9.rész

Sora powo:
Teltek a napok és egyre jobban izgattak azok a gondoltok hogy félig vámpír félig farkas vagyok.Éjjelente a rémálmaim vissza térőek voltak,de itt nem a szüleimet tépték darabokra hanem engem.Minden éjjel ezt álmodtam.L már nem tud mellettem aludni mert mindig fel riadok vagy kiabálok álmomban.
-Már megint egy álom?-kérdezte
-Igen.-mondtam
-Miért nem mondod el soha?-kérdezte komoran
-Mit?
-Hogy miket álmodsz.-mondta L és le tette a bögréjét az asztalra
-Miért érdekel?
-Mert nem lehet tőled aludni.-mordult fel mire el kerekedett a szeme
-Már megbocsáss de ez az én szobám,ha nem tudsz tőlem aludni akkor menj vissza a szobádba.-adtam ki az útját mire kerek szemekkel nézett rám.
-Te most el küldesz?-hökkent meg
-Ha zavarlak igen.Te mondtad hogy nem tudsz tőlem pihenni.-érveltem mire elém lépett és meg akart ölelni de nem engedtem neki.
-Most mi van már meg sem ölelhetlek?.-akadt ki
-Mért engedném?-vontam fel a szemöldököm
-Mi van?Kezd elegem lenni,mióta azokkal a dögökkel voltál megváltoztál.-mondta bennem meg fel ment a pumpa.
-Ne nevezd őket dögöknek.-mordultam rá
-Mi van,őket véded?
-Nem tudsz te semmit.-vágtam hozzá majd fel téptem a ruhás szekrényem ajtaját és ki vettem egy farmert meg egy felsőt.Gyorsan magamra kaptam és ki vonultam a szobámból.
-Hova-hova?.-kérdezte Hoya
-El.-vágtam rá mire meg ragadta a kezem
-Héé. Ésszel kicsi lány.-mordult rám Hoya
-Engedj el.-rántottam el a kezem nagy erővel
-Mi a?Mi van veled mostanában?-vonta fel a szemöldökét
-Nem tudom,de most el kell mennem.-mondtam halkan mert én sem tudom mi van velem
-Hova?-kérdezte Hoya
-A kis farkas barátaihoz.-köpte a szavat mérgesen L.Felé dobtam egy kulcsot amit könnyen kikerült és rám kapta a szemét.
-Semmi közöd hozz.-vetettem oda neki és kirohantam a házból.Semmi nem érdekelt csak mentem egyenesen előre,egy parkban le ültem a legközelebbi padra majd  elő vettem a telefonom.Ki kerestem Dongwoo számát és tárcsáztam.
-Igen?
-Sora vagyok.-szóltam bele halkan
-Hé minden rendben?Hol vagy most?-tette fel a kérdéseit
-a közeli parkban ami közel van hozzánk.-mondtam
-Már is ott vagyok.-mondta és ki is nyomta a telefont.


Dongwoo powo:
Mikor Sora fel hívott nagyon meg örültem neki,hiányzott mér és látni akartam.Gyorsan fel öltöztem és ki mentem a konyhába,itt egy pohár vizet aztán az ajtóhoz mentem.
-Hát te?-kérdezte Sunggyu
-Sora hívott,valami baj van.Oda megyek.-mondtam és már mentem is volna ki de meg fogta a kezem
-Most mi az?-kérdeztem
-Figyelj mit mondasz neki,és mit csinálsz-mondta Sunggyu
-Had védjem meg ő az én...-kezdtem bele de közbe vágott.
-A húgod tudom.-vágta rá én meg bólintottam.
-Akkor mehetek végre?-kérdeztem mire bólintott egyet.Végig rohantam azokon a hülye utcákon és meg pillantottam a parkot.Bele szagoltam a levegőbe és éreztem hogy itt van.Kifújtam a tüdőmben és lassú léptekkel mentem Sora felé.Ott ült és körbe-körbe nézelődött,elmosolyodtam.Mikor meglátott elmosolyodott és integetett nekem.Mosolyogva intettem vissza neki.
-Na mi a baj?-kérdeztem
-Az álmok.
-Milyen álmok?-kérdeztem
-Rémálmok.Egyre gyakrabban és mindig ugyan az.-mondta fájdalmas arccal,késztetést éreztem hogy megöleljem de eszembe jutottak Sunggyu mondatai.
-Miket álmodsz?-kérdeztem
-Hogy szét tépnek,nem tudom pontosan farkasok vagy vámpírok.De az biztos hogy ki vagyok kötve egy kőoszlophoz és várnak,majd nekem rohamodnak és vége mindenek.-mondta könnyel teli szemekkel.Itt már nem tudtam vissza fogni magam.Meg kellet ölelnem,nem nézhetem ahogy szenved.Szorosan meg öleltem és a hátát simogatva próbáltam nyugtatni.
