16.rész

- Igen?- vettem fel a telefonom.
- Én vagyok az Chihoon. - elmosolyodtam a név hallatén és bezárkóztam a fürdőbe,megengedtem a csapokat is. Még véletlenül se hallják kivel és mit beszélek.
- Hallgatlak. - vetettem keresztbe a lábaim a kád szélén ülve.
- Sikerült beilleszkedned?- kérdezte.
- Nem sejtenek semmit. - válaszoltam sejtelmesen mosolyogva.
- Jó kislány,hétvégén gyere jelenteni. - mondta.
- Rendben. - válaszoltam elszomorodva.
- Látni akarlak. - törte meg a csendet,én pedig elmosolyodtam.
- Szöktess meg. - mosolyogtam még mindig.
- Hamarosan ott vagyok érted,találj ki valamit. - bontotta a vonalat. Mosolyogva zártam el a vizet és néztem a tükörbe. A szeme nem a megszokott barna volt,kéken izzott. Nem foglalkoztam vele,kinyitottam az ajtót és L állt velem szembe.
- Mi a baj?- kérdezte
- Semmi baj,csak szívni szeretnék egy kis friss levegőt. - erőltettem mosolyt magamra.
- Rendben,veled megyek. - húzta a kabátját.
- Nem kell,egyedül szeretnék menni. - ellenkeztem.
- Nem akarlak egyedül hagyni. - vágott vissza.
- Pedig most az kell nekem,nekem most sok az ember. Eddig nem voltak ennyien körülöttem,kell egy kis magány.- mosolyodtam rá és nyomtam egy apró csókot az ajkaira. Ő nem elégedett meg ennyivel,de én nem engedtem többet. Nem akartam több csókot tőle,felvettem a kabátom,telefonomat zsebembe mélyesztettem és már mentem is ki. Kifele menet elköszöntem mindenkiről és egyenesen egy elhagyatott hely felé igyekeztem. Mikor oda értem Chihoon már ott várt,mikor meglátott felegyenesedett és kitárt karokkal várt. Mosolyogva szaladtam az ölelésbe és beszívtam finom illatát. Nem mondott semmit csak megcsókolt,nyakát átkarolva viszonoztam a csókját.


Sunggyu powo.
- Megbűvölte. - lökött oldalba Akane mikor visszafelé igyekeztük inmáron Sorával együtt.
- Mi?- néztem rá.
- Otthon elmondom,itt inkább nem. - suttogta tovább. Komolyan ha nem lennék farkas semmit nem értettem volna ebből az egércincogásból. De elgondolkodtatott amit Akane mondott,ő a legerősebb boszorkány és vadász egyben akivel valaha is találkoztam. Könnyű szerrel végezne mindannyiunkkal,de nem teszi meg. Egész úton Sorát figyeltem ahogy L mellett sétál és mosolyogva beszélget,olyan volt mint mindig. Vagy talán a tartása az ami megváltózott, kicsit mereven ment és felemelt fejjel. Ez nem volt rá jellemző,de ez csak egy kis váltózás volt,nem nyilvánítottam neki nagy figyelmet. Otthon Akane és én bezárkóztunk a szobámba.
- Nos mi a baj?- próbáltam diplomatikusan megkérdezni,ezzel leplezve az idegességem.
- Megbűvölte az a rohadék. - csapott mérgesen az asztalomra ami ketté is tört. - Bocs,megjavítom majd. - mondta,én csak bólintottam.
- Ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem és leültem a székemre.
- Észrevehető,nem olyan mint régen. Merev és mintha parancsokat hajtana végre úgy végzi el a dolgát. A nagy szerelmes persze nem vesz észre semmit,de ha valakit elrabolna nem a haverokat ölelgetni hanem a szerelmét. De ő nem ezt tette.- válaszolta.
- Ez még nem jelenti azt. - keltem a védelmére.
- Tudom,ezek apró jelek. Abból jöttem rá ami a nyakán volt,csak pár pillanatra láttam,de egy pecsét van a nyakán. Elég erős pecsét,nem biztos hogy én is fel tudom törni. - járkált fel alá a szobában.
- Tessék?
