15.rész

Futottam ki a házból,vagyis akartam de bárhogy is próbáltam nem sikerült. Próbáltam ablakon,ajtón kimenni,de egy láthatatlan fal mindig megállított. Mérgesen és elkeseredetten csaptam egyet az ajtóra ami betört. Meglepődtem a saját erőm láttán,eddig nem volt ekkora erőm,sőt semekkora. Úgy éreztem mintha megint olyan ember lettem volna mint ezek előtt. Eszembe jutott amikor Chihoon adott a véréből,olyan volt mintha energia járta át a testem. Elkezdem gondolkozni hogyan is juthatnák ki innen,hol van az a hely ahol kijuthatok. Mert biztos van egy hely,bevillant Chihoon szobája. Elindultam felé hangtalanul,mikor oda értem halkan benyitottam és bementem. Körbe néztem a szobában hátha találok valami utalást hogy hogyan juthatok ki erről a rohadt helyről,ágya mellett mentem el,mikor észrevettem két képkeretet. Egyiken egy lány volt a másikon pedig Chihoon is ott volt. Felvettem az első képet és megnéztem,nagyon szép lány volt és boldog ahogy elnéztem,a másik képet is felvettem az éjjeli szekrényről. Egy mezőnek álltak háttal,Chihoon neki támaszkodott a korlátnak és magához húzta a lányt,látszólag nagyon boldogok voltak. Megfordítottam a képkeretet hátha ad valami támpontot hogy mikori de nem adott,éppen tettem volna le mikor valaki kitépte a kezemből a képet.
- Mégis mit képzelsz mit csinálsz?- rivalt rám Chihoon.
- Én csak...- kezdtem gondolkozni.
- Mit keresel a szobámban?- kérdezte mérgesen.
- A kiutat. - válaszoltam egyszerre. Elmosolyodott és közelebb lépett.
- Innen nincs kiút,csak ha én azt akarom. - nézett rám gonoszan,a hideg végigfutott a hátamon ahogy ezt mondta.
- Junyeon vidd a szobájába. - utasította a komornyikját,aki engem karon ragadott és kivezetett a szobából.
- Ki volt az a lány a képen?- kérdezte gondolkozás nélkül.
- Az nem tartózik magára. - válaszolta egyszerűen,miben is reménykedtem,hogy elmondja ki is az a lány. Én tiszta hülye vagyok, már éppen kérdeztem volna mát mikor rám csukta a szobám ajtaját. Mérgesen rogytam le az ágyamra,egy szobalány még a szobámban volt és az aszalnál állt.
- Te nem tudod ki volt az a lány aki Chihoon szobájában a képen van?- kérdeztem,de választ nem vártam.
- Az úrfi kedvese volt. - válaszolta,felpattantam a helyemről és felé léptem.
- A kije?- kérdeztem halkan,és közben leültettem a székre magammal szemben.
- A kedvese volt,nem mindig volt ilyen a fiatal úr. De sajnos az asszonyom meghalt egy támadásban,azóta ilyen az úrfi. - mondta szomorkásan.
- Mikor történt ez?- kérdeztem.
- Pár éve,tudja ez a hely nagyon gyönyörű volt. Tele volt kedvességgel és szeretettel,igaz hogy akkor sem volt megszokottak a körülmények,maga is tudja miért. - mondta és eszembe jutott hogy ők is tudják hogy mi vagyok és nincsenek meglepve. - De a kisasszony nagyon kedves volt annak ellenére hogy nagyon nemes származású,ahogyan az urunk is az. De egy szörnyű támadás során a kisasszony feláldozta magát az úrfiért cserébe.- mondta halkan,majd felállt és kiment. Körbe néztem a szobában és akkor vettem észre,hogy ez úgy van berendezve mintha egy lány élt volna itt. Minden erre emlékeztetett,a szoba színe és a bútorok. Kinyitottam a ruhás szekrényem és láttam,hogy szebbnél szebb ruhák vannak benne,eddig ezzel nem foglalkoztam de most hogy tudom élt itt egy másik lány is minden világos lett előttem. Ezek az ő ruhái,ez az ő szobája. Valahol mélyen legbelül együtt éreztem Chihoon-al,nem lehetett könnyű neki átvészelnie a szerette halálát. Lerogytam a székemre az ablaknál és csak bámultam kifelé,ráeszméltem hogy semmi esélyem ellene. Jóval erősebb nálam,és egyedül is vagyok. Arra figyeltem fel hogy valaki benyit a szobámba,és mellém lép.
- Nem tudom mit akartál a szobámba,de halottam hogy kérdezősködtél. - állt meg mellettem Chihoon.
- Már mondtam kiutat erről a helyről. - válaszoltam.
- Nem tetszik itt? Vagy ennyire el akarsz menni mellőlem?- kérdezte elfojtott hangon.
- Nem,nem tetszik itt. Bezárva vagyok tartva egy olyan helyem ami nem az otthonom,elvagyok zárva mindenkitől aki kedves nekem. - mondtam és az ablakon bámultam ki továbbra is.
- Sajnálom hogy ez a helyzet alakult ki,de ezen nem lehet váltóztatni. - válaszolta,rá kaptam a tekintetem.
- De lehet. - álltam vele szembe.
- Nem,nem lehet. Itt maradsz velem. - nézett a szemembe.
- Azt lesheted. - vágtam vissza.
- Sora drágám még mindig itt vagy,és itt is maradsz még sokáig. - mosolygott rám,engem meg a hideg is kirázott. Valamiért elfogott a rossz érzés.

Dongwoo powo:
- Na jó most lett ki a tököm. Nektek nem tűnt fel hogy ugyan ott vagyunk már órák óta? Körbe-körbe megyünk,és ami még idegesítőbb,hogy kibaszottul nem érzek semmi szagot!- törtem ki magamból és belevertem egy közeli fába,nagyot reccsent és kidőlt.
- Haver akkora zajt csapsz mint egy elefánt csorda. - mondta Sungjong.
- Mert a tököm ki van,nektek nem?- kérdeztem szét tárt karokkal.
- Nekem meg az örökös rinyálásotokból van ki a tököm. Rosszabbak vagyok mint egy hisztis lány banda!- kiabálta el magát Akane
- Nyugodjon le mindenki. - próbálkozott Woohyun.
- Valaki szórakozik velünk. - mondta Sungjong.
- Na ne mond zsenikén.- néztem rá hülyén szét tárt karokkal.
- Nem komolyan mondom,mintha valaki azt akarná hogy ez legyen. - fejtette ki az ötletét,épp készültem leszólni mikor Akane befogta a szám.
- Igaza van a tökinek,valami itt nem stim. Hiába megyünk nem haladunk sehova,keressetek valami amulettet vagy ahhoz hasonlót, ha ezek nincsenek meg mi sem megyünk tovább. - jelentette ki,midneki külön vált csapatokra. Én kaptam meg Woohyunt és L-t,csendben kerestünk tudom én mit is,de semmit nem találtam. Mérgemben belerúgtam gy kidőlt fába,majd a törzsére ültem,ők is követték a példám és csak néztek maguk elé.
- Csak hogy tisztázzam,ha egyszer is baja esik a húgomnak mikor veled van minden könyörület nélkül kinyírlak!- néztem L-re aki mellettem ült,felém nézett és gúnyosan elmosolyodott.
- Ha jól tudom ti vigyáztatok rá mikor elraboltál őt. - nézett rám mérgesen,éppen válaszoltam volna mikor Woohyun mindkettőnket fejbe vert és egy irányba mutatott. Egy embert véltem kivenni a fák között és egyenesen ment egy irányba,minden jelzés nélkül tudtuk a dolgunkat. Farkassá alakultam és hangtalanul követtem az embert,bár a szaga nem ezt árulta el róla,oldalra néztem és láttam hogy a fiúk is jönnek mellettem ők is olyan halkan mint én. Egy átjáró szerűségen mentünk át ismét,de most egy barlangban lyukadtunk ki. Vissza alakultam és körbe néztem,három felé ágazott a barlang. Még a hülye is rájött hogy szét akarnak választani minket, meg sem kellet beszélnünk mit csináljunk.

