17.rész

Chihoon powo:
Minden a tervem szerint halad,ChoHee szépen beilleszkedett Sora testében. Semmire nem is gyanakszanak,de a végén úgy is én nyerek. És végre visszafizetem azt a kedvességet amit annak a nyomorultnak az apja adott nekem jó pár éve. Azt akarom,hogy ő is úgy szenvedjen mint én. Érezze azt a fájdalmat és kint amin én mentem keresztül,és nem végső soron ChoHee is végre újra velem lehet. Igaz egy egy kisebb áldozatot kíván maga után,mert ha ChoHee visszatér az életbe akkor az Sora életébe kerül. De ennyit még belefér,mert végre a szerelmemmel lehetek.

Hoya powo:
Reggel korán keltem,elrendeztem minden teendőm és kimentem a konyhába. Sora vagyis aki a testében van a konyhapulton ült keresztbe vetett lábakkal és sárgarépát .
- Jó reggelt.- köszönt mosolyogva mikor meglátott.
- Neked is.- bólintottam és ittam egy pohár vizet.
- A többiek?- kérdeztem.
- Myungsoo még alszik és gondolom a többiek is. - felelte.
- El kell ma mennem,mond meg a srácoknak. - néztem rá komolyan és közben apró jeleket kerestem.
- Rendben. - felelte és leszállt a pultról,mellettem elhaladva megcsapta az orron egy jellegzetes illat. Ez nem Sora illata volt,igaz nem éreztem sokáig de elég volt arra,hogy feleszméljek és észhez térjek. Fel kell készülnöm nekem is,ha véletlen harcra kerülne a sor. Gyorsan megreggeliztem és már öltöztem is át. Felvettem egy melegítőt és egy trikót,aztán mentem is edzeni. Felhívtam a régi edzőm aki azonnal jött is,elkezdtük a kemény edzést. Nem volt megállás sem könyörület,erősebbé kell válnom és nem csak azért,hogy a fajtám védjem. Nem koránt sem,magamért is és persze azért is,hogy apámnak bizonyítsak. Be kell bizonyítanom,hogy nem vagyok olyan mint mikor gyerek voltam. Már nem vagyok az,nincs bennem könyörület az ellenségeimmel szemben. Késő este tértem haza,a többiek mind a tv előtt  ültek és azt nézték. Sora Myungsoo mellett ült és a vállára hajtotta a fejét,elkapott a hányinger és köszönés után már mentem a szobámba. Lefürödtem és átöltözni készültem. A gatyámat már felhúztam mikor máshol találtam magam.
- Mi a fasz?- néztem körbe és közben megcsapott a farkasszag.
- Hali. - Aiko vagy Akane magam sem tudom.
- Melyik vagy?- kérdeztem és felé fordultam.
- Aiko. - nézett végig rajtam és elmosolyodott.
- Tetszik amit látsz?- kérdeztem  és a falnak dőltem.
- Láttam már jobbat is,de nem rossz. - lépett közelebb hozzám.
- Mit akarsz boszi?-kérdeztem felvont szemöldökkel,közben figyeltem ahogyan közeledett felém. Kíváncsi voltam mit eszelt ki.
- Vigyél magaddal. - felelte.
- Mi van?
- Vigyél magaddal,beépülök közétek. - felelte egyszerűen és már nem sok távoltás volt kettőnk között.
-Hogyan épülnél be olyan vagy mint a másik boszi.- vontam fel a szemöldököm.
- És most?- csettintett és más arca lett,haja színe is megváltozott.
- Talán,de az aki Sora testében van gyanút foghat. - kezembe fogtam hosszú fekete hájának egy tincsét és azt vizsgálgattam.
- Semmire nem fog rájönni,azt mondod én leszek a feleséged majd. - nézett rám komolyan.
- Ezt nem fogják elhinni.- mosolyogtam rá gonoszan.
- Majd teszek róla,hogy mégis. - hajolt közel hozzám és megcsókolt. Átkarolta a nyakam és folytatta tevékenységét,én pedig csak álltam ott.
- Naaa így nem az igazi,rajta. - mosolygott rám és a derekára tette a kezem, felvontam a szemöldököm,de belementem a játékba. Most én csókoltam meg,fél füllel halottam egy kis kuncogást és egy puffanást,de nem foglalkoztam vele. Ő is bevetette magát és visszacsókolt közben hajamba túrt. Mikor elváltunk egymástól már a saját szobámba voltam.
- Már meg sem lepődök. - néztem rá,mosolyogva az ágyamra ült és keresztbe vetett lábakkal.
- Ugye kezded megszokni. - mosolygott rám.
- mi lesz a neved?- kérdeztem pólómat felhúzva.
- Haneul,ez szerintem jó lesz. - nézett rám.
- Tőlem. - vontam vállat.
- Most pedig menj ki és mond nekik,hogy jön a menyasszonyod. Kb fél óra és majd kopogtatok is. - mondtam.
- Mi van már parancsolgatsz is asszony?- vonom fel a szemöldököm.
- Valami olyasmi férj uram,na indulj. - kacsintott rám,morogva de megtettem amit akar és kimentem. Magam után becsuktam az ajtót és a nappaliba mentem,egyenesen a tv elé álltam eltakarva ami benne ment. Ennek a többiek morgással adták hangot nemtetszésüknek.
- Be kell jelentenem valamit. - mondtam mire mindenki rám figyelt végre.
- Nem lehetne a film végén? Most jön a jó rész.- méltatlankodott Sungyeol.
- Nem. Nos most,hogy figyeltek el kell mondanom,hogy a menyasszonyom még ma megérkezik és velünk lesz egy darabig. - mondtam.
- Neked van menyasszonyod?- kapott először észhez Woohyun.
- Mért ne lenne,gazdag családom van. - vontam vállat.
- Még egy lány itt?- kérdezte Sungyeol.
- Ja valami olyasmi. - mondtam.
- Valami olyasmi?- kérdezte L.
- Azért olyasmi,mert nektek tabu. Nem akarom meghallani,hogy tiszteletlenek lennétek vele.- mondtam határozottan.
- Tőlem. - vont vállat L.
- Ugye a szobámat nem kell átadnom?- kérdezte Sora.
- Nem,ő nem abba a szobába kerülne,az neki kicsi lenne. - feleltem.
- Akkor a többi nem számít. - felelte.
- Vigyázz hogyan beszélsz velem kicsi lány.- mordultam rá ő pedig össze húzta magát. Végszóra kopogtattak az ajtón.
- Most pedig mindenki megembereli magát és normális lesz. - mondtam és közben elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és Aiko vagyis Haneul állt ott egy fekete csipkés ruhában. Igazán dögösen festett benne.
- Howoon. - mosolygott rám.
- Gyere beljebb. - tártam ki az ajtót amin ő kecsesen betipegett és engem megvárva mentünk a nappaliba.
- Ő itt Park Haneul a menyasszonyom. - mutattam a mellettem álló lányra aki mosolyogva kissé meghajolt.
- Örülök,hogy megismerhetem a leendő férjem társait. - mosolygott kedvesen.
- Örvendek Woohyun vagyok,Hoya jobbkeze. - mutatkozott be Woo.
- Sungyeol vagyok a leghelyesebb. - kacsintott az a marha,Haneul pedig csak mosolygott és bólintott.
- Myungsoo,de csak L. - bólintott L.
- Én pedig Sora vagyok Haneul. - állt vele szembe Sora és nagyon méregette.
- Neked csak Haeul kisasszony. - mosolygott Haneul és megfogta a kezem.
- Tessék? Na még mit nem. - méltatlankodott Sora.
-  Sora elég lesz. Tudd hol a helyed. - mordultam rá és közben elindultam Haneul-al a szobám felé. Mikor átléptünk a küszöbön Haneul elengedte a kezem és az ágyamra ült.
Jó ideig csak csend honolt a szobába,nem is tudtam mit is kéne most mondanom.
- Jó voltál leendő férj uram. - mosolygott rám.
- Remélem el is hiszik. - ültem le a fotelembe és őt néztem.
-Persze,hogy elhiszik. És ha jól sejtem,mégpedig jól sejtem már el is hitték. Még sora is,csak tovább kell játszanom a gazdag vámpír kislányt és minden oké marad.- vont vállat.
- Nem kéne ilyen hangosan beszélned nem?- kérdeztem
- Nyugi egy fal vesz minket körbe,semmit nem hallanak abból amit beszélünk. - mosolygott és elfeküdt az ágyamon,nem tudom mi vezérelt de mellé feküdtem.
- Eszes boszi vagy te. - néztem a szemébe.
- És még szexi is. - ült a csípőmre és lehajolt hozzám,vettem a célzást és megmarkoltam a csípőjét, és figyeltem a reakcióját. Elmosolyodott és lejeb hajolt.
- Ohh baszki bocs. - csukta vissza az ajtót Woo. Haenul elmosolyodott és leszállt róla.
- Te tudtad,hogy bejön?- vontam fel a szemöldököm és mintha kicsit feszült is lettem volna.
- Persze,ez alap. Leellenőrzik a sztori hitelességét. - kezdett átöltözni,mikor felém fordult még elkaptam egy fél pillanatra melltartóval fedett mellét.
- Értem. - feleltem elfordulva,összeszedtem a ruhám és elindultam a fürdőbe. Ott elvégezve minden teendőm felvettem a gatyám és hajamat törölve mentem ki. Haneul az ágyamban feküdt és egyenletesen szuszogott ,óvatosan leültem mellé miután ledobtam a törölközöm a fotelba. Néztem ahogyan alszik és meg kell vallanom ez a hajszín sokkal jobban áll neki mint a vörös. Befeküdtem mellé és felé fordultam,fejét a kezemre fektettem,másik kezemmel pedig átöleltem a derekát és így aludtam el.

Akane powo:
- Mért ő ment és nem te?- kérdezte Sunggyu miközben egy könyvet tanulmányoztam.
- Ő akart menni. - válaszoltam.
- Nem kéne megnézni?- kérdezte ismét. Sóhajtva csuktam be a könyvem és rá néztem.
- Figyelj ő a húgom és tudom,hogy semmi baja nem lesz. De ha te attól jobban érzed magad nézzük meg. - feleltem és elővettem a kis kristálygömböm. Elmormoltam pár igét és már meg is jelentek,egymást átkarolva feküdtek az ágyban. Aiko Hoyát nézte és az arcát simogatta,még soha nem láttam,hogy bárkire is így nézett volna mint rá. Majd lassan közeledett hozzá és megcsókolta a homlokát. Itt vetettem véget az egésznek.
- Ez ugye nem azt jelenti amire gondolok. Ugye nem?- kérdezte Sunggyu.
- Nem hiszem. - mondtam és leültem mellé.
- És ha mégis?- tette fel azt a kérdést ami bennem is megfogalmazódott.
- Akkor ez van. Testvérek vagyunk,de ez az ő dolga. El tudja dönteni mit akar. - vontam vállat és elfeküdtem Sunggyu ágyán.
- De nektek ezt szabad?- vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy szabad. Ezt sem szabadna,nem segíthetnék nektek. - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
- Hát akkor mért teszitek? Mert barátok vagyunk?- kérdezte és a kezünket vizsgálta.
- Nem emlékszel mikor még kezdő vadász voltam. Engem összetettek egy másik emberrel. Nem lehettem a húgommal,meg kellett támadnunk titeket. Meg is tettük,de mikor veszélyesre fordult a helyzet a társam ott hagyott egyedül. Meghalhattam volna,de TE nem engedted. Megmentetted az életem holott tudtam,hogy én is vadász vagyok és az lenne a legjobb neked és a falkádak ha én meghalnék. De nem foglalkoztál ezzel,kivezettél az erdőből és követtél még biztos helyre nem érkezte. Akkor és ott megfogadtam,hogy ha egyszer meg tudom menteni az életed hát megteszem. És most itt fekszem az ágyadban a kezedet fogva.- egyenesedtem fel,hogy a szemébe tudjak nézni,ő le sem vette rólam azokat a gyönyörű mosolygós szemeit.
- El is felejtettem,hogy milyen gyámoltalan volt az én vadászom. - simogatta meg az arcom mosolyogva,én pedig még közelebb bújtam kezéhez.
- Ilyenkor olyan vagy,mint egy gyámoltalan kismacska. - nevetett fel,mérgesen a kezébe bokszoltam és a fal felé fordulva elfeküdtem.
- De egy nagyon aranyos kismacska. - karolt át hátulról. Nem válaszoltam csak mosolyogva hunytam le a pilláim.