- Jól hallottad,ez talán még rajtam is kifogna. Nem kis pályással van dolgunk,nem gondolod,hogy túl könnyű volt kiszabadítani sorát. Mikor úgy bebiztosította a helyét,olyan csapdát állított fel? Valamit el akar érni Során keresztül. - válaszolt a kérdésemre.
- Meg kell keresnünk Sorát. - keltem fel a helyemről.
- Nem kell,nem vagyok én olyan gyenge. Rátettem egy bűbájt,ami megmutatja hol is van pontosan. Gyere és nézzük meg.- mosolygott rám.
- Ezért szeretlek. - karoltam át a vállát.
- Haver tudom. - kacsintott rám és csettintett.
- Baszki,ne csináld ezt. Már mondtam,hogy hánynom kell tőle. - támaszkodtam a falnak és öklendeztem.
- Ne rinyálj,így sokkal egyszerűbb. Nézd ott az a seggfej és Sora. - mutatott feléjük. Kerek szemekkel néztem rájuk,egymásba karolva csókolóztak,nem hittem a szememnek.
- Nem hittem volna,hogy ilyen könnyen beilleszkedsz. - vált el Sorától.
- Könnyű volt,csak el kell játszanom a szerelmes kislányt. - mosolygott Sora,nem hittem a szememnek és a fülemnek sem. Próbáltam szépíteni ezt a helyzetet,de ezt nem lehetett.
- Tudom szerelmem,de hamarosan újra együtt lehetünk. Csak mi ketten az idők végezetéig. - simogatta az arcát az a srác,kezem ökölbe szorult és kedvem támadt széttépni de vissza fogtam magam.
- Már alig várom. - mosolygott Sora.
- Ígérem megfizetnek az életedért szerelme,mind egyesével fog szenvedni. - csókolta meg,Sora pedig viszonozta.
- Szereltek Chihoon. - mondta Sora,én pedig lefagytam. Akane csettintett és újra a szobámban voltunk.
- Ez nehezebb lesz mit hittem. - mérgelődött.
- Mért?- próbáltam valami hangot kierőszakolni magamból.
- Itt nem sima bűvölésről van szó mint én azt hittem,ez az állat lélekcserét akar elérni. - mondta én lerogytam az ágyamra és csak néztem ki a fejemből.
- Mennyire nehéz egy ilyen dolog?- nyeltem egyet,de hiába a szám olyan volt akár a sivatag.
- Elég nehéz dolgunk van,azt hittem elég leszek én egyedül ehhez az egészhez,de be kell látnom nem. Ha mindannyian is mennénk oda ti nem küzdenétek Sora ellen,én igen de ott van még az a rohadék. Ő nagyon erős,nem kispályás.- sóhajtott.
- Ki kell még?- kérdeztem.
- Az ikertestvérem és még két vádász,annyi elég lesz. De nem sok időnk van,ez a seggfej nem tudom még mit akar,de Sora élete forog kockán. Ha az a hülye lány nem erős akkor meg is halhat a lelke és a teste azé a szukáé lesz. - mérgelődött Akane.
- Akkor nagy a gáz. - ismertem be.
- Eléggé,de nyugi nem les semmi baj. Megoldunk mindent. - mosolygott rám Akane és megölelt.
- Nekik elmondjuk?- kérdeztem.
- Nem,csak lebuktatnának minket. Bár a annak a Hoya gyereknek el kellene,de a többiek csak lebuktatnának minket. Dongwoo-nak se mond el,túlaggódna a dolgot és elkotyogná magát.- tanakodott Akane.
- Rendben,áthívjam?- kérdeztem.
- Nem kell. - mosolygott aranyosan és csettintett,Hoya huppant le az ágyamra.
- Mi a fasz?- nézett körbe,felvonta a szemöldökét és rám nézett. - Mit akartok?- egyenesedett fel.
- Nyugi nekem sincs sok kedvem hozzád,de ez van Akane akarta nem én. - rántottam meg a vállam.
- Mit akarsz?- nézett rá felgmán.
- Tiszteletet kisfiam tiszteletet. De minek is jártatom a pofám idiótáknak. Na mindegy,a lényeg annyi hogy figyeld meg Sorát. De ésszel,ő nem veheti észre. - mondta Akane.

Hoya powo:
A szobámba akartam menni lepihenni,mikor beléptem a szobámba nem ott voltam. Egy másik ágyon huppantam,felvont szemöldökkel néztem Sunggyura. Ott a boszi elmondta,hogy figyeljem meg Sorát.