Mindhárman választottunk magunknak egy alagutat és mielőtt bementünk volna egymásra néztünk és bólintottunk egyet amolyan „sok sikert,jussunk ki élve”. Vettem egy mély levegőt és félig alakultam csak át,élesebben láttam és a szaglásom is felerősödött. Aztán indulhatott a menet,lassan haladtam előre,nem tudhattam hol van csapda vagy hol nincs. Apránként előre haladva éreztem hogy valami nem stimmel,láttam a fényt az alagút végén de még mindig abban a tempóban araszoltam előre mint előtte. Bár ne ezt az alagutat választottam volna,akkor jöttem rá erre mikor kiértem az alagútból és egy ring féleség volt ott. Minden csupa vér volt és tele volt harci eszközökkel is. Éreztem hogy innen nem megyek ki úgy hogy nem verekszem össze valakivel,még ezt gondoltam egy 2 méteres gorilla lépkedett felém fenyegetően. Én is elindultam felé és megkezdődött a harc kettőnk között,hol ő ütött engem hol én ahol csak tudtam. A szeme felrepedt és a szám sarka is,de ő rosszabb bőrben volt mint én. A bennem lakó farkasnak hála a sebeim gyorsan gyógyulnak,de az övé nem. Nem tudom meddig verekedhettünk mikor egy kardot fogott a kezébe,én ami a legközelebb volt az kaptam fel. Lándzsa volt a kezembe,vasból. A végső küzdelem vette kezdetét köztünk,én is kezdtem fáradni de ő rosszabb állapotban volt. Egy jól irányzott mozdulattal szíven szúrtam és a falra szegeztem vele,kifújtam magam és indultam is tovább. Így is sok időt vesztegettem el ezzel a harccal,az energiáról nem is beszélve. Fáradtan mentem tovább mikor végre kilyukadtam egy tisztásra. Körbe néztem hogy látok-e valakit hogy látom-e Sorát,de sajnos nem láttam sem őt sem mást. Körültekintően haladtam tovább egy ösvényszerűségen,az utamon haladva azon járt az eszem amit L mondott mielőtt szét váltunk. Velünk volt Sora de mi hagytuk,hogy elvigyék.

Sora powo:
Nem tudom meddig ülhettem ott egyedül a szobámban az ablakon kifelé bámulva,mikor észrevettem egy ismerős alakot. Könnybe lábadt a szemem mikor felismertem hogy aki a kertben sétál a ház felé az L,mindennemű gondolkodás nélkül,téptem fel az ajtóm és szaladtam ki a kertbe. Mikor észrevett hogy felé tartok elmosolyodott és ő is felém lépett,nyakába ugrottam és úgy öleltem mint még soha.
- Megvagy. - tolt kicsit el magától és megsimogatta az arcom,könnyeimet ezzel letörölve.
- Sokáig tartott. - nevettem el magam sírva,elmosolyodott és magához húzott egy csókra. Viszonoztam csókját,de elfogott a rossz érzés. Ez a csók nem olyan volt mint amit eddig adott,nem ő volt. Mikor ezt észre vettem késő volt próbáltam eltolni magamtól de nem sikerült,nagy nehezen de engedett. Kerek szemekkel néztem Chihoon-ra,majd elsötétedett minden.

Chihonn powo:
- Sajnálom kedvesen de kellesz nekem. - simogattam meg az arcát és a karomba vettem,vissza indultam vele a szobájába,de valaki megállított.
- Engedd el. - szólalt meg valaki a hátam mögött,lassan fordultam meg és néztem rá.
- Ohh nocsak egy vámpír. - mosolyogtam gonoszan.
- Engedd el Sorát. - szűrte a fogai között.
- Tudod nem illik így beszélni a ház urával,te tudatlan. - adtam át Sorát Junyeon-nak aki vissza vitte a szobájába.
- Kicsit sem érdekel mit illik és mit nem, vissza viszem magammal Sorát. - indult el felém fenyegetően.
- Azt kötve hiszem,ő már ide tartózik,tehát itt is fog maradni. - feleltem mérgesen.
- Mégis mért tenné? Nem vagy te neki senkije. - köpte a szavakat,kezdett nagyon idegesíteni ez az alak.
- Ő ide tartózik!- kiáltottam és elővettem a rosszabbik énem,meg akartam ölni őt és az összes társát.
- Nem te raboltad el,ő nem ide tartózik,ő nem a tiéd!- kiabált vissza,bennem meg gyűlt a harag és a gyűlölet egyre jobban.
- De  ő az enyém!-kiáltottam örülten.
- Uram kérem. - szólt rám Junyeon. Már készültem válaszolni mikor még egy jelent meg közölük,ő kevésbé volt olyan csapzott mint a társa.
- Mi tartott eddig?- kérdezte a nagyszájú,az újonnan érkezettől.
- Bocs,csak nem játszottam így régen és éhes is voltam. - mondta vörös szemekkel.

- Ha nem haragszotok én is itt volnék. - mondtam mérgesen.
- Ez meg ki a fene?- kérdeztem
- Chihoon vagyok,ennek a háznak az ura. - feleltem az elhangzott kérdésre. - És ti?- kérdeztem.
- L vagyok ő pedig Woohyun. - mondta a később érkezett.
- Tehát melyikőtök Sora volt szerelme?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem volt szerelme!Még mindig az vagyok.- felelte L.
- Én nem mondanám ezt ilyen biztosra. - mosolyogtam gonoszan és hátra néztem. Sora lépdelt ki boldogan a házból és odalépett mellém.
- Chihoon unatkozom. - nézett rám mérgesen,mosolyogva megsimogattam az arcát.
- Hamarosan bemegyek én is,de van itt pár vendég aki alkalmatlankodik itt. - pusziltam meg az arcát és fél szemmel láttam hogy L megfeszülve figyel.
- Kik?- kérdezte és feléjük nézett. - Ti kik vagytok?- kérdezte mosolyogva.

