztem a plafont. 

- Enned kell. Ha nem eszel legalább vért igyál, teljesen le fogsz gyengülni. – ült le mellém és a képembe nyomta a véres tasakot. Elvettem és mind lekényszeríttetem torkomon,majd az üres véres tasakot Woohyunnak adtam. 

- Oké egyenlőre ennyi is elég. – sóhajtott nagyot és kiment a szobából engem ismét egyedül hagyva. Sora arca lebegett a szemeim előtt,ahogy mosolyog.

- Na jó kezdek megörülni. – állapítottam meg és kimentem a szobámból. A kinti állapot sem volt valami fényes, a levegő csak úgy szikrázott a két faj között. Mindenki ideges a mostani helyzet miatt a helyzet miatt. 

- Srácok,azt hiszem éreztem valami illat foszlányt. – rontott be az ajtón Sungjong.

- Mit?- ugrott fel Dongwoo a kanapéról. 

- Mintha az ő illatát éreztem volna az erdőben. – mondta halkan. 

- Ha átbaszol véged. -  fenyegette meg Dongwoo.

- Haver, állj le. Nem kell így neki esni. Legalább keresi,nem elég ennyi?- szóltam rá mire rám förmedt. 

- Te csak fogd be. Minden miattad van,ha  már az elején nem ütitek bele az orrotokat a dolgunkba mindez nem történt volna meg. – köpte felém a szavakat.

- Igen? Valóban így gondolod? Szerintem kurvára nem így van. Te hagytad el a húgod nem én,te zaklattad nem én. Ti hoztátok el tőlünk és most elrabolták. Szóval ez kinek is a hibája?- vágtam vissza kikelve magamból. 

- Mi lenne ha mindenki befogná a pofáját és mennénk megnézni hogy Sungjongnak igaza volt-e vagy sem?!- kiabálta le a fejünket Sunggyu. Mindenki elindult arra a helyre amit Sungjong mondott, amit odaértünk mindenki szimatolni kezdett. A farkasok átváltóztak mert nekik így könnyebb és keresni kezdtek.  Sungjong mutatta az utat arra a helyre ahol érezte Sora illatát. 

- Nem érzek semmit. – morgott Dongwoo és közben visszaváltózott. Kétségbe esetten néztem fel a fára és megláttam egy rongy darabot. Fél pillanat alatt a fa tetején voltam és leszedtem a rongydarabot, majd leugrottam a földre. Orromhoz emeltem és bele szagoltam,a felismerés villáma csapott belém. 

- Ez Sora illata. Biztos hogy az övé. – mondtam és közben magamat is győzködtem. Elvették tőlem a rongydarabot és körbe adták egymásnak,elindultunk a szag alapján. Egész este kint voltunk,hajnalig kerestük,de semmit sem találtunk. Az egész erdőt bejártuk, mindenki átfagyott már.

- Menjünk haza. – mondta Sunggyu.

- De… - kezdett bele Dongwoo,de Sunggyu félbe szakította elég erélyesen. 

- Indulj hazafelé kussban. Egy hangot nem akarok tőled hallani. – verte fejbe majd ott hagyta.

- Ezzel meg mi van?- hitetlenkedve néztem Woohyun-ra.

- Nem tetszik neki amit Dongwoo mostanában csinál, keresi a bajt. És mindent Sora eltűnésére fog, mint a mai. – vont vállat Woohyun és ő is elindult. Sungjong még midig szaglászott. 

- Hé gyere. – mentem oda hozzá ő meg rám morgott, de aztán észbe kapott és visszaváltozott.

- Bocs. – mondta kurtán,megpaskoltam a vállát és meglöktem.

- Menjünk haza,már mindenki elindult. – mondtam és utolsó ként indultunk el. Ám valami visszafordulásra ösztönzött. Olyan érzésem volt mintha figyelne minket valaki. Megráztam a fejem és tovább haladtam. 

Chihoon powo:

- A fene sem gondolta volna hogy rátalálnak erre a helyre. – nevettem fel. 

- Uram?- kérdezett a jobb kezem Junyeon.

- Semmi baj, nem jutnak túl az akadályomon, arra ember még nem volt képes. – mosolyogtam. 

- A lánnyal mi lesz?- kérdezte és közben töltött egy italt nekem.

- Eszik?- kérdeztem kurtán.

- Nem.