- Miért kéne?- fontam össze magam előtt a karom.
- Mert nem az aki,egy másik lélek is van a testében. Valakit meg fognak ölni,vagyis valakiket. - javította ki magát Akane.
- És ez mért izgatna engem?
- Mert hozzátok kellett beépülnie,tehát valakit tőletek kell megölnie. Ez mind nem is érdekelne,mert kevesebb dolgom lenne majd a későbbiekben,de ő a barátomnak a társának a húga. Aki megkért,hogy segítsek neki. - ült le keresztbe vetett lábakkal.
- Tessék?- kérdeztem és közben próbáltam feldolgozni a hallottakat.
- Jól hallottad,Sora testét megszállta egy másik nő lelke. Aki azzal  a Chihoon-al van együtt, próbálj kutatni utána ki lehetett az a srác én meg megtárgyalom ezt a helyzetet a tanáccsal. - adta ki nekem a feladatot.
- Mért is tenném meg?- kérdeztem.
- Mert én nem baszakodom vele,mint már mondtam nagy ívben leszarom mi lesz veletek. Ha meghaltok engem hidegen hagy,ha van eszed és kutatsz a srác után akkor tudunk egymásnak segíteni. És talán életben is maradtok. - rántotta meg a vállát.
- Mit kellene tennem?- adtam be a derekam.
- Kérdezd meg az őseid tudnak-e valamit arról a srácról. És egy szót sem szólhatsz a társaidnak,mi sem mondunk semmit az ittenieknek. - tudatta velem a dolgom a boszi.
- Rendben,most mennék. Megtennéd,hogy haza juttatsz?- kérdeztem
- Hogyne. - csettintett és már otthon voltam a szobámba. Fel alá járkáltam és a hallottakat dolgoztam fel,mikor hangokat halottam a bejárati ajtótól. Kimentem és Sorával találtam szembe magam.
- Megjöttél?- kérdeztem és közben fürkésztem az árulkodó jeleket,de csak annyit éreztem,hogy más illata van mint eddig.
- Persze. - mosolygott rám.
- menj be  L-hez,biztosra veszem,hogy még ébren van. - mutattam az ajtajára.
- Szerintem már tudja,hogy megyek. - mondta és elindult az ajtó felé.
- Várj. - szóltam utána és kivettem a hajából és falevelet. - Mehetsz. - mondtam és én is vissza mentem a szobámba. Majd holnap elmegyek apámhoz és megkérdezek tőle pár dolgot,és persze nem hagyom ki azt,hogy ki is valójában ez az Akane lány. Miután mindezt eldöntöttem álomra hajtotta a fejem.

Reggel amint felkeltem felöltöztem és már indultam is apámhoz,miközben hozzá igyekeztem azon törtem a fejem hogyan is kérdezhetném meg. Nem arról lenne híres,hogy segítsen,de talán ha rólam van szó megteszi. Mikor a nagykapuhoz értem be kellett jelentkeznem,mintha nem itt laknék az eszem megáll tőlük. Befelé haladva a szőr is felállt a hátamon a régi képek láttán,a régies bútorok és az öreg cselédek,komornyikok láttán.
- Mit akarsz?- kérdezte apa mikor beértem a dolgozó szobájába.
- Csak pár kérdést tennék fel,ha rá érsz és rám figyelsz. - ültem le a kanapéra.
-  Mond,de gyorsan sok dolgom van még. - tette le a papírokat a kezéből és rám emelte a tekintetét talán most először mióta itt vagyok.
- Egy személyről kérdeznék. - mondtam.
- Ki vele ki az. - dőlt hátra.
- Valami Chihoon nevű személy. - mondtam,apám állkapcsa megfeszült és meredten nézett rám.
- Mit akarsz te vele?- kérdezte mérgesen.
- Tehát ismered?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Igen. - válaszolta.
- Akkor elmondanád ki is ő?- kérdeztem.
- Nem,neked ehhez semmi közöd. Ha mást nem akarsz akkor már távozhatsz is.- emelte fel a hangját. Felkeltem a helyemről és már mentem is ki,nem volt kedvem vele vitatkozni. Kifelé menet erősebben csuktam be az ajtót jelezve,hogy mérges vagyok.