L powo:
Csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Ő volt az de mégsem,a kérdésre sem tudtam válaszolni annyira meg voltam lepve.
- Sora mi vagyunk azok, Woohyun és L. - próbálkozott Woohyun.
- Nem tudom kik vagytok,de ne tartsátok fel Chihoont. - nézett ránk mérgesen,én meg léptem felé egy lépést.
- Sora gondolkozz kicsit,nem emlékszel?- próbálkoztam.
- Nem tudom mire kéne emlékeznem,nem ismerlek titeket. - mondta nekem pedig a szívem szakadt meg,az a rohadék pedig mosolyogva figyelte az eseményeket.
- Nélküled nem megyek sehova!- jelentettem ki,és egy pillanat alatt előtte temettem. Megfogtam a kezeit és nem engedtem bármennyire is el akart lépni tőlem,az a rohadék már épp lépett volna hogy szétszedjen minket,de Woohyun gyorsabb volt és a falnak csapta. Így én tovább tudtam figyelni sorára,aki félve nézett fel rám.
- Kérlek,kérlek emlékezz rám. - kérleltem.
- Nem tudom ki vagy de engedj el,segítenem kell Chihoon-nak. - rángatta a kezeit.
- Nem,nem engedlek. Tudod te mennyire aggódtam érted?Tudod mennyire hiányoztál?- kérdezte végig a szemébe nézve.
- Össze keversz valakivel,nagyon sajnálom de én nem tudom ki vagy. - mondta komolyan.
- Szeretlek. - szalad ki a számon és néztem mélyen a szemébe.
- De én őt szeretem. - nézett Chihoon irányába,azt hittem rosszul hallok. Ott helyben eldobtam volna az életem,ha tudnám hogy komolyan gondolja,de nem ez nem ő volt. Biztos megbájolta valahogyan,ő nem mondana ilyet nekem. Biztattam magam és össze szedtem a még megmaradt bátorságom és magamhoz rántva megcsókoltam,próbált ellenkezni de nem sikerült neki. Úgy csókoltam mint még soha,vissza akartam kapni őt mindennél jobban. Nem kellet sok idő és vissza csókolt,átkarolta a nyakam és hozzám bújt. Halottam ahogy a távolból felordít az a rohadék,de nem érdekelt,csak Sora érdekelt és az hogy ő itt van most velem. Lassan elváltam tőle és a szemébe néztem,úgy csillogott mint mindig.
- L. - sírta el magát keservesen.
- Shhhh itt vagyok,semmi baj. - öleltem és közben Woohyun irányába néztem,nem volt egyedül a fal leomlott és a többiek is ide értek már. Lassan elváltam Sorától és ahhoz a rohadékhoz léptem.
- Te. - szűrtem a fogaim között és emeltem a kezem hogy lecsapjak rá de Sora elém ugrott.
- Ne öld meg kérlek. - nézett rám könnyes szemmel, Chihoon felkönyökölt és Sorára nézett.
- Kedvesem. - simogatta meg az arcát én meg össze szorított ököllel álltam ott.
- Engedj most már el jó?- mosolygott rá kedvesen és közben potyogtak a könnyei. - Ígérem meglátogatlak amikor csak tudom,de ez nekem így nem jó. - sírt még mindig.
- Maradj itt velem,én megadok mindent amit csak akarsz. - próbálkozott én meg rohadtul le akartam csapni.
- Amit kérnék azt nem tudnád megadni nekem. - mosolygott rá kedvesen.
- Pont olyan vagy mint ő. - mondta mire sora megkövült. - Szerettem és ő is engem,de jött egy ember aki elcsavarta a fejét. Mindent megtettem hogy itt maradjon velem,de meghalt az ember és ő ebbe belebetegedett,majd elment. - mondta szomorúan és közben Sora arcát simogatta meg.
- Chihoon én nem ő vagyok. Ő meghalt,de tudom hogy szeretett. - mondta Sora.
- Ezt miből gondolod?- kérdezte Chihoon.
- A szoba amit adtál nekem,az övé volt. A ruhákkal együtt,egyik nap keresgéltem mikor ráleltem egy titkos rekeszre,volt benne egy levél és egy lánc,rajta egy rozsa alakú medállal. Neked volt címezve a levél és még most is ott van. - simogatta meg az arcát és adott egy puszit,majd felállt és a komornyik felé fordult.

- Vigyázz rá. - mondta
- Úgy lesz asszonyom,kérem most távozzanak,az egyik alkalmazott kivezeti önöket innen. - mondta és közben a kezem adott egy láncot,rajta egy nap alakú medállal. Kérdőn néztem rá.
- Ezzel el tud jönni hozzánk ha gondolja,az úrfi adta még nekem a napokban,hogy ha eljön az idő adjam át önnek. - mondta és Chihoon után ment aki hátra sem nézve vissza ment a házba.
- Sora!- kiabálta Dongwoo és magához rántotta a húgát,mosolyogva ölelte át a kissé csapzott testvégért.
- Na vissza kaptuk a hercegnőnk. - lépet oda Sunggyu és ő is megölelte,feszengve álltam ott. Tudtam hogy nekik is hiányzott,de majd bele haltam hogy csak velem legyen.
- Tudod nem jó dolog a féltékenység. - lépett mellém Akane.
- Nem kértem a véleményed. - vágtam vissza.
- Ez nem vélemény volt hanem tény,majd bele pusztulsz,hogy mindenkit elküldj a közeléből. - mondta mosolyogva.
- Nem értem mit akarsz ezzel. - mondtam ki őszintén.
- Mit tennél ha nem téged választana hanem a testvérét?- kérdezte mire kikerekedett a szemem,aztán elmosolyodtam.
- Ha ez történne akkor is elfogadnám. - vontam meg a vállam.
- Tudom undorítóan nyálas vagy. - mondta mire rá meredtem és elmosolyodtam.
- Lehet,de nem érdekel. - rántottam a vállamon és Sora felé néztem akit Woohyun ölelt aztán terelt felém. Sora rám nézett majd Akane-ra és felvonta a szemöldökét.
- Ő segített téged megtalálni. - adtam meg a kérdést a fejében kavargó válaszokra mosolyogva.
- Értem. - lépett mellém és felnézett rám.
- Hihetetlenül kutya szagod van. - röhögtem el magam és közben kicsit ellöktem magamtól.
- Aha hát így állunk?- kérdezte össze font karokkal.
- Haver rosszul áll a szénád. - veregette meg a vállam Dongwoo. Sora felé léptem aki kikerült és elment mellettem,hitetlenkedve álltam egy helyben és néztem ahogy elmegy. Hátra fordult és kidugta rám a nyelvét majd futni kezdett,elnevettem magam és utána eredtem,pillanatok alatt elértem és elkaptam. Mosolyogva átkarolta a nyakam és egy apró csókot nyomott az arcomra.
- Hiányoztál L. - mondta szemebe nézve.
- Te is nekem. - mondtam.
- Tudom és még mit is mondtál?- kérdezte én meg kerek szemekkel néztem rá.
- Ne mond hogy hallottad?- kérdeztem halkan és zavaromban a tarkóm vakargattam.
- Hallottam,igaz halkan de hallottam. - mosolygott még mindig.
- Akkor nem kell megismételnem magam. - néztem rá komolyan.
- De hallani akarom. - kérlelt.
- Majd máskor,most menjünk haza. Fáradt vagyok. - karoltam át a vállát és közben hátra tekintettem. Láttam hogy Chihoon az ablakban áll és minket néz,nem törődtem vele nagyon csak mentem a többiek után Sorával.