-Nem lesz semmi baj,itt vagyok.Megvédelek.-mondta neki ő meg bele markolt a kabátomba.

Sora powo:
Mikor Dongwoo megölelt mintha elöntött volna a nyugalom,mintha ismertem volna.Bele markoltam kabátjába hogy meg tudjak nyugodni.
-Már mindent értek.-halottam meg egy hangot mögülem mire szét rebbentünk.Megfordultam és L állt ott zsebre tett kézzel,tekintete lenéző volt.
-Ez nem az amire gondolsz.-mondtam
-Persze gondolom én,eljössz otthonról hogy találkozhass a titkos kis szerelmeddel.-köpte a szavait.
-Nem.-mondtam
-Most állj le.-mondta Dongwoo
-Mert mit csinálsz?Titokban találkozol a barátnőddel?.-jött közelebb L
-Ő a húgom te seggfej.-kiabált rá Dongwoo idegesen,én meg azt sem tudtam mi van.Jól hallottam amit hallottam?
-Mi van?-kapcsolt előbb L
-Igen ő a húgom.-mondta és meg fogta a kezem
-De ő vámpír.-mondta mire le sütöttem a szemem
-Félig.-mondta Dongwoo
-Mi?Nem értek semmit.-hadonászott L
-Anya vámpír volt apa pedig farkas.-mondtam halkan
-Akkor te és ő tényleg?-kérdezte L elakadt hanggal
-Igen,ő nem tudott rólam mert ki törölték az emlékeit.Azt akarták hogy úgy éljen mint az emberek,de nektek bele kellet avatkoznotok.-mérgelődött Dongwoo
-Te másztál rá.-vágott vissza csípőből L
-Tudod milyen érzés mikor a szüleidet meg ölik,majd el viszik az egyetlen családtagot aki még él?-kérdezte Dongwoo és meg szorította a kezem.
-Ez mind csak össze hordott hazugság.-mondta L
-Nem érdekel egy olyan véleménye mint a tied,de ha egy ujjal is hozzá érsz akarata kívül megöllek.-morogta Dongwoo
-Most komolyan higgyem is el?Ha ő félig vámpír félig farkas akkor te?-kérdezte
-Én teljesen farkas vagyok,választottam a két lényem között.Ő is választhat vagy olyan marad mint most.-mondta mire meg értettem mit mondta tegnap.
-És neki is választania kell?-tért a lényegre L
-Ha akar igen.De nem muszáj,csak könnyebb lenne neki.Nem kellene azon aggódnia hogy megöl valamit mert éhes.-érvelt Dongwoo
-Vagy szét tép mérgében valakit.-mondta az ellenérvet L
-Na jó most elég.Szét szakad a fejem.-mondtam fájdalmasan és le rogytam.Emlékképek cikáztak a fejemből a gyerekkoromból.Ahogy játszom a labdámmal a rétem egy fiúval aki az apukájához fut.Egy nő aki mosolyogva integet nekem.
-Dongwoo.-sírtam fel mikor minden eszembe jutott
-Nyugi itt van oppa.-mosolyogva húzott magához.
-Akkor ti most tényleg?-kérdezte L közelebb lépve hozzánk
-Igen.-mondtam én is már biztosan
-Gyere haza viszlek.-mondta Dongwoo
-Majd inkább én,nem lenne jó hogy ha veled menne vissza.-mondta L és megfogta a kezem,elakartam rántani de ujjait az enyémre kulcsolta.
-Húgi ha van valami hívj.-puszilt homlokon.-Te meg vigyázz rá.-mordult L-re aki csak biccentett egyet és haza felé vettünk az irányunkat.
                                                           ~Folytatjuk~

8.rész

Sora powo:
Reggel mikor fel keltem még mindig L karjaiban voltam.Olyan jó érzés volt a karjai között feküdni,biztonságban éreztem magam mellette.Nem akartam fel kelni mellöle ezért néztem még egy kicsit alvó arcát. Olyan szép arca volt,hozzá bújtam mire el kezdett mocorogni.Meg ijedtem hogy fel ébresztettem ezért meg kövülve feküdtem mellette,erősen le hunyva a szemem.
-Jó reggelt.-köszönt rekedtes hangon
-Neked is.Bocsi.-mondtam bűnbánóan.
-Hümm?
-Hát hogy fel keltettelek.-mondtam mire csak magához húzott még jobban .
-Te keltesz fel az meg van bocsájtva.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra.Feküdtem még egy kicsit a mellkasán majd el kezdtem mocorogni.Nagy nehezen de fel keltem és el indultam a fürdő felé de L még mindig szenvedett az ágyon de nagyon.Miután el végeztem minden ügyes bajos dolgom fel öltözve ki mentem,L is el készült ez az idő alatt.Gondolom el ment fel öltözni a szobájába.Mikor észre vett fel kelt és oda jött hozzám.