- Mért csapkodod apád ajtaját kisfiam?- kérdezte anya karba font karokkal.
- Mert olyan mint eddig,akárhányszor kérdezek valamit mindig ugyan az a válasz,hogy ez nem rám tartózik. - válaszoltam mérgesen.
- Na gyere velem,hátha tudok segíteni. - kacsintott rám és húzni kezdett a szobájáig.
- Megint külön alszotok?- kérdeztem magam után becsukva az ajtót.
- Tudod milyen az apád,sok éve már,hogy nem alszunk együtt. - sóhajtott fel anya szomorúan. - Na de mit kérdeztél az apádtól?- nézett rám kedvesen.
- Egy személyről kérdeztem,de nem hiszem,hogy anya te ismernéd őt. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Na hátha,én se vagyok már olyan fiatal. Sok mindent megéltem apád mellett. - sandított rám.
- Chihoon a neve a srácnak,vagyis férfinak. Semmit nem tudok róla,csak annyit,hogy le megtámad majd minket. - világosítottam fel anyát.
- Hogy ki?- kapta rám a tekintetét ijedtében.
- Ismered?- kérdeztem és közelebb férkőztem.
- Ez nem egy egyszerű helyzet kisfiam. Nem tudod ki az ellenfeled. - mondta anya.
- Akkor mond el. - néztem rá kérlelően.
- Ez egy nagyon régi történet,akkor még nem ismertem az apádat. Fiatal voltam és szabad,talán túl szabad is. Egy éjjelen megismerkedtem egy velem egyidős férfival,elvarázsolt a külseje,a kisugárzása,az eleganciája és a modora. Talán első látásra elcsavarta a fejem,találkozgatni kezdtünk. Én lassan szerelembe este,de a szüleim az apádat szánták,be kellett fejeznünk a titkos találkozgatásainkat. De egy éjjelen belopakodott hozzám,nem tudtam mihez is kezdjek. Egyik felem örült neki a másik pedig félt,hogy mi lesz ha a szüleim megneszelik. Akkor ott éjjel én magam is megijedtem tőle,olyat mutatott amitől még a hideg is kirázott,és még mindig kiráz ha csak rá gondolok. - mesélte anya.
- Tovább kérlek. - sürgettem.
- Elmondta,hogy csak félig vámpír. - mondta anya halkan.
- És félig mi?- kérdeztem.
- Félig boszorkány. Ő az egyetlen,más nem ismerek,akkor éjjel lefeküdtem vele,erre az apád rájött és meg akarta ölni. Heteken át könyörögtem neki,hogy ne tegye meg,mert tudtam ha megpróbálja meghal. Szerencsére letett erről az elhatározásáról,évek teltek el és én apádba szerettem,figyelmes volt velem és minden kívánságomat leste. Az idő múlásával Chihoon emléke elhomályosodott,aztán egyik este nem jött haza az apád. Nem aggódtam annyira,mert már volt ilyen az idők során,kimaradt egy-egy éjszakára a munkája miatt. De mikor haza jött csapzott és mindenhol sebes volt,nagyon megijedtem. Azt sem tudtam mit kellene tennem,kérdezgettem az apád hol volt,ki tette ezt vele? De nem mondott semmit csak annyit,hogy végre megfizetett mindenért az a mocsok. Rögtön tudtam,hogy Chihoon-ról beszélt,aztán napokig nem ébredt fel. Azalatt az idő alatt kutakodni kezdtem,rá állítottam két emberem az ügyre. Meghozták a hírt hamar és megerősítették a gyanúmat abba,hogy Chihoon-t támadta meg,de nem őt ölte meg hanem az akkori kedvesét. Meglepődtem az apád tettén,de nem mertem felhozni neki,mert utána megváltózott. Rideg lett és elutasító,nagyon ritkán jött be hozzám,mikor megkívánt vagy csak szórakozni akart. Nagyon magányos voltam,de aztán jöttél te kisfiam és minden megváltozott. - mosolygott rám anya,de a szemében fájdalmat és megbánást láttam.
- Apa megölte annak a fickónak a társát?- kérdeztem a lényeget.
- Igen,de kérek nagyon vigyázz magadra. Nem olyan ellenfél ő mint az eddigiek voltak. - fogta meg a kezem,én megcsókoltam a kezeit és felálltam a helyemről.