Sora powo:
Olyan volt akár egy álom,hogy újra velük lehetek,Myungsoo egy tapodtat sem mozdult mellölem. Folyton mellettem volt és fogta a kezem vagy átkarolt,mosolyogva figyeltem mikor két pillanatra elengedett majd ráeszmélt és a kezem után kapott. Most Myungsoo-éknál voltam,Hoya és Sungyeol kedvesen fogadtak,majd L a szobájába irányított. Mikor beértünk még ott sem engedte el a kezem,masszívan fogta.
- Hé nyugi nem lesz semmi baj,elengedheted a kezem. - mosolyogtam rá.
- De nem akarom hogy megint eltűnj. - nézett mélyen a szemembe.
- De nem lesz ilyen még egyszer. - mosolyogtam rá kedvesen és megsimogattam az arcát. Nem válaszolt semmit csak bólintott és megcsókolt,lábujjhegyre állva karoltam át a nyakát és csókoltam vissza. Lassan elindult az ajtó irányába,nem értettem miért,aztán kattant a zár. Minden világos lett,nem akarta,hogy megzavarjanak minket. A falnak nyomva csókolt tovább,a csókjai egyre vadabbak lettek,egyik keze a fenekemre vándorolt még a másikkal szorosan tartott. Mindkettőnket elkapott a hév,egyre jobban téptük egymás száját,lassan majdnem minden ruhadarabtól megszabadultunk mikor rám tört az éhség. Lassan eltoltam magamtól,ő meg arcomat fürkészte.
- Éhes vagyok. - mondtam komolyan,mire elröhögte magát.
- Most?- kérdezte és közben ránk mutatott.
- Most.- adtam meg a választ és kimászva alóla elkezdtem öltözködni. Elfeküdt az ágyon és engem nézett ahogy magamra szenvedem a ruháim és kimegyek a szobából. A konyhába menet találkoztam Sungyeollal de nem érdekelt annyira éhes voltam hogy Hoya-t is arrébb toltam a hűtőtől hogy oda férjek. Kerestem valami kaját,de semmit nem találtam amit szívesen megettem volna.
- Esetleg ennél valamit?- kérdezte Hoya az asztalon ülve.
- Ja,de itt nincs semmi. - csuktam be a hűtő ajtaját és rájuk néztem. Myungsoo mosolyogva figyelt majd ellökte magát a faltól és megfogva a kezem a pince felé vezetett. Lementünk és felnyitotta a hőtőláda tetejét,rögtön felcsillant a szemem és vagy három tasak vérrel a kezemben mentem vissza a srácokhoz. Kiöntöttem egy pohárba és mind megittam,majd a másikat és a másikat is. Barátom mosolyogva figyelt majd elvette tőlem az üres poharat és letette az asztalra,de nekem még nem volt elég. Még éhes voltam,és ezt a hasam korgása is a tudtára adta.
- Több vér nincs,nekünk is kell. - mondta Hoya aki végig engem méregetett.
- Jól van,akkor keresek mást. - álltam fel a kanapéról és vissza mentem a konyhába. Semmit nem találtam ami a fogamra való lett volna de befaltam egy jó nagy tányér rántottát szalonnával és kenyérrel. Ez csillapította valamennyire az éhségem és vissza mentem a srácokhoz akik nagyon belemerültek egy beszélgetésbe,nem akartam megzavarni őket és bementem a szobámba hogy felvegyem a csörgő telefonom.

U.I:
Talán most minden jóra fordult,Sora újra a szerelmével lehet és mindenki újra a normális. Ám elég volt Sora bűvöletét feltörni egy „szeretlek” szóval? Vajon minden így marad? Semmi sem váltózik majd meg a két szerelmes között?...... Hümm majd meglátjuk. :)

14.rész

Sunggyu powo:

Reggel korábban keltem mint a többiek hogy fel tudjak készülni egy régi barát fogadására. Nem is kellet sokat várni rá,mire készen lettem már csöngettek is,nem kellet találgatnom ki is lehet az mert pontosan tudtam hogy senki más nem lehet csak ő. Lassan mentem és kinyitottam az ajtót.
- Nem tudnál kicsit gyorsabb lenni,szarrá áztam így is.-jött be félre tolva engem.
- Neked is szia,én is örülök hogy látlak. - mentem utána.
- Ja szia, és amúgy miért is van itt ilyen irdatlan nagy bűz és a mocsokról nem is beszélve?- kérdezte a kanapén ülve.
- A kupiért nem én felelek,a bűzzel kapcsolatban meg ki lehet szellőztetni.- vontam vállat és az ablakhoz mentem,hogy kiszellőztessek.
- Nos mi is az én dolgom?- fordult felém.
- Lenne valaki akit meg kellene találnod,vagyis találtunk egy nyomot de elvesztettük. - vázoltam a helyzetet mellé ülve.
- Ki nyitotta ki ezt a tetves ablakot?- jött ki Dongwoo a szobájából.
- Vendégünk van. - mondtam fáradtan és az ülő félre mutattam aki csak intett egyet.
- És ő kis is pontosan?- kérdezte Dongwoo türelmetlenül.
- Ébressz fel mindenkit és akkor majd bemutatom nektek. - adtam ki az utasítást mire elkezdte az embereket ébreszteni. Öt perc után kezdtek kifele szállingózni az emberek,mindenki leült vagy a kanapéra vagy a földre.
- Vámpírokról pajtijaid is vannak?- kérdezte mosolyogva.
- Ne kezd el. - mondtam a halántékomat dörzsölve. - Ő itt Akane. - mutattam barátomra.- Aki vadász és egyben boszorka is. - mondtam.
- Hali. - köszönt mosolyogva.
- Milyen vadász is vagy pontosan?- kérdezte Woohyun.
- Vámpír és farkas vadász is egyben,de vámpírt többet öltem már. - dőlt hátra nyugodtan a kanapén.
- Vadász vagy és így haverkodsz egy farkassal?- kérdezte  L cinikusan.
- Nyugi ha rosszra fordulna a helyzet mindenkit kinyírnák,de őt nem. Ő más mint az többi elfajzott korcs. - vetette keresztbe a lábait.
- Elfajzott korcs?!- gurult dühbe Dongwoo és felpattant a helyéről felé indulva.
- Jobban jársz ha vissza ülsz a seggedre. - mordult rá Akane és pillanatok alatt földre terítette a jobb kezem. Mosolyogva ült rá és hajolt közel hozzá. - Még egy ilyen és megöllek itt mindenki előtt, tudd hol a helyed kutya. - vicsorgott rá,sóhajtva hajoltam le hozzájuk és szedtem le Akane-t.
- Jó most hogy így mind össze barátkoztunk a lényegre térek. - köszörültem meg a torkom hogy mindenki rám figyeljen. - Na az elején kezdem..- kezdetem volna bele de Akane közbe vágott.
- Leszarom az elejét,ne is untass vele. Nekem csak a lényeg kell. - ivott bele a poharába.
- Akkor majd én. - vette át a szó Woohyun. - Van egy félvér lány akit elraboltak,Dongwoo húga. - mondta mire Akane felé kapta a tekintetét.
- Fél vér?- csillant fel a szeme.
- Az,félig vámpír félig farkas. És közénk tartózik. - nyomatékosította Woohyun.
- Még nem választott. - utaltam arra a tényre hogy még nem választott oldalt magának.
- Oké ez engem nem érdekel, ki rabolta el?- vetett véget a vitának Akane.
- Mi sem tudjuk,de nagy hatalma lehet,ha nem tudjuk kiszagolni hol is van Sora. - mondtam.
- És mi az én jutalmam ha meg van a kis csaj?- kérdezte
- Azt majd én meghálálom. - kacsintottam rá mire felcsillant a szeme.
- Kell valami ami az övé volt. - mondta mire már hozták is a pulcsiját.