16.rész

- Igen?- vettem fel a telefonom.
- Én vagyok az Chihoon. - elmosolyodtam a név hallatén és bezárkóztam a fürdőbe,megengedtem a csapokat is. Még véletlenül se hallják kivel és mit beszélek.
- Hallgatlak. - vetettem keresztbe a lábaim a kád szélén ülve.
- Sikerült beilleszkedned?- kérdezte.
- Nem sejtenek semmit. - válaszoltam sejtelmesen mosolyogva.
- Jó kislány,hétvégén gyere jelenteni. - mondta.
- Rendben. - válaszoltam elszomorodva.
- Látni akarlak. - törte meg a csendet,én pedig elmosolyodtam.
- Szöktess meg. - mosolyogtam még mindig.
- Hamarosan ott vagyok érted,találj ki valamit. - bontotta a vonalat. Mosolyogva zártam el a vizet és néztem a tükörbe. A szeme nem a megszokott barna volt,kéken izzott. Nem foglalkoztam vele,kinyitottam az ajtót és L állt velem szembe.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi baj,csak szívni szeretnék egy kis friss levegőt. - erőltettem mosolyt magamra.
- Rendben,veled megyek. - húzta a kabátját.
- Nem kell,egyedül szeretnék menni. - ellenkeztem.
- Nem akarlak egyedül hagyni. - vágott vissza.
- Pedig most az kell nekem,nekem most sok az ember. Eddig nem voltak ennyien körülöttem,kell egy kis magány.- mosolyodtam rá és nyomtam egy apró csókot az ajkaira. Ő nem elégedett meg ennyivel,de én nem engedtem többet. Nem akartam több csókot tőle,felvettem a kabátom,telefonomat zsebembe mélyesztettem és már mentem is ki. Kifele menet elköszöntem mindenkiről és egyenesen egy elhagyatott hely felé igyekeztem. Mikor oda értem Chihoon már ott várt,mikor meglátott felegyenesedett és kitárt karokkal várt. Mosolyogva szaladtam az ölelésbe és beszívtam finom illatát. Nem mondott semmit csak megcsókolt,nyakát átkarolva viszonoztam a csókját.


Sunggyu powo.
- Megbűvölte. - lökött oldalba Akane mikor visszafelé igyekeztük inmáron Sorával együtt.
- Mi?- néztem rá.
- Otthon elmondom,itt inkább nem. - suttogta tovább. Komolyan ha nem lennék farkas semmit nem értettem volna ebből az egércincogásból. De elgondolkodtatott amit Akane mondott,ő a legerősebb boszorkány és vadász egyben akivel valaha is találkoztam. Könnyű szerrel végezne mindannyiunkkal,de nem teszi meg. Egész úton Sorát figyeltem ahogy L mellett sétál és mosolyogva beszélget,olyan volt mint mindig. Vagy talán a tartása az ami megváltózott, kicsit mereven ment és felemelt fejjel. Ez nem volt rá jellemző,de ez csak egy kis váltózás volt,nem nyilvánítottam neki nagy figyelmet. Otthon Akane és én bezárkóztunk a szobámba.
- Nos mi a baj?- próbáltam diplomatikusan megkérdezni,ezzel leplezve az idegességem.
- Megbűvölte az a rohadék. - csapott mérgesen az asztalomra ami ketté is tört. - Bocs,megjavítom majd. - mondta,én csak bólintottam.
- Ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem és leültem a székemre.
- Észrevehető,nem olyan mint régen. Merev és mintha parancsokat hajtana végre úgy végzi el a dolgát. A nagy szerelmes persze nem vesz észre semmit,de ha valakit elrabolna nem a haverokat ölelgetni hanem a szerelmét. De ő nem ezt tette.- válaszolta.
- Ez még nem jelenti azt. - keltem a védelmére.
- Tudom,ezek apró jelek. Abból jöttem rá ami a nyakán volt,csak pár pillanatra láttam,de egy pecsét van a nyakán. Elég erős pecsét,nem biztos hogy én is fel tudom törni. - járkált fel alá a szobában.
- Tessék?
- Jól hallottad,ez talán még rajtam is kifogna. Nem kis pályással van dolgunk,nem gondolod,hogy túl könnyű volt kiszabadítani sorát. Mikor úgy bebiztosította a helyét,olyan csapdát állított fel? Valamit el akar érni Során keresztül. - válaszolt a kérdésemre.
- Meg kell keresnünk Sorát. - keltem fel a helyemről.
- Nem kell,nem vagyok én olyan gyenge. Rátettem egy bűbájt,ami megmutatja hol is van pontosan. Gyere és nézzük meg.- mosolygott rám.
- Ezért szeretlek. - karoltam át a vállát.
- Haver tudom. - kacsintott rám és csettintett.
- Baszki,ne csináld ezt. Már mondtam,hogy hánynom kell tőle. - támaszkodtam a falnak és öklendeztem.
- Ne rinyálj,így sokkal egyszerűbb. Nézd ott az a seggfej és Sora. - mutatott feléjük. Kerek szemekkel néztem rájuk,egymásba karolva csókolóztak,nem hittem a szememnek.
- Nem hittem volna,hogy ilyen könnyen beilleszkedsz. - vált el Sorától.
- Könnyű volt,csak el kell játszanom a szerelmes kislányt. - mosolygott Sora,nem hittem a szememnek és a fülemnek sem. Próbáltam szépíteni ezt a helyzetet,de ezt nem lehetett.
- Tudom szerelmem,de hamarosan újra együtt lehetünk. Csak mi ketten az idők végezetéig. - simogatta az arcát az a srác,kezem ökölbe szorult és kedvem támadt széttépni de vissza fogtam magam.
- Már alig várom. - mosolygott Sora.
- Ígérem megfizetnek az életedért szerelme,mind egyesével fog szenvedni. - csókolta meg,Sora pedig viszonozta.
- Szereltek Chihoon. - mondta Sora,én pedig lefagytam. Akane csettintett és újra a szobámban voltunk.
- Ez nehezebb lesz mit hittem. - mérgelődött.
- Mért?- próbáltam valami hangot kierőszakolni magamból.
- Itt nem sima bűvölésről van szó mint én azt hittem,ez az állat lélekcserét akar elérni. - mondta én lerogytam az ágyamra és csak néztem ki a fejemből.
- Mennyire nehéz egy ilyen dolog?- nyeltem egyet,de hiába a szám olyan volt akár a sivatag.
- Elég nehéz dolgunk van,azt hittem elég leszek én egyedül ehhez az egészhez,de be kell látnom nem. Ha mindannyian is mennénk oda ti nem küzdenétek Sora ellen,én igen de ott van még az a rohadék. Ő nagyon erős,nem kispályás.- sóhajtott.
- Ki kell még?- kérdeztem.
- Az ikertestvérem és még két vádász,annyi elég lesz. De nem sok időnk van,ez a seggfej nem tudom még mit akar,de Sora élete forog kockán. Ha az a hülye lány nem erős akkor meg is halhat a lelke és a teste azé a szukáé lesz. - mérgelődött Akane.
- Akkor nagy a gáz. - ismertem be.
- Eléggé,de nyugi nem les semmi baj. Megoldunk mindent. - mosolygott rám Akane és megölelt.
- Nekik elmondjuk?- kérdeztem.
- Nem,csak lebuktatnának minket. Bár a annak a Hoya gyereknek el kellene,de a többiek csak lebuktatnának minket. Dongwoo-nak se mond el,túlaggódna a dolgot és elkotyogná magát.- tanakodott Akane.
- Rendben,áthívjam?- kérdeztem.
- Nem kell. - mosolygott aranyosan és csettintett,Hoya huppant le az ágyamra.
- Mi a fasz?- nézett körbe,felvonta a szemöldökét és rám nézett. - Mit akartok?- egyenesedett fel.
- Nyugi nekem sincs sok kedvem hozzád,de ez van Akane akarta nem én. - rántottam meg a vállam.
- Mit akarsz?- nézett rá felgmán.
- Tiszteletet kisfiam tiszteletet. De minek is jártatom a pofám idiótáknak. Na mindegy,a lényeg annyi hogy figyeld meg Sorát. De ésszel,ő nem veheti észre. - mondta Akane.

Hoya powo:
A szobámba akartam menni lepihenni,mikor beléptem a szobámba nem ott voltam. Egy másik ágyon huppantam,felvont szemöldökkel néztem Sunggyura. Ott a boszi elmondta,hogy figyeljem meg Sorát.
- Miért kéne?- fontam össze magam előtt a karom.
- Mert nem az aki,egy másik lélek is van a testében. Valakit meg fognak ölni,vagyis valakiket. - javította ki magát Akane.
- És ez mért izgatna engem?
- Mert hozzátok kellett beépülnie,tehát valakit tőletek kell megölnie. Ez mind nem is érdekelne,mert kevesebb dolgom lenne majd a későbbiekben,de ő a barátomnak a társának a húga. Aki megkért,hogy segítsek neki. - ült le keresztbe vetett lábakkal.
- Tessék?- kérdeztem és közben próbáltam feldolgozni a hallottakat.
- Jól hallottad,Sora testét megszállta egy másik nő lelke. Aki azzal  a Chihoon-al van együtt, próbálj kutatni utána ki lehetett az a srác én meg megtárgyalom ezt a helyzetet a tanáccsal. - adta ki nekem a feladatot.
- Mért is tenném meg?- kérdeztem.
- Mert én nem baszakodom vele,mint már mondtam nagy ívben leszarom mi lesz veletek. Ha meghaltok engem hidegen hagy,ha van eszed és kutatsz a srác után akkor tudunk egymásnak segíteni. És talán életben is maradtok. - rántotta meg a vállát.
- Mit kellene tennem?- adtam be a derekam.
- Kérdezd meg az őseid tudnak-e valamit arról a srácról. És egy szót sem szólhatsz a társaidnak,mi sem mondunk semmit az ittenieknek. - tudatta velem a dolgom a boszi.
- Rendben,most mennék. Megtennéd,hogy haza juttatsz?- kérdeztem
- Hogyne. - csettintett és már otthon voltam a szobámba. Fel alá járkáltam és a hallottakat dolgoztam fel,mikor hangokat halottam a bejárati ajtótól. Kimentem és Sorával találtam szembe magam.
- Megjöttél?- kérdeztem és közben fürkésztem az árulkodó jeleket,de csak annyit éreztem,hogy más illata van mint eddig.
- Persze. - mosolygott rám.
- menj be  L-hez,biztosra veszem,hogy még ébren van. - mutattam az ajtajára.
- Szerintem már tudja,hogy megyek. - mondta és elindult az ajtó felé.
- Várj. - szóltam utána és kivettem a hajából és falevelet. - Mehetsz. - mondtam és én is vissza mentem a szobámba. Majd holnap elmegyek apámhoz és megkérdezek tőle pár dolgot,és persze nem hagyom ki azt,hogy ki is valójában ez az Akane lány. Miután mindezt eldöntöttem álomra hajtotta a fejem.