- Most mennem kell,de ígérem hamarosan jövök. - léptem ki a szobából és kifelé igyekeztem. Apa ajtaja mellett elhaladva megálltam,nyitva volt és engem nézett.
- Gyere többször az anyádhoz,magányos. - mondta rám se nézve.
- Talán te is foglalkozhatnál vele,mégis csak a te feleséged. - vágtam vissza és már mentem is hazafelé. Egész úton anya szavai jártak a fejemben,apa megölte annak az embernek a társát. Ezért ő bosszút akar állni,ami persze érthető is,de akkor mért hozzánk épülne be,ez még nem olyan tiszta nekem. Mit akar ő tőlünk?
Mikor az utcánkba értem megtorpantam és visszafordultam,a farkasok tanyája felé vettem az irányom.
- Nekem elment az eszem. - nyomtam meg a csengőt mikor a lakásuk elé értem. Nem kellett sokat várnom,pillanatokon belül ki is tárult az ajtó előttem.
- Mit akarsz mocskod vérszívó?- esett volna nekem az egyik újoncuk,de én falnak nyomtam és besétáltam.
- Nem érek rá szarosokkal szórakozni. Hol van Sunggyu?- kérdeztem az egyik átváltozásban lévő farkastól. Nem válaszolt csak vicsorgott aztán valaki a hátán landolt.
- Nem szép dolog így bánni a vendégünkkel. - szidta meg Akane. - Gyere már vártalak. - nézett rám és elindult egy szoba felé.
- Akkor a te szagod éreztem. - nézett fel rám Sunggyu az asztalától.
- Ja. - válaszoltam tömören.
- Na megtudtál valamit?- kérdezte Akane,most vettem csak észre,hogy áll mellette még egy lány aki a kiköpött mása. - Ja ő az ikertesóm Aiko. - mutatott a lányra aki csak bólintott egyet.
- Fogjuk rá. - válaszoltam.
- Meg is osztod velünk?- kérdezte türelmetlenül Akane.
- apám megölte a társát még sok évvel ezelőtt. - mondtam a lényeget többet nem kell tudniuk.
- Aka,nekem ez kevés. Köpjél aranyapám vagy én szedem ki belőled,de azt nem fogod élvezni. - meredt rám.
- Félig vámpír,félig pedig boszorkány vagy mit tudom én hogy hívjátok a hozzátok hasolló férfiakat. - vakartam a tarkóm. - A lényeg,hogy ki akarta nyírni az apán ezt a fazont. De nem sikerült neki,a társát ölte meg. Most gondolom zabos emiatt. - ültem le én is a székre Sunggyuval szemben.
- Ennyit tudsz?- kérdezte Akane.
- Ennyit. - válaszoltam.
- Hazudik. - nézett rám Aiko.
- Mi van?- kérdeztem mérgesen.
- Tudsz még valamit,mond!- emelte fel a hangját.
- Anyám és az a fazon együtt voltam,egy ideig. A nagyszüleim nem engedték,így apámhoz ment hozzá. Aki gondolom nem bírta elviselni,hogy egy ideig csak második volt. - rántottam vállat.
- Ennyi?- kérdezi felvont szemöldökkel Sunggyu.
- Baszki ne mondjam el az életem esetleg?- kérdeztem mérgesen.
- Nem kösz azt nem kell. - válaszolta.
- Én megtettem az én dolgom,a többi a tietek. De igyekezzetek,mert egy rossz mozdulata van és megölöm.- néztem Sunggyu szemébe.
- Nem tennéd. - mondta.
- De megteszi,igazat mond. - felelte Aiko.
- Na most,hogy ezt megbeszéltük,haza megyek. - mondtam és már ki is léptem a szobából és a lakásból is. Most már meg sem álltam egészen hazáig,mikor az ajtóhoz értem vettem egy mély levegőt és bementem. Senki nem fogadott,aminek örültem is. Nem akartam hülye kérdéseket hallani és legfőképp azokra válaszolni. Fáradtan léptem be a szobámba,levetkőztem és lefürödtem és már feküdtem is le aludni. De előtte még bezártam az ajtóm és az ablakom is,ha valaki be akar jönni akkor arra felkelek.