L powo:
Néztem ahogyan Dongwoo kihozza Sora felsőjét és a lányka adja aki elkezdi nézegetni.
- Elég érdekes ízlése van a kicsikének.- nézegette,forgatta a ruhadarabot a kezében.
- Most ne ezzel foglalkozz. - szolt rá  Sunggyu.
- Jól van na,csak megjegyeztem. - rántotta meg a vállát és megszagolta a felsőjét. - Ez büdös. - fintorodott el.
- Tudod mi a büdös... - folytattam volna a mondatom de Woohyun közbe szólt.
- Nem tudom mire vagy képes,de megtennéd hogy a dolgodra koncentrálsz és nem arra hogy Sora mit hord vagy hogy mennyire vette át a farkas szagot a felsője?- oktatta ki hidegen mire Akane felpattant a helyéről és felénk lépett.
- Te csak ne oktass ki engem!- mordult rá és pofonra emelte a kezét de én megfogtam.
- Jobb ha vigyázol,volt már dolgunk vadásszal és nem élte túl. - szorítottam meg a kezét. Sunngyu mellénk lépett és szétválasztott minket még mielőtt lett volna bármi is.
- Akane most csak ez van itt,próbált meg ezzel beérni. - mondta Sunggyu. Felsóhajtott és törökülésbe leült a padlóra,elkezdett valamit mormolni. Elkezdett lebegni ő is meg a ruha is,szemei lila fényben úsztak. Hirtelen lehuppan a földre és a ruha is leesett.
- Nem érzem. - mondta halkan.
- Tessék?- kérdeztem vissza.
- Mondom nem érzem a lányt,nem értem egy ideig tudtam követni,de mintha valaki megállított volna. - sápadt el teljesen.
- Meddig bírtad követni?- kérdeztem gyorsan.
- Ez erdőn túlig . - mondta fáradtan.
- Akkor induljunk. - pattantam fel a helyemről és már mentem is az ajtóhoz.
- L várj ne rohanj. - szólt utánam Woohyun.
- Nem tudok várni,ki tudja mi van vele,ki tudja mit csináltak vele akik elvitték!- kiabáltam rá.
- Csak nem szerelmes a kicsi vérszívó?- nyerte vissza az erejét a boszorka. Nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne tépjem le a fejét.
- Oké elég lesz,mindenki készüljön. Az erdőbe megyünk. - tapsolt kettőt Sunggyu, mindenki elkezdett készülődni én pedig vártam az ajtóban. Nem bírtam tovább látni akartam minél előbb,hiányzott rettentően hiányzott. Lassan mindenki ideért,én pedig feltéptem az ajtót és már rohantam is az erdő felé. Ilyenkor nagyon bírom hogy vámpír vagyok és rohadt gyorsan tudok futni. Az erdőnél megálltam és megvártam mindenkit akik kicsit lemaradtak tőlem. Akane Sunggyu hátán ült,mikor megérkeztek ők is leszállt és körbe nézett.
- Arra. - mutatott egy irányba,mire mindenki elindult abba az irányba. Próbáltam vissza fogni magam,kisebb nagyobb sikerekkel ment is. Folyamatosan azt figyeltem hogy látok-e valamit ami Soraáé vagy esetleg más ismerős dolgot. De semmit nem láttam ami támpontként szolgálhatna.
- Eddig bírtam követni itt egy fal van,azt is elég jó hogy az előzőt át tudtam törni,de ide én kevés leszek. - mondta fáradtan.
- Sehogy sem juthatunk át?- kérdezte Woohyun.
- Mindannyian nem,csak pár emberig tudok áttörni a falat. De félő hogy aki felállítottam észreveszi majd és idejön. - felelte Akane aki közben a falat nézte.
- Juttass át. - néztem rá komolyan.
- L megörültél?Egyedül nem mehetsz oda!- szolt rám Woohyun.
- Nem érdekel,nem megyek innen el. Sora ott van és ki tudja mi van vele!- keltem ki magamból.
- Mindenki kussol!- kiáltotta el magát Akane. - Ti fogyatékos állatok, mit gondoltok hol a szarban vagytok? El ment az eszetek? Itt ordibálni az ellenség közelében?! És még ti vagytok a nagy harcosok.- nézett ránk mérgesen Akane. - Na most hogy mindenki kussol húzzunk el innen de kurva gyorsan mert valaki jön!- nézett hátra és futásnak eredt egy másik irányba mint ahol jöttünk. Mindannyian utána mentünk és közben hátra is figyeltünk hogy ne kövessen minket senki. Mikor én fordultam hátra láttam hogy egy átjáró nyílik meg valaki előtt,egy medált tartott a kezében.
- Ha azt elvesszük be tudunk menni. - mondta Akane,több sem kellett megfordultam és utána eredtem. Pillanatok alatt beértem, mukkanni sem volt ideje mert eltörtem a nyakát. Halk puffanással ért földet,elvettem tőle a medált és hátra fordultam.
- Haver nem vagy semmi. - veregette meg a vállam Akane.
- Csak menjünk már. - mondtam mire csak elmosolyodott és kivette a kezemből a láncot a medállal együtt, a falhoz mentünk amin egy ajtó vagy rés,vagy mit tudom én mi nyilt meg. Gyorsan mindenki átment rajta. Mikor átértünk meglepődtem,arra számítottam hogy itt még sűrűbb lesz az erdő de nem. Egy tisztás volt és a tisztás végén egy kastély állt.
- Oké hol a rákban vagyunk?- kérdezte Dongwoo aki eddig csöndben volt.
- Nagyon jó kérdéseid vannak. - válaszolta Akane. - Oké na akkor induljunk is,fedezzük fel ezt a helyet és vigyük haza a lányt is. - mondta és elindult egy neki szimpatikus úton.
- Nekem valami itt nem tetszik. - mondtam mikor újra az erdőbe mentünk.
- Mi bajod,te akartál ide jönni. - mondta Woohyun.
- Tudom, de ilyen egy szerűen átjutni egy ilyen nagy erejű cuccon? És senki nem vette észre?- kérdeztem és láttam hogy ő is elgondolkodik a dolgon.
- Most hogy mondod túl egyszerű volt. Mintha így lett volna eltervezve. - mondta komolyan.