- Áhh az a lány is csak a gondot csinálja. – mérgelődtem és letettem a poharat az asztalra, felkeltem és nagy iramban haladtam a lány szobája felé. Kivágtam az ajtót és beléptem. Senkit nem láttam a szobában.

- Hol van?- kérdeztem feszülten.

- Kiment a levegőre. – mondta az egyik szolgáló. 

- Van vele valaki?

- Egy őr ment vele uram. – hajolt meg előttem. Kiindultam a kert felé,mikor kiértem megláttam ahogy a padon ül és nézi a csillagokat. 

- Mit keresel itt kint?- léptem mellé de ő figyelembe se vett,ez nagyon felidegesített és a hajánál fogva felhúztam a padról. Nagyon könnyű volt. 

- Ez fáj. – mondta halkan.

- Mégis mi a fenét gondoltál te? Nem eszel és nem iszol? Hogy nézel ki?- kiabáltam rá, nem tudom mi történt velem és hogy mért érdekel ennek a lánynak a sorsa de így van.

- Mit érdekel az téged? Te csak itt tartasz, hogy minek? Azt le merem fogadni hogy te sem tudod. – köpte felém a szavakat. Mérgemben a kezemet emeltem de Junyeon megfogta a kezem.

- Uram ne tegye,később meg fogja bánni. – mondta mire leengedtem a kezem.

- Vigyétek vissza és etessétek meg, az sem érdekel ha megtömítek,de ennie kell. – mondtam és el akartam engedni de a kezeim között ájult el. 

- Még ez is nem hiszem el, csak a baj van vele. – mondtam mérgemben.

- Uram majd én beviszem,ne foglalkozzon ilyen dolgokkal. Menjen és pihenjen le. – vette át tőlem a lányt és a szobája felé vitte. Én is velük mentem,az szobája ajtajában megálltam. 

- Adjatok neki vért. – mondtam egyszerűen.

- De uram mégis hogy?- kérdezte az egyik cseléd. 

- Itassátok meg vele. – mondtam majd a raktár felé mentem. Itt minden van,főleg az ami most nekem kell. A mélyhűtő felé mentem és kinyitottam, kivettem 2 tasak 0-s vért majd visszamentem a lányhoz. Mikor vissza értem már ébren volt, kitöltöttem egy pohárba egy tasak tartalmát és oda adtam neki. 

- Mit akarsz vele?- kérdezte rekedten.

- Idd meg. – tettem le a poharat az éjjeli szekrényére.

- Nem kell. – fordult el tőlem. 

- Te akartad. – mondtam mérgesen. – Mindenki kifelé!- emeltem fel a hangom,mire mindenki kiiszkolt. Felvettem a poharat és hatalmasat kortyolva bele ittam,de nem nyeltem le. A lány felé mentem és megcsókoltam,ezzel a várt a szájába engedtem, eleinte ellenkezett utána már készségesen nyelte le. Miután elváltam tőle a szemébe néztem, vörösen izzott. A pohárért nyúlt és mohon kiitta a tartalmát majd vissza adta nekem,a másik tasak tartalmát is kiöntöttem neki ő pedig megitta. 

- kell még vér. – mondta halkan vörösen izzó szemekkel. 

- akkor légy jó kislány és fogadj szót. – mondtam neki. Hirtelen nekem támadt és a falnak nyomott és nyakamba harapott, nagy kortyokban szívta a vérem.

- Jól van,jól van. – simogattam a hátát és a derekába kapaszkodtam. Mikor éreztem hogy gyengülök eltoltam magamtól. 

- Ennyi elég lesz. – mondtam neki.

- Mit tettem?- nézett a kezeire ami véresek voltak, majd rám és a tükörbe ami a falon volt. 

- Az éhség győzött az elme felett. – mondtam és a zsebkendőmet a nyakamhoz nyomtam hogy csillapítsam a vérzést. 

- Ez nem lesz minden napos hogy a véremből adok,legyen ez az első és az utolsó. – mondtam és kimentem őt magára hagyva. Kint megszédültem és Junyeon kapott el. 

- Uram mi történt?- kérdezte aggodalommal a szemében. 

- Semmiség. Kísérj a szobámba és hozz egy nőt is. – mondtam mire csak bólintott. Pótolnom kell a vérveszteséget. Szobámba érve Junyeon egyedül hagyott de nem sokáig, pár perc elteltével egy nővel tért vissza. 