Reggel amint felkeltem felöltöztem és már indultam is apámhoz,miközben hozzá igyekeztem azon törtem a fejem hogyan is kérdezhetném meg. Nem arról lenne híres,hogy segítsen,de talán ha rólam van szó megteszi. Mikor a nagykapuhoz értem be kellett jelentkeznem,mintha nem itt laknék az eszem megáll tőlük. Befelé haladva a szőr is felállt a hátamon a régi képek láttán,a régies bútorok és az öreg cselédek,komornyikok láttán.
- Mit akarsz?- kérdezte apa mikor beértem a dolgozó szobájába.
- Csak pár kérdést tennék fel,ha rá érsz és rám figyelsz. - ültem le a kanapéra.
-  Mond,de gyorsan sok dolgom van még. - tette le a papírokat a kezéből és rám emelte a tekintetét talán most először mióta itt vagyok.
- Egy személyről kérdeznék. - mondtam.
- Ki vele ki az. - dőlt hátra.
- Valami Chihoon nevű személy. - mondtam,apám állkapcsa megfeszült és meredten nézett rám.
- Mit akarsz te vele?- kérdezte mérgesen.
- Tehát ismered?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Igen. - válaszolta.
- Akkor elmondanád ki is ő?- kérdeztem.
- Nem,neked ehhez semmi közöd. Ha mást nem akarsz akkor már távozhatsz is.- emelte fel a hangját. Felkeltem a helyemről és már mentem is ki,nem volt kedvem vele vitatkozni. Kifelé menet erősebben csuktam be az ajtót jelezve,hogy mérges vagyok.
- Mért csapkodod apád ajtaját kisfiam?- kérdezte anya karba font karokkal.
- Mert olyan mint eddig,akárhányszor kérdezek valamit mindig ugyan az a válasz,hogy ez nem rám tartózik. - válaszoltam mérgesen.
- Na gyere velem,hátha tudok segíteni. - kacsintott rám és húzni kezdett a szobájáig.
- Megint külön alszotok?- kérdeztem magam után becsukva az ajtót.
- Tudod milyen az apád,sok éve már,hogy nem alszunk együtt. - sóhajtott fel anya szomorúan. - Na de mit kérdeztél az apádtól?- nézett rám kedvesen.
- Egy személyről kérdeztem,de nem hiszem,hogy anya te ismernéd őt. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Na hátha,én se vagyok már olyan fiatal. Sok mindent megéltem apád mellett. - sandított rám.
- Chihoon a neve a srácnak,vagyis férfinak. Semmit nem tudok róla,csak annyit,hogy le megtámad majd minket. - világosítottam fel anyát.
- Hogy ki?- kapta rám a tekintetét ijedtében.
- Ismered?- kérdeztem és közelebb férkőztem.
- Ez nem egy egyszerű helyzet kisfiam. Nem tudod ki az ellenfeled. - mondta anya.
- Akkor mond el. - néztem rá kérlelően.
- Ez egy nagyon régi történet,akkor még nem ismertem az apádat. Fiatal voltam és szabad,talán túl szabad is. Egy éjjelen megismerkedtem egy velem egyidős férfival,elvarázsolt a külseje,a kisugárzása,az eleganciája és a modora. Talán első látásra elcsavarta a fejem,találkozgatni kezdtünk. Én lassan szerelembe este,de a szüleim az apádat szánták,be kellett fejeznünk a titkos találkozgatásainkat. De egy éjjelen belopakodott hozzám,nem tudtam mihez is kezdjek. Egyik felem örült neki a másik pedig félt,hogy mi lesz ha a szüleim megneszelik. Akkor ott éjjel én magam is megijedtem tőle,olyat mutatott amitől még a hideg is kirázott,és még mindig kiráz ha csak rá gondolok. - mesélte anya.
- Tovább kérlek. - sürgettem.
- Elmondta,hogy csak félig vámpír. - mondta anya halkan.
- És félig mi?- kérdeztem.
- Félig boszorkány. Ő az egyetlen,más nem ismerek,akkor éjjel lefeküdtem vele,erre az apád rájött és meg akarta ölni. Heteken át könyörögtem neki,hogy ne tegye meg,mert tudtam ha megpróbálja meghal. Szerencsére letett erről az elhatározásáról,évek teltek el és én apádba szerettem,figyelmes volt velem és minden kívánságomat leste. Az idő múlásával Chihoon emléke elhomályosodott,aztán egyik este nem jött haza az apád. Nem aggódtam annyira,mert már volt ilyen az idők során,kimaradt egy-egy éjszakára a munkája miatt. De mikor haza jött csapzott és mindenhol sebes volt,nagyon megijedtem. Azt sem tudtam mit kellene tennem,kérdezgettem az apád hol volt,ki tette ezt vele? De nem mondott semmit csak annyit,hogy végre megfizetett mindenért az a mocsok. Rögtön tudtam,hogy Chihoon-ról beszélt,aztán napokig nem ébredt fel. Azalatt az idő alatt kutakodni kezdtem,rá állítottam két emberem az ügyre. Meghozták a hírt hamar és megerősítették a gyanúmat abba,hogy Chihoon-t támadta meg,de nem őt ölte meg hanem az akkori kedvesét. Meglepődtem az apád tettén,de nem mertem felhozni neki,mert utána megváltózott. Rideg lett és elutasító,nagyon ritkán jött be hozzám,mikor megkívánt vagy csak szórakozni akart. Nagyon magányos voltam,de aztán jöttél te kisfiam és minden megváltozott. - mosolygott rám anya,de a szemében fájdalmat és megbánást láttam.
- Apa megölte annak a fickónak a társát?- kérdeztem a lényeget.
- Igen,de kérek nagyon vigyázz magadra. Nem olyan ellenfél ő mint az eddigiek voltak. - fogta meg a kezem,én megcsókoltam a kezeit és felálltam a helyemről.
- Most mennem kell,de ígérem hamarosan jövök. - léptem ki a szobából és kifelé igyekeztem. Apa ajtaja mellett elhaladva megálltam,nyitva volt és engem nézett.
- Gyere többször az anyádhoz,magányos. - mondta rám se nézve.
- Talán te is foglalkozhatnál vele,mégis csak a te feleséged. - vágtam vissza és már mentem is hazafelé. Egész úton anya szavai jártak a fejemben,apa megölte annak az embernek a társát. Ezért ő bosszút akar állni,ami persze érthető is,de akkor mért hozzánk épülne be,ez még nem olyan tiszta nekem. Mit akar ő tőlünk?
Mikor az utcánkba értem megtorpantam és visszafordultam,a farkasok tanyája felé vettem az irányom.
- Nekem elment az eszem. - nyomtam meg a csengőt mikor a lakásuk elé értem. Nem kellett sokat várnom,pillanatokon belül ki is tárult az ajtó előttem.
- Mit akarsz mocskod vérszívó?- esett volna nekem az egyik újoncuk,de én falnak nyomtam és besétáltam.
- Nem érek rá szarosokkal szórakozni. Hol van Sunggyu?- kérdeztem az egyik átváltozásban lévő farkastól. Nem válaszolt csak vicsorgott aztán valaki a hátán landolt.
- Nem szép dolog így bánni a vendégünkkel. - szidta meg Akane. - Gyere már vártalak. - nézett rám és elindult egy szoba felé.
- Akkor a te szagod éreztem. - nézett fel rám Sunggyu az asztalától.
- Ja. - válaszoltam tömören.
- Na megtudtál valamit?- kérdezte Akane,most vettem csak észre,hogy áll mellette még egy lány aki a kiköpött mása. - Ja ő az ikertesóm Aiko. - mutatott a lányra aki csak bólintott egyet.
- Fogjuk rá. - válaszoltam.
- Meg is osztod velünk?- kérdezte türelmetlenül Akane.
- apám megölte a társát még sok évvel ezelőtt. - mondtam a lényeget többet nem kell tudniuk.
- Aka,nekem ez kevés. Köpjél aranyapám vagy én szedem ki belőled,de azt nem fogod élvezni. - meredt rám.
- Félig vámpír,félig pedig boszorkány vagy mit tudom én hogy hívjátok a hozzátok hasolló férfiakat. - vakartam a tarkóm. - A lényeg,hogy ki akarta nyírni az apán ezt a fazont. De nem sikerült neki,a társát ölte meg. Most gondolom zabos emiatt. - ültem le én is a székre Sunggyuval szemben.
- Ennyit tudsz?- kérdezte Akane.
- Ennyit. - válaszoltam.
- Hazudik. - nézett rám Aiko.
- Mi van?- kérdeztem mérgesen.
- Tudsz még valamit,mond!- emelte fel a hangját.
- Anyám és az a fazon együtt voltam,egy ideig. A nagyszüleim nem engedték,így apámhoz ment hozzá. Aki gondolom nem bírta elviselni,hogy egy ideig csak második volt. - rántottam vállat.
- Ennyi?- kérdezi felvont szemöldökkel Sunggyu.
- Baszki ne mondjam el az életem esetleg?- kérdeztem mérgesen.
- Nem kösz azt nem kell. - válaszolta.
- Én megtettem az én dolgom,a többi a tietek. De igyekezzetek,mert egy rossz mozdulata van és megölöm.- néztem Sunggyu szemébe.
- Nem tennéd. - mondta.
- De megteszi,igazat mond. - felelte Aiko.
- Na most,hogy ezt megbeszéltük,haza megyek. - mondtam és már ki is léptem a szobából és a lakásból is. Most már meg sem álltam egészen hazáig,mikor az ajtóhoz értem vettem egy mély levegőt és bementem. Senki nem fogadott,aminek örültem is. Nem akartam hülye kérdéseket hallani és legfőképp azokra válaszolni. Fáradtan léptem be a szobámba,levetkőztem és lefürödtem és már feküdtem is le aludni. De előtte még bezártam az ajtóm és az ablakom is,ha valaki be akar jönni akkor arra felkelek.

15.rész

Futottam ki a házból,vagyis akartam de bárhogy is próbáltam nem sikerült. Próbáltam ablakon,ajtón kimenni,de egy láthatatlan fal mindig megállított. Mérgesen és elkeseredetten csaptam egyet az ajtóra ami betört. Meglepődtem a saját erőm láttán,eddig nem volt ekkora erőm,sőt semekkora. Úgy éreztem mintha megint olyan ember lettem volna mint ezek előtt. Eszembe jutott amikor Chihoon adott a véréből,olyan volt mintha energia járta át a testem. Elkezdem gondolkozni hogyan is juthatnák ki innen,hol van az a hely ahol kijuthatok. Mert biztos van egy hely,bevillant Chihoon szobája. Elindultam felé hangtalanul,mikor oda értem halkan benyitottam és bementem. Körbe néztem a szobában hátha találok valami utalást hogy hogyan juthatok ki erről a rohadt helyről,ágya mellett mentem el,mikor észrevettem két képkeretet. Egyiken egy lány volt a másikon pedig Chihoon is ott volt. Felvettem az első képet és megnéztem,nagyon szép lány volt és boldog ahogy elnéztem,a másik képet is felvettem az éjjeli szekrényről. Egy mezőnek álltak háttal,Chihoon neki támaszkodott a korlátnak és magához húzta a lányt,látszólag nagyon boldogok voltak. Megfordítottam a képkeretet hátha ad valami támpontot hogy mikori de nem adott,éppen tettem volna le mikor valaki kitépte a kezemből a képet.
- Mégis mit képzelsz mit csinálsz?- rivalt rám Chihoon.
- Én csak...- kezdtem gondolkozni.
- Mit keresel a szobámban?- kérdezte mérgesen.
- A kiutat. - válaszoltam egyszerre. Elmosolyodott és közelebb lépett.
- Innen nincs kiút,csak ha én azt akarom. - nézett rám gonoszan,a hideg végigfutott a hátamon ahogy ezt mondta.
- Junyeon vidd a szobájába. - utasította a komornyikját,aki engem karon ragadott és kivezetett a szobából.
- Ki volt az a lány a képen?- kérdezte gondolkozás nélkül.
- Az nem tartózik magára. - válaszolta egyszerűen,miben is reménykedtem,hogy elmondja ki is az a lány. Én tiszta hülye vagyok, már éppen kérdeztem volna mát mikor rám csukta a szobám ajtaját. Mérgesen rogytam le az ágyamra,egy szobalány még a szobámban volt és az aszalnál állt.
- Te nem tudod ki volt az a lány aki Chihoon szobájában a képen van?- kérdeztem,de választ nem vártam.
- Az úrfi kedvese volt. - válaszolta,felpattantam a helyemről és felé léptem.
- A kije?- kérdeztem halkan,és közben leültettem a székre magammal szemben.
- A kedvese volt,nem mindig volt ilyen a fiatal úr. De sajnos az asszonyom meghalt egy támadásban,azóta ilyen az úrfi. - mondta szomorkásan.
- Mikor történt ez?- kérdeztem.
- Pár éve,tudja ez a hely nagyon gyönyörű volt. Tele volt kedvességgel és szeretettel,igaz hogy akkor sem volt megszokottak a körülmények,maga is tudja miért. - mondta és eszembe jutott hogy ők is tudják hogy mi vagyok és nincsenek meglepve. - De a kisasszony nagyon kedves volt annak ellenére hogy nagyon nemes származású,ahogyan az urunk is az. De egy szörnyű támadás során a kisasszony feláldozta magát az úrfiért cserébe.- mondta halkan,majd felállt és kiment. Körbe néztem a szobában és akkor vettem észre,hogy ez úgy van berendezve mintha egy lány élt volna itt. Minden erre emlékeztetett,a szoba színe és a bútorok. Kinyitottam a ruhás szekrényem és láttam,hogy szebbnél szebb ruhák vannak benne,eddig ezzel nem foglalkoztam de most hogy tudom élt itt egy másik lány is minden világos lett előttem. Ezek az ő ruhái,ez az ő szobája. Valahol mélyen legbelül együtt éreztem Chihoon-al,nem lehetett könnyű neki átvészelnie a szerette halálát. Lerogytam a székemre az ablaknál és csak bámultam kifelé,ráeszméltem hogy semmi esélyem ellene. Jóval erősebb nálam,és egyedül is vagyok. Arra figyeltem fel hogy valaki benyit a szobámba,és mellém lép.
- Nem tudom mit akartál a szobámba,de halottam hogy kérdezősködtél. - állt meg mellettem Chihoon.
- Már mondtam kiutat erről a helyről. - válaszoltam.
- Nem tetszik itt? Vagy ennyire el akarsz menni mellőlem?- kérdezte elfojtott hangon.
- Nem,nem tetszik itt. Bezárva vagyok tartva egy olyan helyem ami nem az otthonom,elvagyok zárva mindenkitől aki kedves nekem. - mondtam és az ablakon bámultam ki továbbra is.
- Sajnálom hogy ez a helyzet alakult ki,de ezen nem lehet váltóztatni. - válaszolta,rá kaptam a tekintetem.
- De lehet. - álltam vele szembe.
- Nem,nem lehet. Itt maradsz velem. - nézett a szemembe.
- Azt lesheted. - vágtam vissza.
- Sora drágám még mindig itt vagy,és itt is maradsz még sokáig. - mosolygott rám,engem meg a hideg is kirázott. Valamiért elfogott a rossz érzés.