Chihoon powo:
A szobámban ültem és a könyvem olvastam mikor bejött Junyeon.
- Uram  minden úgy alakult ahogyan tervezte. - mondta mellettem állva.
- Remek,akkor lassan fogadhatjuk is őket. - csuktam be a könyvem és a kis asztalra tettem.
- A Sora kisasszony pedig felébredt és reggelihez készül. - mondta Junyeon.
- Értem,ma én is lent eszek. Terítsenek meg neki is mellettem. - adtam ki az utasítást.
- Értettem uram. - hajolt meg és kiment. Az ablakhoz mentem és kinéztem rajta.
- Gyertek hamarabb,kezdem unni itt magam. - mosolyodtam el,majd kopogtak ami azt jelentette hogy tálalták a reggelit. Lementem és láttam hogy Sora ott ül a helyén, leültem mellé és fél szemmel rá néztem.
- Jó reggelt. - köszönt halkan,de rám se nézett.
- Neked is. - feleltem két falalt között. Halkan és szótlanul telt el a reggeli.
- Uram a teáját a könyvtárban kívánja elfogyasztani?- kérdezte Junyeon.
- Igen,Sora te is gyere velem!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Nyögvenyelősen felkelt a helyéről és jött utánam,kinyitottam a könyvtár ajtaját és hagytam hogy előre menjen. Középen megállt és csak körbe-körbe forgott és nézte a rengeteg könyvet.
- Olvashatok?- kérdezte halkan és félve.
- Ahogy akarod. - feleletem és leültem az egyik fotelbe és folytattam a könyvet amit pár napja kezdtem el olvasni. Választott magának ő is egyet és a földre ülve olvasni kezdte. Megfordult a fejembe hogy megölöm azokat minél előbb akik beléptek a területemre,és akkor Sora itt marad velem az élete végéig.
- Uram mi jár az eszében?- kérdezte Junyeon.
- Csak fontolgatom a lehetőségeket. - válaszoltam és Sorára néztem.
- Vesse el ezeket az ötleteket kérem. Ő nem méltó magához. - mondta alázattal mire felé fordultam.
- Nem érdekel ki illik hozzám vagy ki nem. A lényeg hogy ne unatkozzak. - mondtam hidegen.
- Elnézés uram. - hajolt meg és vissza állt mögém. Vissza fordultam a könyvemhez és olvastam tovább.
- Chihoon ez milyen könyv?- tolt elém egy könyvet. Kerek szemekkel néztem a könyvre majd Sorára. Kikaptam a kezéből és vissza tettem a helyére.
- Ezt a könyvet hagyd békén. - mordultam rá. - Itt egy másik. - adtam a kezébe ami a kezem ügyébe akadt.
- Bunkó. - motyogott magában de én mindent tisztán halottam.
- Mit mondtál?- kaptam el a kezét és magam elé rántottam. Derekánál tartottam meg,egyik kezemmel az arcát magam felé fordítottam és csak néztem.
- Engedj el. - ficánkolt a kezeim között.
- Tanuld meg hogy én sokkal erősebb vagyok nálad és a barátaidnál is. Semmi esélyetek ellenem. - mosolyogtam rá gonoszan ő pedig kerek szemekkel nézett rám.
- Hogy mondtad?- kérdezte halkan.
- Jól halottad,itt vannak,de nyugalom nem tudnak elvinni téged innen. - simogattam meg az arcát. Valahogy kihúzta a kezét a kezeim közül és felpofozott,majd kiszaladt a szobából.
- Menjünk utána uram?- kérdezte Junyeon.
- Nem szükséges,a házból kijutni úgy sem tud. - mondtam komoran és vissza ültem a helyemre.

13.rész

Sora powo:

Mikor magamhoz tértem egy ismeretlen helyen voltam. A szobában sötét honolt,sehol egy ablak  vagy akár egy lámpa, csak egy kis fény szűrődött be az ajtó alatt. Kellet pár másodperc mire a szemem hozzá szokott a sötétséghez. Lassan felálltam és kerestem valami támpontot,hogy hol lehetek, de persze nem találtam semmit csak egy széket amit fel is döntöttem. Hangos puffanással jelezte hogy eldől. 

- Na felébredt a mi kis hercegnőnk?- jött be egy alak,de semmit nem láttam mert hunyorognom kellet a hirtelen jött fény miatta. Mikor a szeme hozzá szokott a fényhez kirajzolódott előttem egy fiatal férfi. 

- Hol vagyok?- kérdeztem gondolkodás nélkül és közben az járt a fejemben hogyan szökhetnék meg innen.

- lényegtelen hogy hol vagy. – ült le a székre amit az előbb feldöntöttem. Kapva az alkalmon elsurrantam mellette,de fél pillanat múlva a falnak nyomott a nyakamnál fogva. 

- Ugyan ezt se gondolhatod komolyan. – nyomott még jobban oda. – Még egy ilyen és átharapom azt a szép kis nyakacskád. – morgott rám majd elengedett. Köhögve rogytam a földre, semmi erőm nem volt,amin el is csodálkoztam.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem még mindig köhögve.

- Veled semmit, csak unatkozom. Kell valami amivel elfoglalhatom magam, érdekesnek találom ahogy magad köré csavarod azokat az idiótákat. – nevette el magát gonoszan.

- Uram telefon. – jött be egy öltönyös férfi. 

- Ez az én telefonom. – jelentettem ki, de ő csak felmutatta a mutató ujját és nemet intett. 

- Kicsit félre vonult és beszélt valakivel, nem sok mindent tudtam kivenni. Semmi erőm nem volt,a következő pillanatban elkapta a kezem és a hátam mögé csavarta.

- L kérlek. – sikítottam fel. A választ már nem hallottam mert elengedett és kiment. Nem értettem miért velem történik minden.

- Mi a retkes szart csináltam hogy ezt érdemlem?!- vágtam a széket a falhoz.

- Nem kéne rongálni. – jött be az előbbi srác.

- Mi a neved?- kérdeztem meg ismét.

- Chihoon. – zárta le ennyivel. 

- Mit akarsz tőlem?

- Már mondtam. Unatkoztam az évek során,nem találtam egy olyan lányt sem mint te, ezért vagy te itt. 

- Mi vagy te?- kérdeztem

- Olyan mint te,de az évek során fejlődtem pár téren. – mosolygott rám gonoszan.

- Olyan mint én?Félvér?- kérdeztem 

- Az,bár nem teljesen. – mondta és közelebb lépett hozzám. Egy hajtincsemet és azt kezdte el csavargatni, lélegzet visszatartva figyeltem és megszólalni nem mertem. Azok a mondatok jártak a fejemben,amit az imént mondott. Olyan mint én,de mégsem? Most akkor mi van? És mi lesz velem?

- Nyugalmon Sora,nyugalom. Nem lesz itt semmi bajod, persze csak addig amíg jó kislány leszel és persze szót fogadsz. – mosolygott rám,de engem a hideg is kirázott. 

- Hozzatok neki valami ruhát, aztán hozzátok ki. – mondta halkan mégis minden úgy történt ahogy azt ő mondta. Miután kiment alig telt bele 5 percbe és hoztak is nekem egy ruhát. Bézs színű,deréktól felfele fekete csipkével borítva,plusz még egy fekete masni a derekánál. Fekete magas sarkút kaptam hozzá.

- Igyekezzen,ne várassa meg az urat. – azzal kiment engem egyedül hagyva. Felvettem a ruhákat, bár a magas sarkúhoz nem volt nagyon kedve,de felvettem nem akartam bajt. Mikor készen lettem kinyitottam az ajtót és 2 férfi állt velem szemben. Elkezdtem latolgatni az esélyeimet hogy megszökhetek-e,de elvetettem az ötletem.

- Ne is gondolkozzon kiasszon, itt semmi ereje nincs. – fogta meg a karom a nagy darab. 

- Hogy?

- Itt semmi ereje nincs. Nem tud farkassá váltózni és a nagy erejét és gyorsaságát sem tudja használni. – mondta és közben megérkeztünk az ebédlőhöz. Egy nagy asztal volt középen a két végén megterítve és cselédek voltak az aszal végeken.