-Most mondok valamit amit jegyezz meg,mert többet nem mondom el.-mondta komolyan végig a szemembe nézve.Már szólásra nyitotta a száját mikor Woohyun be rontott a szobába.
-Kopogni luxus?.-kérdezte L ingerülten
-Bocs de géz van,gyertek.-mondta majd ki ment.Össze néztünk és mi is ki mentünk,tényleg nem volt valami fényes a helyzet.Farkason voltak velünk szemben és csak álltak,mikor észre vettek meg indultak felém.L gondolkodás nélkül elém állt ahogy Woohyun is.
-Sora gyere.-mondta Dongwoo és kezét nyújtotta felém.
-Takarodj a közeléből.-sziszegte L meg feszült testtel.
-Te csak maradj csöndben vérszívó.-mondta az egyik farkas.
-Gyere.-mondta még mindig ki nyújtott kézzel Dongwoo.Át gondoltam a helyzetem és arra jutottam hogy jobb ha vele megyek.Lassan ki léptem L és Woohyun takarása mögül mire Dongwoo elmosolyodott,L le fagyott és csak mered maga elé Woohyun pedig el kapta a kezem.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondtam de magam sem voltam benne biztos hogy tényleg minden rendben lesz-e vagy sem.Lassan bizonytalanul elindultam Dongwoo felé majd meg fogtam a kezét is.Nagy levegőt véve el indultam utánuk.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-mondta Dongwoo nyugtatás képem
-Remélem is.-mondtam
-Majd meg védelek.-mosolygott rám és ez egy kicsit meg nyugtatott.egy elhagyatott kis rétre mentünk a város másik végében.Nem tudom mennyi lehetett az idő de nagyon fáradt voltam már,mikor az alfa meg állt nem érdekelt hol vagyok és mibe de én le ültem.
-Hé kelj fel.-szólt rám a vezető egyén
-Egy nem kelek fel mert el fáradtam,kettő ne kiabálj velem,három még a neveteket sem tudom.-mondtam a szemébe nézve.
-Sunggyu vagyok az alfa. Ő Dongwoo, ő pedig Sungjong. elég ha az ő nevüket tudod.-mondta mire bólintottam.
-Most pedig gyere.-mondta Sunggyu
-Hova megyünk még?.-kérdeztem
-Egy helyre.-mondta
-Egy helyre.Remek, ebből most sokat tudtam meg.-mondtam halkan de Dongwoo meg hallotta és csak elmosolyodott. Lassan meg érkeztünk egy kis faházhoz, Sunggyu be ment és utána mindenki.Én is be mentem a kis viskóba,de belül nagyon otthonos volt,nem volt olyan lepukkant int kívül.Az egyik fotelba le ültem és vártam miért is akarták hogy velük menjek.
-Mit tudsz rólunk?.-kérdezte Sunggyu
-Hogy farkasok vagytok és hogy nem csíptek minket.-mondtam
-Minket?Ugye nem?.-kérdezte félve Dongwoo
-Ittál már vért?.-kérdezte Sunggyu
-Igen.-válaszoltam
-Közvetlen emberből?.-vonta fel a szemöldökét Sungjong
-Emberből nem.-mondtam
-Akkor?
-vérbank.-vontam vállat.
-Rendben akkor most olyat mondok neked amit nem biztos hogy el is hiszed.-kezdett bele Sunggyu
-A szüleid nem voltak emberek.-kezdett mondandójába de félbe szakítottam
-Mi az hogy voltak?.-kérdeztem
-Örökbe fogadtak.Anyád vámpír még apád farkas volt.-mondta mire eszembe jutott az az álom,amikor valakit meg öltek a farkasok.
-A szüleid meg haltak és téged örökbe fogadtak.-mondta Donwoo mire rá néztem
-Anyádat a farkasok még apád a vámpírok ölték meg,nem tudták elfogadni hogy a két faj akár egy kicsit is de közel kerülhet egymáshoz.De rólad nem tudtak,ezért tudtál megmenekülni.Apám tudott rólad és el vitt egy otthonba hogy békés életet tudj élni,mi mindig figyeltünk és meg védtük dolgoktól de ez itt mellettem nem bírt magával.-verte fejbe Dongwoo-t mire el mosolyodtam egy kicsit.
-Akkor én...-kezdtem bele de Sunggyufélbe szakított
-Te félig vámpír félig farkas vagy.-mondta ki egyszerűen.Köpni nyelni nem tudtam csak néztem ki a fejemből,be jelentik nekem hogy a szüleim rég meghaltak és örökbe fogadtak, majd hogy félig vámpír félig farkas vagyok.hirtelen át járta az egész testem egy bizsergő érzés,a düh.Egész testem meg feszült,kedvem lett volna valamit szét tépni.