Dongwoo powo:
- Na jó most lett ki a tököm. Nektek nem tűnt fel hogy ugyan ott vagyunk már órák óta? Körbe-körbe megyünk,és ami még idegesítőbb,hogy kibaszottul nem érzek semmi szagot!- törtem ki magamból és belevertem egy közeli fába,nagyot reccsent és kidőlt.
- Haver akkora zajt csapsz mint egy elefánt csorda. - mondta Sungjong.
- Mert a tököm ki van,nektek nem?- kérdeztem szét tárt karokkal.
- Nekem meg az örökös rinyálásotokból van ki a tököm. Rosszabbak vagyok mint egy hisztis lány banda!- kiabálta el magát Akane
- Nyugodjon le mindenki. - próbálkozott Woohyun.
- Valaki szórakozik velünk. - mondta Sungjong.
- Na ne mond zsenikén.- néztem rá hülyén szét tárt karokkal.
- Nem komolyan mondom,mintha valaki azt akarná hogy ez legyen. - fejtette ki az ötletét,épp készültem leszólni mikor Akane befogta a szám.
- Igaza van a tökinek,valami itt nem stim. Hiába megyünk nem haladunk sehova,keressetek valami amulettet vagy ahhoz hasonlót, ha ezek nincsenek meg mi sem megyünk tovább. - jelentette ki,midneki külön vált csapatokra. Én kaptam meg Woohyunt és L-t,csendben kerestünk tudom én mit is,de semmit nem találtam. Mérgemben belerúgtam gy kidőlt fába,majd a törzsére ültem,ők is követték a példám és csak néztek maguk elé.
- Csak hogy tisztázzam,ha egyszer is baja esik a húgomnak mikor veled van minden könyörület nélkül kinyírlak!- néztem L-re aki mellettem ült,felém nézett és gúnyosan elmosolyodott.
- Ha jól tudom ti vigyáztatok rá mikor elraboltál őt. - nézett rám mérgesen,éppen válaszoltam volna mikor Woohyun mindkettőnket fejbe vert és egy irányba mutatott. Egy embert véltem kivenni a fák között és egyenesen ment egy irányba,minden jelzés nélkül tudtuk a dolgunkat. Farkassá alakultam és hangtalanul követtem az embert,bár a szaga nem ezt árulta el róla,oldalra néztem és láttam hogy a fiúk is jönnek mellettem ők is olyan halkan mint én. Egy átjáró szerűségen mentünk át ismét,de most egy barlangban lyukadtunk ki. Vissza alakultam és körbe néztem,három felé ágazott a barlang. Még a hülye is rájött hogy szét akarnak választani minket, meg sem kellet beszélnünk mit csináljunk.

Mindhárman választottunk magunknak egy alagutat és mielőtt bementünk volna egymásra néztünk és bólintottunk egyet amolyan „sok sikert,jussunk ki élve”. Vettem egy mély levegőt és félig alakultam csak át,élesebben láttam és a szaglásom is felerősödött. Aztán indulhatott a menet,lassan haladtam előre,nem tudhattam hol van csapda vagy hol nincs. Apránként előre haladva éreztem hogy valami nem stimmel,láttam a fényt az alagút végén de még mindig abban a tempóban araszoltam előre mint előtte. Bár ne ezt az alagutat választottam volna,akkor jöttem rá erre mikor kiértem az alagútból és egy ring féleség volt ott. Minden csupa vér volt és tele volt harci eszközökkel is. Éreztem hogy innen nem megyek ki úgy hogy nem verekszem össze valakivel,még ezt gondoltam egy 2 méteres gorilla lépkedett felém fenyegetően. Én is elindultam felé és megkezdődött a harc kettőnk között,hol ő ütött engem hol én ahol csak tudtam. A szeme felrepedt és a szám sarka is,de ő rosszabb bőrben volt mint én. A bennem lakó farkasnak hála a sebeim gyorsan gyógyulnak,de az övé nem. Nem tudom meddig verekedhettünk mikor egy kardot fogott a kezébe,én ami a legközelebb volt az kaptam fel. Lándzsa volt a kezembe,vasból. A végső küzdelem vette kezdetét köztünk,én is kezdtem fáradni de ő rosszabb állapotban volt. Egy jól irányzott mozdulattal szíven szúrtam és a falra szegeztem vele,kifújtam magam és indultam is tovább. Így is sok időt vesztegettem el ezzel a harccal,az energiáról nem is beszélve. Fáradtan mentem tovább mikor végre kilyukadtam egy tisztásra. Körbe néztem hogy látok-e valakit hogy látom-e Sorát,de sajnos nem láttam sem őt sem mást. Körültekintően haladtam tovább egy ösvényszerűségen,az utamon haladva azon járt az eszem amit L mondott mielőtt szét váltunk. Velünk volt Sora de mi hagytuk,hogy elvigyék.

Sora powo:
Nem tudom meddig ülhettem ott egyedül a szobámban az ablakon kifelé bámulva,mikor észrevettem egy ismerős alakot. Könnybe lábadt a szemem mikor felismertem hogy aki a kertben sétál a ház felé az L,mindennemű gondolkodás nélkül,téptem fel az ajtóm és szaladtam ki a kertbe. Mikor észrevett hogy felé tartok elmosolyodott és ő is felém lépett,nyakába ugrottam és úgy öleltem mint még soha.
- Megvagy. - tolt kicsit el magától és megsimogatta az arcom,könnyeimet ezzel letörölve.
- Sokáig tartott. - nevettem el magam sírva,elmosolyodott és magához húzott egy csókra. Viszonoztam csókját,de elfogott a rossz érzés. Ez a csók nem olyan volt mint amit eddig adott,nem ő volt. Mikor ezt észre vettem késő volt próbáltam eltolni magamtól de nem sikerült,nagy nehezen de engedett. Kerek szemekkel néztem Chihoon-ra,majd elsötétedett minden.

Chihonn powo:
- Sajnálom kedvesen de kellesz nekem. - simogattam meg az arcát és a karomba vettem,vissza indultam vele a szobájába,de valaki megállított.
- Engedd el. - szólalt meg valaki a hátam mögött,lassan fordultam meg és néztem rá.
- Ohh nocsak egy vámpír. - mosolyogtam gonoszan.
- Engedd el Sorát. - szűrte a fogai között.
- Tudod nem illik így beszélni a ház urával,te tudatlan. - adtam át Sorát Junyeon-nak aki vissza vitte a szobájába.
- Kicsit sem érdekel mit illik és mit nem, vissza viszem magammal Sorát. - indult el felém fenyegetően.
- Azt kötve hiszem,ő már ide tartózik,tehát itt is fog maradni. - feleltem mérgesen.
- Mégis mért tenné? Nem vagy te neki senkije. - köpte a szavakat,kezdett nagyon idegesíteni ez az alak.
- Ő ide tartózik!- kiáltottam és elővettem a rosszabbik énem,meg akartam ölni őt és az összes társát.
- Nem te raboltad el,ő nem ide tartózik,ő nem a tiéd!- kiabált vissza,bennem meg gyűlt a harag és a gyűlölet egyre jobban.
- De  ő az enyém!-kiáltottam örülten.
- Uram kérem. - szólt rám Junyeon. Már készültem válaszolni mikor még egy jelent meg közölük,ő kevésbé volt olyan csapzott mint a társa.
- Mi tartott eddig?- kérdezte a nagyszájú,az újonnan érkezettől.
- Bocs,csak nem játszottam így régen és éhes is voltam. - mondta vörös szemekkel.

- Ha nem haragszotok én is itt volnék. - mondtam mérgesen.
- Ez meg ki a fene?- kérdeztem
- Chihoon vagyok,ennek a háznak az ura. - feleltem az elhangzott kérdésre. - És ti?- kérdeztem.
- L vagyok ő pedig Woohyun. - mondta a később érkezett.
- Tehát melyikőtök Sora volt szerelme?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem volt szerelme!Még mindig az vagyok.- felelte L.
- Én nem mondanám ezt ilyen biztosra. - mosolyogtam gonoszan és hátra néztem. Sora lépdelt ki boldogan a házból és odalépett mellém.
- Chihoon unatkozom. - nézett rám mérgesen,mosolyogva megsimogattam az arcát.
- Hamarosan bemegyek én is,de van itt pár vendég aki alkalmatlankodik itt. - pusziltam meg az arcát és fél szemmel láttam hogy L megfeszülve figyel.
- Kik?- kérdezte és feléjük nézett. - Ti kik vagytok?- kérdezte mosolyogva.

L powo:
Csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Ő volt az de mégsem,a kérdésre sem tudtam válaszolni annyira meg voltam lepve.
- Sora mi vagyunk azok, Woohyun és L. - próbálkozott Woohyun.
- Nem tudom kik vagytok,de ne tartsátok fel Chihoont. - nézett ránk mérgesen,én meg léptem felé egy lépést.
- Sora gondolkozz kicsit,nem emlékszel?- próbálkoztam.
- Nem tudom mire kéne emlékeznem,nem ismerlek titeket. - mondta nekem pedig a szívem szakadt meg,az a rohadék pedig mosolyogva figyelte az eseményeket.
- Nélküled nem megyek sehova!- jelentettem ki,és egy pillanat alatt előtte temettem. Megfogtam a kezeit és nem engedtem bármennyire is el akart lépni tőlem,az a rohadék már épp lépett volna hogy szétszedjen minket,de Woohyun gyorsabb volt és a falnak csapta. Így én tovább tudtam figyelni sorára,aki félve nézett fel rám.
- Kérlek,kérlek emlékezz rám. - kérleltem.
- Nem tudom ki vagy de engedj el,segítenem kell Chihoon-nak. - rángatta a kezeit.
- Nem,nem engedlek. Tudod te mennyire aggódtam érted?Tudod mennyire hiányoztál?- kérdezte végig a szemébe nézve.
- Össze keversz valakivel,nagyon sajnálom de én nem tudom ki vagy. - mondta komolyan.
- Szeretlek. - szalad ki a számon és néztem mélyen a szemébe.
- De én őt szeretem. - nézett Chihoon irányába,azt hittem rosszul hallok. Ott helyben eldobtam volna az életem,ha tudnám hogy komolyan gondolja,de nem ez nem ő volt. Biztos megbájolta valahogyan,ő nem mondana ilyet nekem. Biztattam magam és össze szedtem a még megmaradt bátorságom és magamhoz rántva megcsókoltam,próbált ellenkezni de nem sikerült neki. Úgy csókoltam mint még soha,vissza akartam kapni őt mindennél jobban. Nem kellet sok idő és vissza csókolt,átkarolta a nyakam és hozzám bújt. Halottam ahogy a távolból felordít az a rohadék,de nem érdekelt,csak Sora érdekelt és az hogy ő itt van most velem. Lassan elváltam tőle és a szemébe néztem,úgy csillogott mint mindig.
- L. - sírta el magát keservesen.
- Shhhh itt vagyok,semmi baj. - öleltem és közben Woohyun irányába néztem,nem volt egyedül a fal leomlott és a többiek is ide értek már. Lassan elváltam Sorától és ahhoz a rohadékhoz léptem.
- Te. - szűrtem a fogaim között és emeltem a kezem hogy lecsapjak rá de Sora elém ugrott.
- Ne öld meg kérlek. - nézett rám könnyes szemmel, Chihoon felkönyökölt és Sorára nézett.
- Kedvesem. - simogatta meg az arcát én meg össze szorított ököllel álltam ott.
- Engedj most már el jó?- mosolygott rá kedvesen és közben potyogtak a könnyei. - Ígérem meglátogatlak amikor csak tudom,de ez nekem így nem jó. - sírt még mindig.
- Maradj itt velem,én megadok mindent amit csak akarsz. - próbálkozott én meg rohadtul le akartam csapni.
- Amit kérnék azt nem tudnád megadni nekem. - mosolygott rá kedvesen.
- Pont olyan vagy mint ő. - mondta mire sora megkövült. - Szerettem és ő is engem,de jött egy ember aki elcsavarta a fejét. Mindent megtettem hogy itt maradjon velem,de meghalt az ember és ő ebbe belebetegedett,majd elment. - mondta szomorúan és közben Sora arcát simogatta meg.
- Chihoon én nem ő vagyok. Ő meghalt,de tudom hogy szeretett. - mondta Sora.
- Ezt miből gondolod?- kérdezte Chihoon.
- A szoba amit adtál nekem,az övé volt. A ruhákkal együtt,egyik nap keresgéltem mikor ráleltem egy titkos rekeszre,volt benne egy levél és egy lánc,rajta egy rozsa alakú medállal. Neked volt címezve a levél és még most is ott van. - simogatta meg az arcát és adott egy puszit,majd felállt és a komornyik felé fordult.

- Vigyázz rá. - mondta
- Úgy lesz asszonyom,kérem most távozzanak,az egyik alkalmazott kivezeti önöket innen. - mondta és közben a kezem adott egy láncot,rajta egy nap alakú medállal. Kérdőn néztem rá.
- Ezzel el tud jönni hozzánk ha gondolja,az úrfi adta még nekem a napokban,hogy ha eljön az idő adjam át önnek. - mondta és Chihoon után ment aki hátra sem nézve vissza ment a házba.
- Sora!- kiabálta Dongwoo és magához rántotta a húgát,mosolyogva ölelte át a kissé csapzott testvégért.
- Na vissza kaptuk a hercegnőnk. - lépet oda Sunggyu és ő is megölelte,feszengve álltam ott. Tudtam hogy nekik is hiányzott,de majd bele haltam hogy csak velem legyen.
- Tudod nem jó dolog a féltékenység. - lépett mellém Akane.
- Nem kértem a véleményed. - vágtam vissza.
- Ez nem vélemény volt hanem tény,majd bele pusztulsz,hogy mindenkit elküldj a közeléből. - mondta mosolyogva.
- Nem értem mit akarsz ezzel. - mondtam ki őszintén.
- Mit tennél ha nem téged választana hanem a testvérét?- kérdezte mire kikerekedett a szemem,aztán elmosolyodtam.
- Ha ez történne akkor is elfogadnám. - vontam meg a vállam.
- Tudom undorítóan nyálas vagy. - mondta mire rá meredtem és elmosolyodtam.
- Lehet,de nem érdekel. - rántottam a vállamon és Sora felé néztem akit Woohyun ölelt aztán terelt felém. Sora rám nézett majd Akane-ra és felvonta a szemöldökét.
- Ő segített téged megtalálni. - adtam meg a kérdést a fejében kavargó válaszokra mosolyogva.
- Értem. - lépett mellém és felnézett rám.
- Hihetetlenül kutya szagod van. - röhögtem el magam és közben kicsit ellöktem magamtól.
- Aha hát így állunk?- kérdezte össze font karokkal.
- Haver rosszul áll a szénád. - veregette meg a vállam Dongwoo. Sora felé léptem aki kikerült és elment mellettem,hitetlenkedve álltam egy helyben és néztem ahogy elmegy. Hátra fordult és kidugta rám a nyelvét majd futni kezdett,elnevettem magam és utána eredtem,pillanatok alatt elértem és elkaptam. Mosolyogva átkarolta a nyakam és egy apró csókot nyomott az arcomra.
- Hiányoztál L. - mondta szemebe nézve.
- Te is nekem. - mondtam.
- Tudom és még mit is mondtál?- kérdezte én meg kerek szemekkel néztem rá.
- Ne mond hogy hallottad?- kérdeztem halkan és zavaromban a tarkóm vakargattam.
- Hallottam,igaz halkan de hallottam. - mosolygott még mindig.
- Akkor nem kell megismételnem magam. - néztem rá komolyan.
- De hallani akarom. - kérlelt.
- Majd máskor,most menjünk haza. Fáradt vagyok. - karoltam át a vállát és közben hátra tekintettem. Láttam hogy Chihoon az ablakban áll és minket néz,nem törődtem vele nagyon csak mentem a többiek után Sorával.