- Oh Sora,foglalj helyet. – mosolygott rám és a székre mutatott. Engedelmeskedtem a kérésének és helyet foglaltam. A cselédek hozták is a finomabbnál finomabb ételeket,de nem volt étvágyam. 

- Mért nem eszel?Talán nem szereted?- kérdezte kíváncsian. 

- Nincs étvágyam. – ismertem be,ő csak bólintott és folytatta az evést. 

A napok teltek és csak teltek. Már lassan 3 hete hogy itt vagyok, hol is? Erre a kérdésre a választ még mindig nem tudom, csak annyit akarok hogy elmehessek innen. Két nap telt el azóta hogy Chihoon „szobafogságra” ítélt, szerintem nem voltam eléggé szót fogadó  és ez a büntetésem. Napjában háromszor hoznak ételt de nem nagy nyúlok hozzá. Nem erre a fajta ételre van most szükségem, a torkom száraz és kapar. Vérre van szükségem,de nagyon gyorsan. 

L powo:

Három hét is el telt és azóta sem hívott azaz ember. Mindenki kezd megörülni, egymást sem bírjuk. Eddig se bírtuk egymást igaz de annyira ideges vagyok néhány pillanatban hogy le tudnám tépni valakinek a fejét is. Sungyeol napi egyszer felhív minket hogy mit tudunk Soráról,de Hoya ő más. Ő ki akar maradni az egészből pedig most lenne igazán szükség rá is. Mindenkire szükség van ilyen időkben. 

- L enned kéne valamit. – jött be Woohyun és tálcával. 

- Nincs étvágyam. – feküdtem tovább és néztem a plafont. 

- Enned kell. Ha nem eszel legalább vért igyál, teljesen le fogsz gyengülni. – ült le mellém és a képembe nyomta a véres tasakot. Elvettem és mind lekényszeríttetem torkomon,majd az üres véres tasakot Woohyunnak adtam. 

- Oké egyenlőre ennyi is elég. – sóhajtott nagyot és kiment a szobából engem ismét egyedül hagyva. Sora arca lebegett a szemeim előtt,ahogy mosolyog.

- Na jó kezdek megörülni. – állapítottam meg és kimentem a szobámból. A kinti állapot sem volt valami fényes, a levegő csak úgy szikrázott a két faj között. Mindenki ideges a mostani helyzet miatt a helyzet miatt. 

- Srácok,azt hiszem éreztem valami illat foszlányt. – rontott be az ajtón Sungjong.

- Mit?- ugrott fel Dongwoo a kanapéról. 

- Mintha az ő illatát éreztem volna az erdőben. – mondta halkan. 

- Ha átbaszol véged. -  fenyegette meg Dongwoo.

- Haver, állj le. Nem kell így neki esni. Legalább keresi,nem elég ennyi?- szóltam rá mire rám förmedt. 

- Te csak fogd be. Minden miattad van,ha  már az elején nem ütitek bele az orrotokat a dolgunkba mindez nem történt volna meg. – köpte felém a szavakat.

- Igen? Valóban így gondolod? Szerintem kurvára nem így van. Te hagytad el a húgod nem én,te zaklattad nem én. Ti hoztátok el tőlünk és most elrabolták. Szóval ez kinek is a hibája?- vágtam vissza kikelve magamból. 

- Mi lenne ha mindenki befogná a pofáját és mennénk megnézni hogy Sungjongnak igaza volt-e vagy sem?!- kiabálta le a fejünket Sunggyu. Mindenki elindult arra a helyre amit Sungjong mondott, amit odaértünk mindenki szimatolni kezdett. A farkasok átváltóztak mert nekik így könnyebb és keresni kezdtek.  Sungjong mutatta az utat arra a helyre ahol érezte Sora illatát. 

- Nem érzek semmit. – morgott Dongwoo és közben visszaváltózott. Kétségbe esetten néztem fel a fára és megláttam egy rongy darabot. Fél pillanat alatt a fa tetején voltam és leszedtem a rongydarabot, majd leugrottam a földre. Orromhoz emeltem és bele szagoltam,a felismerés villáma csapott belém. 

- Ez Sora illata. Biztos hogy az övé. – mondtam és közben magamat is győzködtem. Elvették tőlem a rongydarabot és körbe adták egymásnak,elindultunk a szag alapján. Egész este kint voltunk,hajnalig kerestük,de semmit sem találtunk. Az egész erdőt bejártuk, mindenki átfagyott már.

- Menjünk haza. – mondta Sunggyu.

- De… - kezdett bele Dongwoo,de Sunggyu félbe szakította elég erélyesen. 

- Indulj hazafelé kussban. Egy hangot nem akarok tőled hallani. – verte fejbe majd ott hagyta.

- Ezzel meg mi van?- hitetlenkedve néztem Woohyun-ra.

- Nem tetszik neki amit Dongwoo mostanában csinál, keresi a bajt. És mindent Sora eltűnésére fog, mint a mai. – vont vállat Woohyun és ő is elindult. Sungjong még midig szaglászott. 

- Hé gyere. – mentem oda hozzá ő meg rám morgott, de aztán észbe kapott és visszaváltozott.

- Bocs. – mondta kurtán,megpaskoltam a vállát és meglöktem.

- Menjünk haza,már mindenki elindult. – mondtam és utolsó ként indultunk el. Ám valami visszafordulásra ösztönzött. Olyan érzésem volt mintha figyelne minket valaki. Megráztam a fejem és tovább haladtam. 

Chihoon powo:

- A fene sem gondolta volna hogy rátalálnak erre a helyre. – nevettem fel. 

- Uram?- kérdezett a jobb kezem Junyeon.

- Semmi baj, nem jutnak túl az akadályomon, arra ember még nem volt képes. – mosolyogtam. 

- A lánnyal mi lesz?- kérdezte és közben töltött egy italt nekem.

- Eszik?- kérdeztem kurtán.

- Nem.

- Áhh az a lány is csak a gondot csinálja. – mérgelődtem és letettem a poharat az asztalra, felkeltem és nagy iramban haladtam a lány szobája felé. Kivágtam az ajtót és beléptem. Senkit nem láttam a szobában.

- Hol van?- kérdeztem feszülten.

- Kiment a levegőre. – mondta az egyik szolgáló. 

- Van vele valaki?

- Egy őr ment vele uram. – hajolt meg előttem. Kiindultam a kert felé,mikor kiértem megláttam ahogy a padon ül és nézi a csillagokat. 

- Mit keresel itt kint?- léptem mellé de ő figyelembe se vett,ez nagyon felidegesített és a hajánál fogva felhúztam a padról. Nagyon könnyű volt. 

- Ez fáj. – mondta halkan.

- Mégis mi a fenét gondoltál te? Nem eszel és nem iszol? Hogy nézel ki?- kiabáltam rá, nem tudom mi történt velem és hogy mért érdekel ennek a lánynak a sorsa de így van.

- Mit érdekel az téged? Te csak itt tartasz, hogy minek? Azt le merem fogadni hogy te sem tudod. – köpte felém a szavakat. Mérgemben a kezemet emeltem de Junyeon megfogta a kezem.

- Uram ne tegye,később meg fogja bánni. – mondta mire leengedtem a kezem.