- Most hagyj magamra. – mondtam és rázártam az ajtót. A nő felé mentem és megsimogattam az arcát. 

- Hogy hívnak?- kérdeztem.

- Hyorin. – mondta halkan. 

- Szép neved van Hyorin. Örültem a találkozásnak. – mondtam majd eltűrtem a haját és a nyakába csókoltam. Az ütőerénél végignyaltam aztán megkezdődhetett az evés. A lány felsikított és próbált ellenkezni de én erősebb voltam, egy idő után minden ereje elszállt és csak nagyokat nyögött,majd halottam esett a földre. Megtöröltem a szám egy ronggyal majd kinyitottam az ajtót. 

- Tüntessétek el mire vissza jövök. – mondtam majd kimentem a kertbe. Kertben álltam és csak néztem az eget. 

- Uram jól lakott? –jött utánam Junyeon.

- Nem egészen,de egy ideig elég. – feleltem kurtán. 

- A szobája már készen áll. – hajolt meg előttem. Vissza mentem szobámba és megálltam a tűkör előtt,letöröltem és bele néztem. Megfogtam az arcom ott ahol Sora érintett meg.

- De mért érdekel engem ez a lány?- kérdeztem magamtól. – Talán mert a vérem adtam neki. – adtam indokot magamnak aztán az ágyamhoz mentem és lefeküdtem. 

Sunggyu powo:

Miután haza értünk Dongwoot a szobámba rendeltem. 

- Mit akarsz?- ült le az ágyra. 

- Mit akarok? Szerintem tudod te azt nagyon jól. – mondtam mire hülyén nézett rám. 

- Miről beszélsz, semmit sem értek. – mondta Dongwoo. 

- Nem értesz semmit? Akkor felvilágosítalak! Teremted a feszültséget,nem bírsz meglenni senki mellet, mindig a bajt keresed és nem végső soron olyanokat mondasz aminek semmi jelentősége. Nem védeni akarom azt a gyereket,de nem ő a hibás hogy Sorát elrabolták. És ott van még Sungjong is, ő a legfiatalabb és még tanulnia kell, hibázhat még. De te úgy ugrottál neki hogy nem mer megszólalni sem mer, mit gondolsz kinek kell megtanítani neki hogy mit kell tennie egy éles helyzetben vagy bármikor. Neked és nekem,de ha nem mer hozzád szólni akkor mit csináljak? Nekem a többiekre is figyelnem kell akik itt vannak, egyik félnek sem könnyű ez a mostani helyzet. Neked i ki kell venned a részed a dolgokból. Embered meg magad és viselkedj!- mondtam végig a mondandóm egy hangos szó nélkül. Dongwoo lehajtott fejjel ült és nézte a földet. 

- Félek és nem tudom mi van vele. Féltem őt és attól is félek hogy elvesztem. – mondta halkan. 

- Meg találjuk bármibe is kerül. – veregettem meg a vállát. – Most pedig menj és beszélj Sungjong-al és utána a vámpír sráccal is. – löktem ki a szobából. 

- Hol lehetsz Sora?- feküdtem el az ágyamon. – Biztos vagyok benne hogy jó helyen kerestük,legalábbis azon a helyen vitték talán keresztül?- tettem fel magamban a kérdést. 

- Talán ő tud majd valamit. – feküdtem le az ágyamba és elővettem a telefonom. 

Kikerestem egy számot és tárcsáztam. 

- Tudod te mennyi az idő,szakadjon rád az ég te fasz.

- Én is örülök hogy hallak. Lenne egy kérdésem,holnap ráérsz?- kérdeztem minden kertelés nélkül. 

- Farkasos cucc?- kérdezte a vonal másik végéből és tudtam hogy mosolyog.

- nem csak, ez most más mint a régebbi ügyek. Ez tetszeni fog neked ígérem. – mondtam. 

- Hümm jól hangzik. Holnap kettőre oda megyek,addig regulázd meg a követőid. – mondta és letette a telefont. 

- Holnap egy régi barátom jön hozzánk, arra kérek mindenkit hogy legyen vele kedves, sokat tud ami a hasznunkra lehet. – mondta a nappaliban ahol mindenki kint volt. 

- És ki az a régi barát?- kérdezte Woohyun felvont szemöldökkel.

- Majd holnap meglátjátok. – zártam le ennyivel és visszamentem a szobámba lefeküdni.