Sora powo:
Olyan volt akár egy álom,hogy újra velük lehetek,Myungsoo egy tapodtat sem mozdult mellölem. Folyton mellettem volt és fogta a kezem vagy átkarolt,mosolyogva figyeltem mikor két pillanatra elengedett majd ráeszmélt és a kezem után kapott. Most Myungsoo-éknál voltam,Hoya és Sungyeol kedvesen fogadtak,majd L a szobájába irányított. Mikor beértünk még ott sem engedte el a kezem,masszívan fogta.
- Hé nyugi nem lesz semmi baj,elengedheted a kezem. - mosolyogtam rá.
- De nem akarom hogy megint eltűnj. - nézett mélyen a szemembe.
- De nem lesz ilyen még egyszer. - mosolyogtam rá kedvesen és megsimogattam az arcát. Nem válaszolt semmit csak bólintott és megcsókolt,lábujjhegyre állva karoltam át a nyakát és csókoltam vissza. Lassan elindult az ajtó irányába,nem értettem miért,aztán kattant a zár. Minden világos lett,nem akarta,hogy megzavarjanak minket. A falnak nyomva csókolt tovább,a csókjai egyre vadabbak lettek,egyik keze a fenekemre vándorolt még a másikkal szorosan tartott. Mindkettőnket elkapott a hév,egyre jobban téptük egymás száját,lassan majdnem minden ruhadarabtól megszabadultunk mikor rám tört az éhség. Lassan eltoltam magamtól,ő meg arcomat fürkészte.
- Éhes vagyok. - mondtam komolyan,mire elröhögte magát.
- Most?- kérdezte és közben ránk mutatott.
- Most.- adtam meg a választ és kimászva alóla elkezdtem öltözködni. Elfeküdt az ágyon és engem nézett ahogy magamra szenvedem a ruháim és kimegyek a szobából. A konyhába menet találkoztam Sungyeollal de nem érdekelt annyira éhes voltam hogy Hoya-t is arrébb toltam a hűtőtől hogy oda férjek. Kerestem valami kaját,de semmit nem találtam amit szívesen megettem volna.
- Esetleg ennél valamit?- kérdezte Hoya az asztalon ülve.
- Ja,de itt nincs semmi. - csuktam be a hűtő ajtaját és rájuk néztem. Myungsoo mosolyogva figyelt majd ellökte magát a faltól és megfogva a kezem a pince felé vezetett. Lementünk és felnyitotta a hőtőláda tetejét,rögtön felcsillant a szemem és vagy három tasak vérrel a kezemben mentem vissza a srácokhoz. Kiöntöttem egy pohárba és mind megittam,majd a másikat és a másikat is. Barátom mosolyogva figyelt majd elvette tőlem az üres poharat és letette az asztalra,de nekem még nem volt elég. Még éhes voltam,és ezt a hasam korgása is a tudtára adta.
- Több vér nincs,nekünk is kell. - mondta Hoya aki végig engem méregetett.
- Jól van,akkor keresek mást. - álltam fel a kanapéról és vissza mentem a konyhába. Semmit nem találtam ami a fogamra való lett volna de befaltam egy jó nagy tányér rántottát szalonnával és kenyérrel. Ez csillapította valamennyire az éhségem és vissza mentem a srácokhoz akik nagyon belemerültek egy beszélgetésbe,nem akartam megzavarni őket és bementem a szobámba hogy felvegyem a csörgő telefonom.

U.I:
Talán most minden jóra fordult,Sora újra a szerelmével lehet és mindenki újra a normális. Ám elég volt Sora bűvöletét feltörni egy „szeretlek” szóval? Vajon minden így marad? Semmi sem váltózik majd meg a két szerelmes között?...... Hümm majd meglátjuk. :)

14.rész

Sunggyu powo:

Reggel korábban keltem mint a többiek hogy fel tudjak készülni egy régi barát fogadására. Nem is kellet sokat várni rá,mire készen lettem már csöngettek is,nem kellet találgatnom ki is lehet az mert pontosan tudtam hogy senki más nem lehet csak ő. Lassan mentem és kinyitottam az ajtót.
- Nem tudnál kicsit gyorsabb lenni,szarrá áztam így is.-jött be félre tolva engem.
- Neked is szia,én is örülök hogy látlak. - mentem utána.
- Ja szia, és amúgy miért is van itt ilyen irdatlan nagy bűz és a mocsokról nem is beszélve?- kérdezte a kanapén ülve.
- A kupiért nem én felelek,a bűzzel kapcsolatban meg ki lehet szellőztetni.- vontam vállat és az ablakhoz mentem,hogy kiszellőztessek.
- Nos mi is az én dolgom?- fordult felém.
- Lenne valaki akit meg kellene találnod,vagyis találtunk egy nyomot de elvesztettük. - vázoltam a helyzetet mellé ülve.
- Ki nyitotta ki ezt a tetves ablakot?- jött ki Dongwoo a szobájából.
- Vendégünk van. - mondtam fáradtan és az ülő félre mutattam aki csak intett egyet.
- És ő kis is pontosan?- kérdezte Dongwoo türelmetlenül.
- Ébressz fel mindenkit és akkor majd bemutatom nektek. - adtam ki az utasítást mire elkezdte az embereket ébreszteni. Öt perc után kezdtek kifele szállingózni az emberek,mindenki leült vagy a kanapéra vagy a földre.
- Vámpírokról pajtijaid is vannak?- kérdezte mosolyogva.
- Ne kezd el. - mondtam a halántékomat dörzsölve. - Ő itt Akane. - mutattam barátomra.- Aki vadász és egyben boszorka is. - mondtam.
- Hali. - köszönt mosolyogva.
- Milyen vadász is vagy pontosan?- kérdezte Woohyun.
- Vámpír és farkas vadász is egyben,de vámpírt többet öltem már. - dőlt hátra nyugodtan a kanapén.
- Vadász vagy és így haverkodsz egy farkassal?- kérdezte  L cinikusan.
- Nyugi ha rosszra fordulna a helyzet mindenkit kinyírnák,de őt nem. Ő más mint az többi elfajzott korcs. - vetette keresztbe a lábait.
- Elfajzott korcs?!- gurult dühbe Dongwoo és felpattant a helyéről felé indulva.
- Jobban jársz ha vissza ülsz a seggedre. - mordult rá Akane és pillanatok alatt földre terítette a jobb kezem. Mosolyogva ült rá és hajolt közel hozzá. - Még egy ilyen és megöllek itt mindenki előtt, tudd hol a helyed kutya. - vicsorgott rá,sóhajtva hajoltam le hozzájuk és szedtem le Akane-t.
- Jó most hogy így mind össze barátkoztunk a lényegre térek. - köszörültem meg a torkom hogy mindenki rám figyeljen. - Na az elején kezdem..- kezdetem volna bele de Akane közbe vágott.
- Leszarom az elejét,ne is untass vele. Nekem csak a lényeg kell. - ivott bele a poharába.
- Akkor majd én. - vette át a szó Woohyun. - Van egy félvér lány akit elraboltak,Dongwoo húga. - mondta mire Akane felé kapta a tekintetét.
- Fél vér?- csillant fel a szeme.
- Az,félig vámpír félig farkas. És közénk tartózik. - nyomatékosította Woohyun.
- Még nem választott. - utaltam arra a tényre hogy még nem választott oldalt magának.
- Oké ez engem nem érdekel, ki rabolta el?- vetett véget a vitának Akane.
- Mi sem tudjuk,de nagy hatalma lehet,ha nem tudjuk kiszagolni hol is van Sora. - mondtam.
- És mi az én jutalmam ha meg van a kis csaj?- kérdezte
- Azt majd én meghálálom. - kacsintottam rá mire felcsillant a szeme.
- Kell valami ami az övé volt. - mondta mire már hozták is a pulcsiját.

L powo:
Néztem ahogyan Dongwoo kihozza Sora felsőjét és a lányka adja aki elkezdi nézegetni.
- Elég érdekes ízlése van a kicsikének.- nézegette,forgatta a ruhadarabot a kezében.
- Most ne ezzel foglalkozz. - szolt rá  Sunggyu.
- Jól van na,csak megjegyeztem. - rántotta meg a vállát és megszagolta a felsőjét. - Ez büdös. - fintorodott el.
- Tudod mi a büdös... - folytattam volna a mondatom de Woohyun közbe szólt.
- Nem tudom mire vagy képes,de megtennéd hogy a dolgodra koncentrálsz és nem arra hogy Sora mit hord vagy hogy mennyire vette át a farkas szagot a felsője?- oktatta ki hidegen mire Akane felpattant a helyéről és felénk lépett.
- Te csak ne oktass ki engem!- mordult rá és pofonra emelte a kezét de én megfogtam.
- Jobb ha vigyázol,volt már dolgunk vadásszal és nem élte túl. - szorítottam meg a kezét. Sunngyu mellénk lépett és szétválasztott minket még mielőtt lett volna bármi is.
- Akane most csak ez van itt,próbált meg ezzel beérni. - mondta Sunggyu. Felsóhajtott és törökülésbe leült a padlóra,elkezdett valamit mormolni. Elkezdett lebegni ő is meg a ruha is,szemei lila fényben úsztak. Hirtelen lehuppan a földre és a ruha is leesett.
- Nem érzem. - mondta halkan.
- Tessék?- kérdeztem vissza.
- Mondom nem érzem a lányt,nem értem egy ideig tudtam követni,de mintha valaki megállított volna. - sápadt el teljesen.
- Meddig bírtad követni?- kérdeztem gyorsan.
- Ez erdőn túlig . - mondta fáradtan.
- Akkor induljunk. - pattantam fel a helyemről és már mentem is az ajtóhoz.
- L várj ne rohanj. - szólt utánam Woohyun.
- Nem tudok várni,ki tudja mi van vele,ki tudja mit csináltak vele akik elvitték!- kiabáltam rá.
- Csak nem szerelmes a kicsi vérszívó?- nyerte vissza az erejét a boszorka. Nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne tépjem le a fejét.
- Oké elég lesz,mindenki készüljön. Az erdőbe megyünk. - tapsolt kettőt Sunggyu, mindenki elkezdett készülődni én pedig vártam az ajtóban. Nem bírtam tovább látni akartam minél előbb,hiányzott rettentően hiányzott. Lassan mindenki ideért,én pedig feltéptem az ajtót és már rohantam is az erdő felé. Ilyenkor nagyon bírom hogy vámpír vagyok és rohadt gyorsan tudok futni. Az erdőnél megálltam és megvártam mindenkit akik kicsit lemaradtak tőlem. Akane Sunggyu hátán ült,mikor megérkeztek ők is leszállt és körbe nézett.
- Arra. - mutatott egy irányba,mire mindenki elindult abba az irányba. Próbáltam vissza fogni magam,kisebb nagyobb sikerekkel ment is. Folyamatosan azt figyeltem hogy látok-e valamit ami Soraáé vagy esetleg más ismerős dolgot. De semmit nem láttam ami támpontként szolgálhatna.
- Eddig bírtam követni itt egy fal van,azt is elég jó hogy az előzőt át tudtam törni,de ide én kevés leszek. - mondta fáradtan.
- Sehogy sem juthatunk át?- kérdezte Woohyun.
- Mindannyian nem,csak pár emberig tudok áttörni a falat. De félő hogy aki felállítottam észreveszi majd és idejön. - felelte Akane aki közben a falat nézte.
- Juttass át. - néztem rá komolyan.
- L megörültél?Egyedül nem mehetsz oda!- szolt rám Woohyun.
- Nem érdekel,nem megyek innen el. Sora ott van és ki tudja mi van vele!- keltem ki magamból.
- Mindenki kussol!- kiáltotta el magát Akane. - Ti fogyatékos állatok, mit gondoltok hol a szarban vagytok? El ment az eszetek? Itt ordibálni az ellenség közelében?! És még ti vagytok a nagy harcosok.- nézett ránk mérgesen Akane. - Na most hogy mindenki kussol húzzunk el innen de kurva gyorsan mert valaki jön!- nézett hátra és futásnak eredt egy másik irányba mint ahol jöttünk. Mindannyian utána mentünk és közben hátra is figyeltünk hogy ne kövessen minket senki. Mikor én fordultam hátra láttam hogy egy átjáró nyílik meg valaki előtt,egy medált tartott a kezében.
- Ha azt elvesszük be tudunk menni. - mondta Akane,több sem kellett megfordultam és utána eredtem. Pillanatok alatt beértem, mukkanni sem volt ideje mert eltörtem a nyakát. Halk puffanással ért földet,elvettem tőle a medált és hátra fordultam.
- Haver nem vagy semmi. - veregette meg a vállam Akane.
- Csak menjünk már. - mondtam mire csak elmosolyodott és kivette a kezemből a láncot a medállal együtt, a falhoz mentünk amin egy ajtó vagy rés,vagy mit tudom én mi nyilt meg. Gyorsan mindenki átment rajta. Mikor átértünk meglepődtem,arra számítottam hogy itt még sűrűbb lesz az erdő de nem. Egy tisztás volt és a tisztás végén egy kastély állt.
- Oké hol a rákban vagyunk?- kérdezte Dongwoo aki eddig csöndben volt.
- Nagyon jó kérdéseid vannak. - válaszolta Akane. - Oké na akkor induljunk is,fedezzük fel ezt a helyet és vigyük haza a lányt is. - mondta és elindult egy neki szimpatikus úton.
- Nekem valami itt nem tetszik. - mondtam mikor újra az erdőbe mentünk.
- Mi bajod,te akartál ide jönni. - mondta Woohyun.
- Tudom, de ilyen egy szerűen átjutni egy ilyen nagy erejű cuccon? És senki nem vette észre?- kérdeztem és láttam hogy ő is elgondolkodik a dolgon.
- Most hogy mondod túl egyszerű volt. Mintha így lett volna eltervezve. - mondta komolyan.