- Vigyétek vissza és etessétek meg, az sem érdekel ha megtömítek,de ennie kell. – mondtam és el akartam engedni de a kezeim között ájult el. 

- Még ez is nem hiszem el, csak a baj van vele. – mondtam mérgemben.

- Uram majd én beviszem,ne foglalkozzon ilyen dolgokkal. Menjen és pihenjen le. – vette át tőlem a lányt és a szobája felé vitte. Én is velük mentem,az szobája ajtajában megálltam. 

- Adjatok neki vért. – mondtam egyszerűen.

- De uram mégis hogy?- kérdezte az egyik cseléd. 

- Itassátok meg vele. – mondtam majd a raktár felé mentem. Itt minden van,főleg az ami most nekem kell. A mélyhűtő felé mentem és kinyitottam, kivettem 2 tasak 0-s vért majd visszamentem a lányhoz. Mikor vissza értem már ébren volt, kitöltöttem egy pohárba egy tasak tartalmát és oda adtam neki. 

- Mit akarsz vele?- kérdezte rekedten.

- Idd meg. – tettem le a poharat az éjjeli szekrényére.

- Nem kell. – fordult el tőlem. 

- Te akartad. – mondtam mérgesen. – Mindenki kifelé!- emeltem fel a hangom,mire mindenki kiiszkolt. Felvettem a poharat és hatalmasat kortyolva bele ittam,de nem nyeltem le. A lány felé mentem és megcsókoltam,ezzel a várt a szájába engedtem, eleinte ellenkezett utána már készségesen nyelte le. Miután elváltam tőle a szemébe néztem, vörösen izzott. A pohárért nyúlt és mohon kiitta a tartalmát majd vissza adta nekem,a másik tasak tartalmát is kiöntöttem neki ő pedig megitta. 

- kell még vér. – mondta halkan vörösen izzó szemekkel. 

- akkor légy jó kislány és fogadj szót. – mondtam neki. Hirtelen nekem támadt és a falnak nyomott és nyakamba harapott, nagy kortyokban szívta a vérem.

- Jól van,jól van. – simogattam a hátát és a derekába kapaszkodtam. Mikor éreztem hogy gyengülök eltoltam magamtól. 

- Ennyi elég lesz. – mondtam neki.

- Mit tettem?- nézett a kezeire ami véresek voltak, majd rám és a tükörbe ami a falon volt. 

- Az éhség győzött az elme felett. – mondtam és a zsebkendőmet a nyakamhoz nyomtam hogy csillapítsam a vérzést. 

- Ez nem lesz minden napos hogy a véremből adok,legyen ez az első és az utolsó. – mondtam és kimentem őt magára hagyva. Kint megszédültem és Junyeon kapott el. 

- Uram mi történt?- kérdezte aggodalommal a szemében. 

- Semmiség. Kísérj a szobámba és hozz egy nőt is. – mondtam mire csak bólintott. Pótolnom kell a vérveszteséget. Szobámba érve Junyeon egyedül hagyott de nem sokáig, pár perc elteltével egy nővel tért vissza. 

- Most hagyj magamra. – mondtam és rázártam az ajtót. A nő felé mentem és megsimogattam az arcát. 

- Hogy hívnak?- kérdeztem.

- Hyorin. – mondta halkan. 

- Szép neved van Hyorin. Örültem a találkozásnak. – mondtam majd eltűrtem a haját és a nyakába csókoltam. Az ütőerénél végignyaltam aztán megkezdődhetett az evés. A lány felsikított és próbált ellenkezni de én erősebb voltam, egy idő után minden ereje elszállt és csak nagyokat nyögött,majd halottam esett a földre. Megtöröltem a szám egy ronggyal majd kinyitottam az ajtót. 

- Tüntessétek el mire vissza jövök. – mondtam majd kimentem a kertbe. Kertben álltam és csak néztem az eget. 

- Uram jól lakott? –jött utánam Junyeon.

- Nem egészen,de egy ideig elég. – feleltem kurtán. 

- A szobája már készen áll. – hajolt meg előttem. Vissza mentem szobámba és megálltam a tűkör előtt,letöröltem és bele néztem. Megfogtam az arcom ott ahol Sora érintett meg.

- De mért érdekel engem ez a lány?- kérdeztem magamtól. – Talán mert a vérem adtam neki. – adtam indokot magamnak aztán az ágyamhoz mentem és lefeküdtem. 

Sunggyu powo:

Miután haza értünk Dongwoot a szobámba rendeltem. 

- Mit akarsz?- ült le az ágyra. 

- Mit akarok? Szerintem tudod te azt nagyon jól. – mondtam mire hülyén nézett rám. 

- Miről beszélsz, semmit sem értek. – mondta Dongwoo. 

- Nem értesz semmit? Akkor felvilágosítalak! Teremted a feszültséget,nem bírsz meglenni senki mellet, mindig a bajt keresed és nem végső soron olyanokat mondasz aminek semmi jelentősége. Nem védeni akarom azt a gyereket,de nem ő a hibás hogy Sorát elrabolták. És ott van még Sungjong is, ő a legfiatalabb és még tanulnia kell, hibázhat még. De te úgy ugrottál neki hogy nem mer megszólalni sem mer, mit gondolsz kinek kell megtanítani neki hogy mit kell tennie egy éles helyzetben vagy bármikor. Neked és nekem,de ha nem mer hozzád szólni akkor mit csináljak? Nekem a többiekre is figyelnem kell akik itt vannak, egyik félnek sem könnyű ez a mostani helyzet. Neked i ki kell venned a részed a dolgokból. Embered meg magad és viselkedj!- mondtam végig a mondandóm egy hangos szó nélkül. Dongwoo lehajtott fejjel ült és nézte a földet. 

- Félek és nem tudom mi van vele. Féltem őt és attól is félek hogy elvesztem. – mondta halkan. 

- Meg találjuk bármibe is kerül. – veregettem meg a vállát. – Most pedig menj és beszélj Sungjong-al és utána a vámpír sráccal is. – löktem ki a szobából. 

- Hol lehetsz Sora?- feküdtem el az ágyamon. – Biztos vagyok benne hogy jó helyen kerestük,legalábbis azon a helyen vitték talán keresztül?- tettem fel magamban a kérdést. 

- Talán ő tud majd valamit. – feküdtem le az ágyamba és elővettem a telefonom. 

Kikerestem egy számot és tárcsáztam. 

- Tudod te mennyi az idő,szakadjon rád az ég te fasz.

- Én is örülök hogy hallak. Lenne egy kérdésem,holnap ráérsz?- kérdeztem minden kertelés nélkül. 

- Farkasos cucc?- kérdezte a vonal másik végéből és tudtam hogy mosolyog.

- nem csak, ez most más mint a régebbi ügyek. Ez tetszeni fog neked ígérem. – mondtam. 

- Hümm jól hangzik. Holnap kettőre oda megyek,addig regulázd meg a követőid. – mondta és letette a telefont. 

- Holnap egy régi barátom jön hozzánk, arra kérek mindenkit hogy legyen vele kedves, sokat tud ami a hasznunkra lehet. – mondta a nappaliban ahol mindenki kint volt. 

- És ki az a régi barát?- kérdezte Woohyun felvont szemöldökkel.

- Majd holnap meglátjátok. – zártam le ennyivel és visszamentem a szobámba lefeküdni.