-Oké,nyugi.Nyugodj meg,nem less semmi baj.Tudom hogy most szét tépnél valamit vagy valakit de ez nem szükséges.-nyugtatott Dongwoo kedvesen, segített is egy kicsit.Nehezen de sikerült le nyugodnom kellő képen.
-El kell döntened melyik oldalra állsz.-mondta Sungjong
-Ez később is rá ér, most haza visszük.Elég volt a mai neki.-mondta az alfa és fel kelt a kanapéról ahol eddig ült.Lassan megindultunk a haza vezető úton, nem szólaltam meg és nem is kérdeztek. Sungjong kérdezgetett az elején de Dongwoo szólt neki hogy most kell egy kis idő még fel dolgozom a halottakat.A ház előtt meg álltak és rám néztek, Dongwoo meg ölelt Sungjong integetett Sunggyu pedig csak bólintott egyet.Mikor át léptem a küszöböt nevetés halottam,egy lány nevetést.Hangtalanul átmentem a nappalin,de nem elég hangtalanul.
- Sora végre.-jött oda hozzám Woohyun és szorosan meg ölelt.Először nem tudtam mire vélni de viszonoztam.
-Sora be kell valakit mutatnunk neked.-rángatott a nappaliba Sungyeol
-Ő itt Lin.-mutatott a kanapén ülő lányra aki fintorogva végig mért.Kedves.
-Örvendek Lin,Sora vagyok.-erőltettem mosolyt magamra.Csak most vettem észre hogy L mellet ült szorosan.
-Örvendek.L menyasszonya vagyok.-mondta mire kikerekedett a szemem a halottak alapján.Rá néztem L-re aki rám sem mert nézni.
-Hát ebben az esetben gratulálok.-mondtam nekik erőltetett mosollyal bár ez már vicsorgás volt.Majd fogtam magam és a szobámba mentem.Egész testemet át járta a fájdalom,a megbántás és a düh.

L powo:
Nem hittem a fülemnek.Lin csak úgy simán be jelenti hogy a menyasszonyom.
-Te.-rántottam fel a kanapáról a karjánál fogva.
-Oppa ez fáj,engedj el.-rinyált
-Mi az hogy a menyasszonyom vagy.Mondtam hogy nem veszlek feleségül,nem érdekel ki mint mond.-kiabáltam vele torkom szakadtából.Nem érdekelt semmi és senki.Sora most biztos szomorú és azt hiszi csak átvertem,már az az ötlet sem tetszett hogy itt aludjon ma.
-L nyugodj meg.-szolt Sungyeol
-Nyugodjak meg.Ez itt mindent elrontott.-kiabáltam még mindig
-L elég!.-emelte fel a hangját Hoya. Dühösen engedtem el Lint és Sora szobája fel vettem irányomat.Féltem hogy nekem esik majd.De erőt vettem magamon és be nyitottam,elszomorodtam mert az fogadott amitől féltem.Sírt.A szívem majd meg szakadt miatta.Lassan közeledtem felé és megöleltem.
-Ez nem igaz.Ő nem a menyasszonyom.Anyám találta ki de nem veszem el.-mondtam neki.Ő rám nézett és el lökött magától.A szeme színe teljesen más volt mind eddig, csak úgy izzottak a szemei.
-Nem hiszek neked.-mondta dühösen
-Pedig ez az igazság.-mondtam neki és megpróbáltam közelíteni felé de nem engedte.
-Nem csak hazudsz.-csapott egyet az asztalra ami ripityára tört.Ki kerekedett szemekkel figyeltem,de ő iss meglepődött.
-Most el kell mennem.-mondta mire meg fogtam a kezét.
-Nem, nem engedem.Nem hagyhatsz itt.-mondtam és megcsókoltam.Egyik kezemmel a derekát fogtam míg másikkal a fejét.Kapálózott de nem engedtem el,kis idő után hagyta magát és vissza csókolt.Belemosolyogtam a csókba,nyakam köré vezette kezeit én pedig dereka tettem.Közelebb húztam magamhoz és úgy csókoltam mintha az életem múlna rajta.Levegő hiány vetett véget csókunknak.
-Nem hagyhatsz itt.-mondtam neki és homlokom homlokának döntöttem.
-Tényleg nem a menyasszonyod?.-kérdezte félve mire elmosolyodtam és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Nekem csak te lehetsz a menyasszonyom senki más.-feleltem és rá néztem.Teljesen zavarba jött amin kuncogtam egy jót.Igen nekem csak is kizárólag ő lehet a menyasszonyom senki más.Nekem csak ő kell,úgy ahogy van.
-Kutya szagod van.-mondtam mire elnevette magát.
-Bocsi.-mondta és levette a pulcsiját.
-Sokkal jobb.-mondtam nevetve és közel húztam magamhoz.