Chihoon powo:
A szobámban ültem és a könyvem olvastam mikor bejött Junyeon.
- Uram  minden úgy alakult ahogyan tervezte. - mondta mellettem állva.
- Remek,akkor lassan fogadhatjuk is őket. - csuktam be a könyvem és a kis asztalra tettem.
- A Sora kisasszony pedig felébredt és reggelihez készül. - mondta Junyeon.
- Értem,ma én is lent eszek. Terítsenek meg neki is mellettem. - adtam ki az utasítást.
- Értettem uram. - hajolt meg és kiment. Az ablakhoz mentem és kinéztem rajta.
- Gyertek hamarabb,kezdem unni itt magam. - mosolyodtam el,majd kopogtak ami azt jelentette hogy tálalták a reggelit. Lementem és láttam hogy Sora ott ül a helyén, leültem mellé és fél szemmel rá néztem.
- Jó reggelt. - köszönt halkan,de rám se nézett.
- Neked is. - feleltem két falalt között. Halkan és szótlanul telt el a reggeli.
- Uram a teáját a könyvtárban kívánja elfogyasztani?- kérdezte Junyeon.
- Igen,Sora te is gyere velem!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Nyögvenyelősen felkelt a helyéről és jött utánam,kinyitottam a könyvtár ajtaját és hagytam hogy előre menjen. Középen megállt és csak körbe-körbe forgott és nézte a rengeteg könyvet.
- Olvashatok?- kérdezte halkan és félve.
- Ahogy akarod. - feleletem és leültem az egyik fotelbe és folytattam a könyvet amit pár napja kezdtem el olvasni. Választott magának ő is egyet és a földre ülve olvasni kezdte. Megfordult a fejembe hogy megölöm azokat minél előbb akik beléptek a területemre,és akkor Sora itt marad velem az élete végéig.
- Uram mi jár az eszében?- kérdezte Junyeon.
- Csak fontolgatom a lehetőségeket. - válaszoltam és Sorára néztem.
- Vesse el ezeket az ötleteket kérem. Ő nem méltó magához. - mondta alázattal mire felé fordultam.
- Nem érdekel ki illik hozzám vagy ki nem. A lényeg hogy ne unatkozzak. - mondtam hidegen.
- Elnézés uram. - hajolt meg és vissza állt mögém. Vissza fordultam a könyvemhez és olvastam tovább.
- Chihoon ez milyen könyv?- tolt elém egy könyvet. Kerek szemekkel néztem a könyvre majd Sorára. Kikaptam a kezéből és vissza tettem a helyére.
- Ezt a könyvet hagyd békén. - mordultam rá. - Itt egy másik. - adtam a kezébe ami a kezem ügyébe akadt.
- Bunkó. - motyogott magában de én mindent tisztán halottam.
- Mit mondtál?- kaptam el a kezét és magam elé rántottam. Derekánál tartottam meg,egyik kezemmel az arcát magam felé fordítottam és csak néztem.
- Engedj el. - ficánkolt a kezeim között.
- Tanuld meg hogy én sokkal erősebb vagyok nálad és a barátaidnál is. Semmi esélyetek ellenem. - mosolyogtam rá gonoszan ő pedig kerek szemekkel nézett rám.
- Hogy mondtad?- kérdezte halkan.
- Jól halottad,itt vannak,de nyugalom nem tudnak elvinni téged innen. - simogattam meg az arcát. Valahogy kihúzta a kezét a kezeim közül és felpofozott,majd kiszaladt a szobából.
- Menjünk utána uram?- kérdezte Junyeon.
- Nem szükséges,a házból kijutni úgy sem tud. - mondtam komoran és vissza ültem a helyemre.

13.rész

Sora powo:

Mikor magamhoz tértem egy ismeretlen helyen voltam. A szobában sötét honolt,sehol egy ablak  vagy akár egy lámpa, csak egy kis fény szűrődött be az ajtó alatt. Kellet pár másodperc mire a szemem hozzá szokott a sötétséghez. Lassan felálltam és kerestem valami támpontot,hogy hol lehetek, de persze nem találtam semmit csak egy széket amit fel is döntöttem. Hangos puffanással jelezte hogy eldől. 

- Na felébredt a mi kis hercegnőnk?- jött be egy alak,de semmit nem láttam mert hunyorognom kellet a hirtelen jött fény miatta. Mikor a szeme hozzá szokott a fényhez kirajzolódott előttem egy fiatal férfi. 

- Hol vagyok?- kérdeztem gondolkodás nélkül és közben az járt a fejemben hogyan szökhetnék meg innen.

- lényegtelen hogy hol vagy. – ült le a székre amit az előbb feldöntöttem. Kapva az alkalmon elsurrantam mellette,de fél pillanat múlva a falnak nyomott a nyakamnál fogva. 

- Ugyan ezt se gondolhatod komolyan. – nyomott még jobban oda. – Még egy ilyen és átharapom azt a szép kis nyakacskád. – morgott rám majd elengedett. Köhögve rogytam a földre, semmi erőm nem volt,amin el is csodálkoztam.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem még mindig köhögve.

- Veled semmit, csak unatkozom. Kell valami amivel elfoglalhatom magam, érdekesnek találom ahogy magad köré csavarod azokat az idiótákat. – nevette el magát gonoszan.

- Uram telefon. – jött be egy öltönyös férfi. 

- Ez az én telefonom. – jelentettem ki, de ő csak felmutatta a mutató ujját és nemet intett. 

- Kicsit félre vonult és beszélt valakivel, nem sok mindent tudtam kivenni. Semmi erőm nem volt,a következő pillanatban elkapta a kezem és a hátam mögé csavarta.

- L kérlek. – sikítottam fel. A választ már nem hallottam mert elengedett és kiment. Nem értettem miért velem történik minden.

- Mi a retkes szart csináltam hogy ezt érdemlem?!- vágtam a széket a falhoz.

- Nem kéne rongálni. – jött be az előbbi srác.

- Mi a neved?- kérdeztem meg ismét.

- Chihoon. – zárta le ennyivel. 

- Mit akarsz tőlem?

- Már mondtam. Unatkoztam az évek során,nem találtam egy olyan lányt sem mint te, ezért vagy te itt. 

- Mi vagy te?- kérdeztem

- Olyan mint te,de az évek során fejlődtem pár téren. – mosolygott rám gonoszan.

- Olyan mint én?Félvér?- kérdeztem 

- Az,bár nem teljesen. – mondta és közelebb lépett hozzám. Egy hajtincsemet és azt kezdte el csavargatni, lélegzet visszatartva figyeltem és megszólalni nem mertem. Azok a mondatok jártak a fejemben,amit az imént mondott. Olyan mint én,de mégsem? Most akkor mi van? És mi lesz velem?

- Nyugalmon Sora,nyugalom. Nem lesz itt semmi bajod, persze csak addig amíg jó kislány leszel és persze szót fogadsz. – mosolygott rám,de engem a hideg is kirázott. 

- Hozzatok neki valami ruhát, aztán hozzátok ki. – mondta halkan mégis minden úgy történt ahogy azt ő mondta. Miután kiment alig telt bele 5 percbe és hoztak is nekem egy ruhát. Bézs színű,deréktól felfele fekete csipkével borítva,plusz még egy fekete masni a derekánál. Fekete magas sarkút kaptam hozzá.

- Igyekezzen,ne várassa meg az urat. – azzal kiment engem egyedül hagyva. Felvettem a ruhákat, bár a magas sarkúhoz nem volt nagyon kedve,de felvettem nem akartam bajt. Mikor készen lettem kinyitottam az ajtót és 2 férfi állt velem szemben. Elkezdtem latolgatni az esélyeimet hogy megszökhetek-e,de elvetettem az ötletem.

- Ne is gondolkozzon kiasszon, itt semmi ereje nincs. – fogta meg a karom a nagy darab. 

- Hogy?

- Itt semmi ereje nincs. Nem tud farkassá váltózni és a nagy erejét és gyorsaságát sem tudja használni. – mondta és közben megérkeztünk az ebédlőhöz. Egy nagy asztal volt középen a két végén megterítve és cselédek voltak az aszal végeken.

- Oh Sora,foglalj helyet. – mosolygott rám és a székre mutatott. Engedelmeskedtem a kérésének és helyet foglaltam. A cselédek hozták is a finomabbnál finomabb ételeket,de nem volt étvágyam. 

- Mért nem eszel?Talán nem szereted?- kérdezte kíváncsian. 

- Nincs étvágyam. – ismertem be,ő csak bólintott és folytatta az evést. 

A napok teltek és csak teltek. Már lassan 3 hete hogy itt vagyok, hol is? Erre a kérdésre a választ még mindig nem tudom, csak annyit akarok hogy elmehessek innen. Két nap telt el azóta hogy Chihoon „szobafogságra” ítélt, szerintem nem voltam eléggé szót fogadó  és ez a büntetésem. Napjában háromszor hoznak ételt de nem nagy nyúlok hozzá. Nem erre a fajta ételre van most szükségem, a torkom száraz és kapar. Vérre van szükségem,de nagyon gyorsan. 

L powo:

Három hét is el telt és azóta sem hívott azaz ember. Mindenki kezd megörülni, egymást sem bírjuk. Eddig se bírtuk egymást igaz de annyira ideges vagyok néhány pillanatban hogy le tudnám tépni valakinek a fejét is. Sungyeol napi egyszer felhív minket hogy mit tudunk Soráról,de Hoya ő más. Ő ki akar maradni az egészből pedig most lenne igazán szükség rá is. Mindenkire szükség van ilyen időkben. 

- L enned kéne valamit. – jött be Woohyun és tálcával. 

- Nincs étvágyam. – feküdtem tovább és néztem a plafont. 

- Enned kell. Ha nem eszel legalább vért igyál, teljesen le fogsz gyengülni. – ült le mellém és a képembe nyomta a véres tasakot. Elvettem és mind lekényszeríttetem torkomon,majd az üres véres tasakot Woohyunnak adtam. 

- Oké egyenlőre ennyi is elég. – sóhajtott nagyot és kiment a szobából engem ismét egyedül hagyva. Sora arca lebegett a szemeim előtt,ahogy mosolyog.

- Na jó kezdek megörülni. – állapítottam meg és kimentem a szobámból. A kinti állapot sem volt valami fényes, a levegő csak úgy szikrázott a két faj között. Mindenki ideges a mostani helyzet miatt a helyzet miatt. 

- Srácok,azt hiszem éreztem valami illat foszlányt. – rontott be az ajtón Sungjong.

- Mit?- ugrott fel Dongwoo a kanapéról. 

- Mintha az ő illatát éreztem volna az erdőben. – mondta halkan. 

- Ha átbaszol véged. -  fenyegette meg Dongwoo.

- Haver, állj le. Nem kell így neki esni. Legalább keresi,nem elég ennyi?- szóltam rá mire rám förmedt. 

- Te csak fogd be. Minden miattad van,ha  már az elején nem ütitek bele az orrotokat a dolgunkba mindez nem történt volna meg. – köpte felém a szavakat.

- Igen? Valóban így gondolod? Szerintem kurvára nem így van. Te hagytad el a húgod nem én,te zaklattad nem én. Ti hoztátok el tőlünk és most elrabolták. Szóval ez kinek is a hibája?- vágtam vissza kikelve magamból. 

- Mi lenne ha mindenki befogná a pofáját és mennénk megnézni hogy Sungjongnak igaza volt-e vagy sem?!- kiabálta le a fejünket Sunggyu. Mindenki elindult arra a helyre amit Sungjong mondott, amit odaértünk mindenki szimatolni kezdett. A farkasok átváltóztak mert nekik így könnyebb és keresni kezdtek.  Sungjong mutatta az utat arra a helyre ahol érezte Sora illatát. 

- Nem érzek semmit. – morgott Dongwoo és közben visszaváltózott. Kétségbe esetten néztem fel a fára és megláttam egy rongy darabot. Fél pillanat alatt a fa tetején voltam és leszedtem a rongydarabot, majd leugrottam a földre. Orromhoz emeltem és bele szagoltam,a felismerés villáma csapott belém. 

- Ez Sora illata. Biztos hogy az övé. – mondtam és közben magamat is győzködtem. Elvették tőlem a rongydarabot és körbe adták egymásnak,elindultunk a szag alapján. Egész este kint voltunk,hajnalig kerestük,de semmit sem találtunk. Az egész erdőt bejártuk, mindenki átfagyott már.

- Menjünk haza. – mondta Sunggyu.

- De… - kezdett bele Dongwoo,de Sunggyu félbe szakította elég erélyesen. 

- Indulj hazafelé kussban. Egy hangot nem akarok tőled hallani. – verte fejbe majd ott hagyta.

- Ezzel meg mi van?- hitetlenkedve néztem Woohyun-ra.

- Nem tetszik neki amit Dongwoo mostanában csinál, keresi a bajt. És mindent Sora eltűnésére fog, mint a mai. – vont vállat Woohyun és ő is elindult. Sungjong még midig szaglászott. 

- Hé gyere. – mentem oda hozzá ő meg rám morgott, de aztán észbe kapott és visszaváltozott.

- Bocs. – mondta kurtán,megpaskoltam a vállát és meglöktem.

- Menjünk haza,már mindenki elindult. – mondtam és utolsó ként indultunk el. Ám valami visszafordulásra ösztönzött. Olyan érzésem volt mintha figyelne minket valaki. Megráztam a fejem és tovább haladtam. 

Chihoon powo:

- A fene sem gondolta volna hogy rátalálnak erre a helyre. – nevettem fel. 

- Uram?- kérdezett a jobb kezem Junyeon.

- Semmi baj, nem jutnak túl az akadályomon, arra ember még nem volt képes. – mosolyogtam. 

- A lánnyal mi lesz?- kérdezte és közben töltött egy italt nekem.

- Eszik?- kérdeztem kurtán.

- Nem.

- Áhh az a lány is csak a gondot csinálja. – mérgelődtem és letettem a poharat az asztalra, felkeltem és nagy iramban haladtam a lány szobája felé. Kivágtam az ajtót és beléptem. Senkit nem láttam a szobában.

- Hol van?- kérdeztem feszülten.

- Kiment a levegőre. – mondta az egyik szolgáló. 

- Van vele valaki?

- Egy őr ment vele uram. – hajolt meg előttem. Kiindultam a kert felé,mikor kiértem megláttam ahogy a padon ül és nézi a csillagokat. 

- Mit keresel itt kint?- léptem mellé de ő figyelembe se vett,ez nagyon felidegesített és a hajánál fogva felhúztam a padról. Nagyon könnyű volt. 

- Ez fáj. – mondta halkan.

- Mégis mi a fenét gondoltál te? Nem eszel és nem iszol? Hogy nézel ki?- kiabáltam rá, nem tudom mi történt velem és hogy mért érdekel ennek a lánynak a sorsa de így van.

- Mit érdekel az téged? Te csak itt tartasz, hogy minek? Azt le merem fogadni hogy te sem tudod. – köpte felém a szavakat. Mérgemben a kezemet emeltem de Junyeon megfogta a kezem.

- Uram ne tegye,később meg fogja bánni. – mondta mire leengedtem a kezem.

- Vigyétek vissza és etessétek meg, az sem érdekel ha megtömítek,de ennie kell. – mondtam és el akartam engedni de a kezeim között ájult el. 

- Még ez is nem hiszem el, csak a baj van vele. – mondtam mérgemben.

- Uram majd én beviszem,ne foglalkozzon ilyen dolgokkal. Menjen és pihenjen le. – vette át tőlem a lányt és a szobája felé vitte. Én is velük mentem,az szobája ajtajában megálltam. 

- Adjatok neki vért. – mondtam egyszerűen.

- De uram mégis hogy?- kérdezte az egyik cseléd. 

- Itassátok meg vele. – mondtam majd a raktár felé mentem. Itt minden van,főleg az ami most nekem kell. A mélyhűtő felé mentem és kinyitottam, kivettem 2 tasak 0-s vért majd visszamentem a lányhoz. Mikor vissza értem már ébren volt, kitöltöttem egy pohárba egy tasak tartalmát és oda adtam neki. 

- Mit akarsz vele?- kérdezte rekedten.

- Idd meg. – tettem le a poharat az éjjeli szekrényére.

- Nem kell. – fordult el tőlem. 

- Te akartad. – mondtam mérgesen. – Mindenki kifelé!- emeltem fel a hangom,mire mindenki kiiszkolt. Felvettem a poharat és hatalmasat kortyolva bele ittam,de nem nyeltem le. A lány felé mentem és megcsókoltam,ezzel a várt a szájába engedtem, eleinte ellenkezett utána már készségesen nyelte le. Miután elváltam tőle a szemébe néztem, vörösen izzott. A pohárért nyúlt és mohon kiitta a tartalmát majd vissza adta nekem,a másik tasak tartalmát is kiöntöttem neki ő pedig megitta. 

- kell még vér. – mondta halkan vörösen izzó szemekkel. 

- akkor légy jó kislány és fogadj szót. – mondtam neki. Hirtelen nekem támadt és a falnak nyomott és nyakamba harapott, nagy kortyokban szívta a vérem.

- Jól van,jól van. – simogattam a hátát és a derekába kapaszkodtam. Mikor éreztem hogy gyengülök eltoltam magamtól. 

- Ennyi elég lesz. – mondtam neki.

- Mit tettem?- nézett a kezeire ami véresek voltak, majd rám és a tükörbe ami a falon volt. 

- Az éhség győzött az elme felett. – mondtam és a zsebkendőmet a nyakamhoz nyomtam hogy csillapítsam a vérzést. 

- Ez nem lesz minden napos hogy a véremből adok,legyen ez az első és az utolsó. – mondtam és kimentem őt magára hagyva. Kint megszédültem és Junyeon kapott el. 

- Uram mi történt?- kérdezte aggodalommal a szemében. 

- Semmiség. Kísérj a szobámba és hozz egy nőt is. – mondtam mire csak bólintott. Pótolnom kell a vérveszteséget. Szobámba érve Junyeon egyedül hagyott de nem sokáig, pár perc elteltével egy nővel tért vissza. 

- Most hagyj magamra. – mondtam és rázártam az ajtót. A nő felé mentem és megsimogattam az arcát. 

- Hogy hívnak?- kérdeztem.

- Hyorin. – mondta halkan. 

- Szép neved van Hyorin. Örültem a találkozásnak. – mondtam majd eltűrtem a haját és a nyakába csókoltam. Az ütőerénél végignyaltam aztán megkezdődhetett az evés. A lány felsikított és próbált ellenkezni de én erősebb voltam, egy idő után minden ereje elszállt és csak nagyokat nyögött,majd halottam esett a földre. Megtöröltem a szám egy ronggyal majd kinyitottam az ajtót. 

- Tüntessétek el mire vissza jövök. – mondtam majd kimentem a kertbe. Kertben álltam és csak néztem az eget. 

- Uram jól lakott? –jött utánam Junyeon.

- Nem egészen,de egy ideig elég. – feleltem kurtán. 

- A szobája már készen áll. – hajolt meg előttem. Vissza mentem szobámba és megálltam a tűkör előtt,letöröltem és bele néztem. Megfogtam az arcom ott ahol Sora érintett meg.

- De mért érdekel engem ez a lány?- kérdeztem magamtól. – Talán mert a vérem adtam neki. – adtam indokot magamnak aztán az ágyamhoz mentem és lefeküdtem. 

Sunggyu powo:

Miután haza értünk Dongwoot a szobámba rendeltem. 

- Mit akarsz?- ült le az ágyra. 

- Mit akarok? Szerintem tudod te azt nagyon jól. – mondtam mire hülyén nézett rám. 

- Miről beszélsz, semmit sem értek. – mondta Dongwoo. 

- Nem értesz semmit? Akkor felvilágosítalak! Teremted a feszültséget,nem bírsz meglenni senki mellet, mindig a bajt keresed és nem végső soron olyanokat mondasz aminek semmi jelentősége. Nem védeni akarom azt a gyereket,de nem ő a hibás hogy Sorát elrabolták. És ott van még Sungjong is, ő a legfiatalabb és még tanulnia kell, hibázhat még. De te úgy ugrottál neki hogy nem mer megszólalni sem mer, mit gondolsz kinek kell megtanítani neki hogy mit kell tennie egy éles helyzetben vagy bármikor. Neked és nekem,de ha nem mer hozzád szólni akkor mit csináljak? Nekem a többiekre is figyelnem kell akik itt vannak, egyik félnek sem könnyű ez a mostani helyzet. Neked i ki kell venned a részed a dolgokból. Embered meg magad és viselkedj!- mondtam végig a mondandóm egy hangos szó nélkül. Dongwoo lehajtott fejjel ült és nézte a földet. 

- Félek és nem tudom mi van vele. Féltem őt és attól is félek hogy elvesztem. – mondta halkan. 

- Meg találjuk bármibe is kerül. – veregettem meg a vállát. – Most pedig menj és beszélj Sungjong-al és utána a vámpír sráccal is. – löktem ki a szobából. 

- Hol lehetsz Sora?- feküdtem el az ágyamon. – Biztos vagyok benne hogy jó helyen kerestük,legalábbis azon a helyen vitték talán keresztül?- tettem fel magamban a kérdést. 

- Talán ő tud majd valamit. – feküdtem le az ágyamba és elővettem a telefonom. 

Kikerestem egy számot és tárcsáztam. 

- Tudod te mennyi az idő,szakadjon rád az ég te fasz.

- Én is örülök hogy hallak. Lenne egy kérdésem,holnap ráérsz?- kérdeztem minden kertelés nélkül. 

- Farkasos cucc?- kérdezte a vonal másik végéből és tudtam hogy mosolyog.

- nem csak, ez most más mint a régebbi ügyek. Ez tetszeni fog neked ígérem. – mondtam. 

- Hümm jól hangzik. Holnap kettőre oda megyek,addig regulázd meg a követőid. – mondta és letette a telefont. 

- Holnap egy régi barátom jön hozzánk, arra kérek mindenkit hogy legyen vele kedves, sokat tud ami a hasznunkra lehet. – mondta a nappaliban ahol mindenki kint volt. 

- És ki az a régi barát?- kérdezte Woohyun felvont szemöldökkel.

- Majd holnap meglátjátok. – zártam le ennyivel és visszamentem a szobámba lefeküdni. 

12.rész

Sunggyu powo:

Figyeltem ahogy Sora alszik, nem tudtam levenni a szeme róla. Valahogy elvarázsolt, ő más mint a többi lány. De tényleg,benne a két faj nyugodtan egyesül és békében van ha lehet ezt mondani. Bár még nem lehet tudni kiket választ én reménykedem benne hogy minket, nem akarom vámpírként látni. Valahogy nem tudom elképzelni és nem is akarom,mert akkor ő is az ellenségünk lenne és azt nem akarom. Meg Donghoo is vele menne,amit nem engedhetek meg, ő az egyik legjobb emberem. Nem véletlen hogy ő a jobb kezem, ezt a falkán belül mindenki tudja. Nem tudtam aludni furcsa hangokat és szagot éreztem. Villámcsapásként ért a felismerés. Ezek vámpírok. Lassan kikeltem Sora mellől hogy fel ne keljen és kimentem.

- Mit kerestek itt?- kérdeztem kimérten,nem sok kellett és Dongwoo is kijött.

- Tudjátok mit akarunk. – sunnyogott az egyik és elindult a szobám felé.

- Takarodj oda vissza ahonnan jöttél. – mordultam rá.

- Kinek érzed te itt magad? – jött felém.

- Húzzál vissza anyádba de kurva gyorsan. – kezdett bedühödni Dongwoo.

- De meg eredt a nyelved korcs. A húgoddal minden rendben? – kérdezte az egyik sejtelmesen vigyorogva.

- Most takarodjatok innen. – emeltem fel a hangom de nem kellett volna, nyílt a szobám ajtaja. A vér is megfagyott bennem fél pillanatra. Sora lépett ki, de valami nem stimmelt. A szemei másak voltak, nem az volt ami eddig, sárga színben pompázott amúgy csoki barna szemei. Teljesen megváltozott a haja is beszőkült.

- Mi történt?- kérdezte Dongwoo ő kapcsolt előbb.

- Fogalmam sincs. – mondtam és Sora elé léptem.

- Minden rendben?- kérdeztem és megfogtam a vállát.

- Hé nem a kiscsajjal kéne foglalkoznotok hanem velünk. – mondta az egyik vámpír és hátulról elkapva a nyakam az étkező faléhoz vágott.

- Most pedig ideje veled is foglalkozni édesem. – vigyorodott egy az egyik dög.

- Azt majd én eldöntöm. – állt Dongwoo Sora elé és közben én is felkeltem. Kiroppantottam minden csontomat.

- Akkor hát játszunk. – elmosolyodtam.

- végre hogy magadhoz tértél. – jöttek ki a többiek is.

- Sungjong te vigyázz Sorára. – mondtam mire bólintott egyet.

- Na mi van,csak nem bepöccent a kutyuli. – röhögött gúnyosan a barna.

- Majd meglátjuk hogy milyen vicces lesz ha a fejed letépem. – morogtam, én vagyok az alfal. Meg kell védenem a csapatom,nincs más választásom. Vettem egy mély levegőt és hagytam hogy a testemben szétáradjon az erő,az a bizonyos erő ami csak pár farkasnak adatik meg. Szemeim beszürkültek és átváltoztam, felvettem a farkas alakot. Vakkantottam egyet hogy jelt adjak a többieknek és már meg is támadtam az aki az előbb a falnak vágott. Leterítettem de nem adta magát egykönnyen, de én sem hagytam magam. Sok forog kockán, nem engedem hogy akár egy ujjal is Sorához érjenek,csak a testemen keresztül. Fél percre levettem a tekintetem a barnáról,ő pedig kihasználta az alkalmat és kisurrant alólam,az álkapcsomat kezdte feszíteni. Ez nem lesz jó, köztes alakra váltottam, erre csak én voltam képes. Félig farkas félig ember alak. Meg is lepődött a barna de nem érdekel. Egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát, ledobtam a már halott vámpírt de bebiztosítottam magam még egy karót is a szívébe döftem, biztos ami biztos alapon. Egy gyér sikítást hallottam, rögtön Sora felé fordultam. Az egyik elkapta Sorát a másik pedig a földön tartotta Sungjong-ot. Megindultam felé de amelyik fogva tartotta Sorát felemelte a másik kezét.

- Jobb ha nem jössz közelebb,mert még a végén meghal. – röhögött gúnyosan.

Sora csak állt ott teljesen nyugodtam, és akkor esett le ő nem Sora.

- Öld csak meg. – mordultam rá és megindultam felé.

- Nocsak hát rájöttél?- kérdezte és elengedte a lányt.

- Hol van Sora. – kérdeztem kimérten.

- Egy helyen. – mondta titokzatosan.

- Jobb ha megmondod. – mordult fel Dongwoo.

- Áh igaz is a te húgod. Majd találkoztok a túlvilágon. – röhögött majd eltűnt. Dongwoo a földről felvett egy széket és teljes erejéből a falhoz vágta,ami ripityára tört.

- Hova a jó büdös életbe vihették? ÉS te meg hogy nem jöttél rá hogy nem Sora az?- kiabált rám.

- Te mondod,neked kellet volna észre venned. Ő a húgod. – vágtam a fejéhez mire mindketten elhallgattunk. Dongwoo a földre rogyott és csak nézett maga elé.

- Ha baja lesz én nem tudom mit csinálok. – suttogta Dongwoo.

- Nyugi haver megtaláljuk. – paskoltam meg kicsit a vállát.

- És mégis hogyan? – kérdezte halkan.

- Nincs más választásom. – mondtam és felvettem a kabátom.

- Na mi van nem jöttök? – kérdeztem mire mindenki felvette a kabátját meg a cipőjét és már el is indultunk. Nem volt más választásom, ha nem lenne ez az egyetlen esélyem nem tenném ezt. Nagy levegőt vettem és becsöngettem.

- Mit kerestek itt?- tépte fel az ajtót Hoya

- Kellene a segítségetek– mondtam kimérten.

- És miért is?- kérdezte

- Ezt muszáj itt kint megbeszélni?- néztem rá mire bólintott és kitárta az ajtót.

- Térj a lényegre. – ült le a kanapéra és közben kijött mindenki.

- Nehéz ezt mondani de segítenetek kell. – mondtam komolyan mire Hoya felvonta a szemöldökét és a többiek is.

- Te vagy azaz L gyerek?- kérdezte és közben a szag irányába fordultam.

- Én,mit akarsz?.- kérdezte unottan.

- Hogy tud egy ilyen nyeszlett gyereket szeretni Sora mint te?- bukott ki belőlem mire rám meredt és felvonta a szemöldökét.

- Mi van?Te talán jobb vagy?- kérdezte mérgesen

- Ohh fájó pontra tértem?- kérdeztem cinikusan,nem tudom mi ütött belém.

- Én esküszöm…..- kezdett bele de Dongwoo közbevágott.

- Sorát elrabolták. – mondták mire L megdermedt.

L powo:

Mikor Hoya kiment ajtót nyitni megcsapta az orrom a farkas szag. Talán Sora az, mosolyogva indultam ki de a mosolyom lefagyott. Nem ő volt az,hanem Dongwoo és a falka egy része. Komoran ültem le a kanapéra és körbe néztem, Sorát kerestem de nem találtam sehol,bele szippantottam a levegőbe is de még így sem éreztem. Rá néztem Dongwoo-ra és nem volt valami jó az ábrázata. Erre az alfa belé köt. Komolyan kedvem lett volna letépni a fejét ha Dongwoo nem szol közbe. Mikor meghallottam hogy Sorát elrabolták megdermedtem, Woohyun leejtette a poharát,Sungyeol meg félre nyelt. Hoya ő meg csak meredt az alfára.

- Mégis hogy rabolhatták el ha ti vigyáztatok rá?- akadtam ki teljesen

- Megtámadtak minket. – mondta Dongwoo

- És ki vigyázott Sorára?- kérdeztem mérgesen.

- Varázslatot bocsátottak ránk. – mondta az alfa.

- A pofám leszakad. Elviszitek hogy ti majd vigyáztok rá,nem is találkozhatok vele. Erre elrabolják miközben, Ti vigyázok rá. – kiabáltam és közben kiemeltem a ti szócskát.

- L nyugodj le. – fogta meg a vállam Sungyeol

- Már hogy tudnék megnyugodni? – álltam fel a kanapéról és mérgemben felkaptam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt és a földhöz vágtam.

- Hé azaz én poharam volt. – siránkozott Sungyeol

- Bocs. – néztem rá.

- Oké akkor most mit kéne tennünk? – kérdezte Hoya kimérten.

- Nekem is nehéz ezt kimondanom, de össze kell hogy fogjunk. – mondta Sunggyu.

- Nem azt már nem. Teljesen ki van zárva. – hadakozott Hoya

- Segítek. – mondtam komolyan.

- Nem,nem segítesz. – emelte fel a hangját Hoya.

- De igen. Próbálj meg visszatartani. – néztem rá ellentmondást nem tűrően.

- Ha elmész nem jöhetsz vissza. – fenyegetett meg Hoya.

- Nem érdekel, engem csak az érdekel hogy Sora biztonságban legyen. És ha valami baja esik én mindenkit megölök. – villantak fel a szemeim.

- Én is segítek. – mondta Woohyun, bólintottam egyet.

- Ez rád is vonatkozik. – nézett Woohyun-ra Hoya.

- Ő is közén tartózik, ő is családtag. És mit kell egy családtagnak megtennie ha bajba kerül az egyikük?Meg kell mentenie vagy tenni kell érte hogy biztonságban lehessen. Ezt neked is tudnod kell mert te vagy a vezetőnk, de amit most teszel az nem egy vezetőre jellemző. Te csak hajtogatod hogy átvert minket,de szerintem ő maga sem tudta hogy mi is ő valójában. – mondta Woohyun nyugodtan és meg csak néztem Hoya-ra.

- Nehéz mert fen kell tartani az egyensúlyt a két faj között. – mondta Hoya

- De ez még nem indok arra hogy ne segítsünk Sorának. – mondtam.

- Tegyetek azt amit akartok. – mondta kicsit megenyhülve és a szobájába ment.

- Te maradj itt vele. – mosolyogtam Sungyeol-ra mire bólintott és utána ment.

- Rendben akkor mi lenne ha velünk jönnétek?- kérdezte Sunggyu.

- Miért tennénk?- kérdezte Woohyun.

- Akartok segíteni vagy sem?- kérdezte Dongwoo.

- Menjünk hyung. – veregettem meg a vállát.

- Előbb pakoljunk be valami ruhát. – lökött a szoba felé Woohyun.

- Pár perc és haza érünk. – mondta Dongwoo. Útközben Dongwoo-t nyugtattam és ő is engem. Mikor oda értünk hozzájuk megcsapott a farkas szag,eddig is érezni lehetett de most jobban. De egy ismerős illatot is felismertem, Sora illata volt az. Benyitottam egy szobába és felvettem az egyik pulcsiját a fölről, az ő illata volt és még valaki másé. De nem farkasé volt abban biztos voltam.

- Te mit keresel a szobámba?- kérdezte Sunggyu. Nem mondtam semmit csak felé dobtam a pulcsit.

- Mit csináljak vele?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Húzd fel.- nézetem rá hülyén. – Szagold meg, ez nem a ti szagotok és nem is ember. – mondtam mire ő is megszagolta.

- Ez nem mi vagyunk. – mondta

- Ezt mondtam én is.

- Jó de akkor kié?- kérdezte

- Ezt jótól kérdezed. – mondtam és kimentünk. Sora vele volt egy szobában? De miért nem Dongwoo-val?Mért vele volt?Mit csinálhattak?Ezek a kérdések forogtak végig a fejemben,arra lettem figyelmes hogy valaki meglök.

- Mi?- kérdeztem

- Figyelsz te? Azt kérdeztem hogy nem tudtok egy olyan helyet ahol esetleg el lehetne kezdeni a keresést. – mondta Sunggyu

- Telefon, telefonáljunk neki. – mondta Sungjong, mire Dongwoo fejbe vágta.

- Nagyokos szerinted fel tudná venni?- kérdeztem. Én meg elővettem a telefonom és kikerestem a számát,majd tárcsázni kezdtem. Kicsöngött, majd valaki felvette.

- Már vártam a hívást. – közölte valaki

- Hol van Sora?- kérdeztem kimértem és ellöktem Dongwoo-t mert nem hagyott békén.

- Jó kezekben ne aggódj. – mondta sejtelmesen.

- Hol van?- kérdeztem ismét.

- Vissza az agarakkal hős szerelmes. – röhögött fel cinikusan.

- Ha valami baja lesz én esküszöm megöllek. – szűrtem fogaim között mire felröhögött.

- Jobb ha vissza veszel mert még a végén a kis barátnődnek baja esik. – közölte komoran.

- Mit akarsz?- kérdeztem

- Majd ha kitaláltam közlöm veletek. – mondta mire kikerekedett a szeme.

- Na ne szórakozz velem te patkány, hol van Sora. – húztam fel magam teljesen.

- Mostam hogy vigyázz a szádra. – mondta sejtelmesen majd hallottam egy sikolyt.

- L kérlek. – sírt valaki.

- Sora jól vagy? Hol vagy?- kérdeztem de nem válaszolt.

- Ha jót akarsz nem keresed többet, majd én jelentkezem. – mondta majd kinyomta. Leejtettem a telefonom és csak néztem magam elé.

- Hol van?Kivel beszéltél?- tette fel a kérdéseit Sunggyu.

- Nem tudom,és azt sem tudom ki volt az. Csak annyit mondott hogy majd hív minket. – mondtam mire Dongwoo felpattant a helyéről.

- Komolyan ha a húgomnak baja esik mindenkit kinyírok. – mondta mérgesen mire ketten fogták le.

- Nyugodj már le!- kiabált rá Woohyun mire Dongwoo a falnak vágtam.

- Most már jobb? – kérdezte mikor felkelt ő meg csak lehajtotta a fejét.

- Mindenki nyugodjon meg, ne egymást bántsuk. Gondolkozzunk hogy ki volt és  várjuk a hívást. – mondta Sunggyu.

- Ez a ti szobátok. – mondta Dongwoo és kinyitotta az ajtót,bementünk és én elfeküdtem az ágyon,plafont néztem és az agyam csak járt. Ki volt az a srác aki felvette a telefont? Mit akarhat tőlünk és ami a legfontosabb hogy van Sora.

- Minden oké lesz haver,megtaláljuk. – mondta Woohyun

- Ha történik vele valami én belehalok. – mondtam komolyan.

- Ennyire szereted?- kérdezte kicsit mosolyogva.

- Nagyon, és csak most ébredtem rá hogy ő a legfontosabb. Eddig csak szerettem és szerettem vele lenni, de most hogy nem tudom mi van vele majd bele örülök. – temettem arcom a kezeim közé.

- Hát haver te szerelmes vagy. – mosolygott rám Woohyun. – Féltékeny is vagyok. – nézett rám.

- Mert?- néztem rá.

- Mert neked ott van Sora, tudod nekem is tetszett. De látva hogy közel kerültök egymáshoz inkább hagytam,és végül megnyíltál neki. Jó látni hogy most boldog vagy. – mondta én meg csak bólintottam egyet.