12.rész

Sunggyu powo:

Figyeltem ahogy Sora alszik, nem tudtam levenni a szeme róla. Valahogy elvarázsolt, ő más mint a többi lány. De tényleg,benne a két faj nyugodtan egyesül és békében van ha lehet ezt mondani. Bár még nem lehet tudni kiket választ én reménykedem benne hogy minket, nem akarom vámpírként látni. Valahogy nem tudom elképzelni és nem is akarom,mert akkor ő is az ellenségünk lenne és azt nem akarom. Meg Donghoo is vele menne,amit nem engedhetek meg, ő az egyik legjobb emberem. Nem véletlen hogy ő a jobb kezem, ezt a falkán belül mindenki tudja. Nem tudtam aludni furcsa hangokat és szagot éreztem. Villámcsapásként ért a felismerés. Ezek vámpírok. Lassan kikeltem Sora mellől hogy fel ne keljen és kimentem.

- Mit kerestek itt?- kérdeztem kimérten,nem sok kellett és Dongwoo is kijött.

- Tudjátok mit akarunk. – sunnyogott az egyik és elindult a szobám felé.

- Takarodj oda vissza ahonnan jöttél. – mordultam rá.

- Kinek érzed te itt magad? – jött felém.

- Húzzál vissza anyádba de kurva gyorsan. – kezdett bedühödni Dongwoo.

- De meg eredt a nyelved korcs. A húgoddal minden rendben? – kérdezte az egyik sejtelmesen vigyorogva.

- Most takarodjatok innen. – emeltem fel a hangom de nem kellett volna, nyílt a szobám ajtaja. A vér is megfagyott bennem fél pillanatra. Sora lépett ki, de valami nem stimmelt. A szemei másak voltak, nem az volt ami eddig, sárga színben pompázott amúgy csoki barna szemei. Teljesen megváltozott a haja is beszőkült.

- Mi történt?- kérdezte Dongwoo ő kapcsolt előbb.

- Fogalmam sincs. – mondtam és Sora elé léptem.

- Minden rendben?- kérdeztem és megfogtam a vállát.

- Hé nem a kiscsajjal kéne foglalkoznotok hanem velünk. – mondta az egyik vámpír és hátulról elkapva a nyakam az étkező faléhoz vágott.

- Most pedig ideje veled is foglalkozni édesem. – vigyorodott egy az egyik dög.

- Azt majd én eldöntöm. – állt Dongwoo Sora elé és közben én is felkeltem. Kiroppantottam minden csontomat.

- Akkor hát játszunk. – elmosolyodtam.

- végre hogy magadhoz tértél. – jöttek ki a többiek is.

- Sungjong te vigyázz Sorára. – mondtam mire bólintott egyet.

- Na mi van,csak nem bepöccent a kutyuli. – röhögött gúnyosan a barna.

- Majd meglátjuk hogy milyen vicces lesz ha a fejed letépem. – morogtam, én vagyok az alfal. Meg kell védenem a csapatom,nincs más választásom. Vettem egy mély levegőt és hagytam hogy a testemben szétáradjon az erő,az a bizonyos erő ami csak pár farkasnak adatik meg. Szemeim beszürkültek és átváltoztam, felvettem a farkas alakot. Vakkantottam egyet hogy jelt adjak a többieknek és már meg is támadtam az aki az előbb a falnak vágott. Leterítettem de nem adta magát egykönnyen, de én sem hagytam magam. Sok forog kockán, nem engedem hogy akár egy ujjal is Sorához érjenek,csak a testemen keresztül. Fél percre levettem a tekintetem a barnáról,ő pedig kihasználta az alkalmat és kisurrant alólam,az álkapcsomat kezdte feszíteni. Ez nem lesz jó, köztes alakra váltottam, erre csak én voltam képes. Félig farkas félig ember alak. Meg is lepődött a barna de nem érdekel. Egy határozott mozdulattal kitörtem a nyakát, ledobtam a már halott vámpírt de bebiztosítottam magam még egy karót is a szívébe döftem, biztos ami biztos alapon. Egy gyér sikítást hallottam, rögtön Sora felé fordultam. Az egyik elkapta Sorát a másik pedig a földön tartotta Sungjong-ot. Megindultam felé de amelyik fogva tartotta Sorát felemelte a másik kezét.

- Jobb ha nem jössz közelebb,mert még a végén meghal. – röhögött gúnyosan.

Sora csak állt ott teljesen nyugodtam, és akkor esett le ő nem Sora.

- Öld csak meg. – mordultam rá és megindultam felé.

- Nocsak hát rájöttél?- kérdezte és elengedte a lányt.

- Hol van Sora. – kérdeztem kimérten.

- Egy helyen. – mondta titokzatosan.

- Jobb ha megmondod. – mordult fel Dongwoo.

- Áh igaz is a te húgod. Majd találkoztok a túlvilágon. – röhögött majd eltűnt. Dongwoo a földről felvett egy széket és teljes erejéből a falhoz vágta,ami ripityára tört.

- Hova a jó büdös életbe vihették? ÉS te meg hogy nem jöttél rá hogy nem Sora az?- kiabált rám.

- Te mondod,neked kellet volna észre venned. Ő a húgod. – vágtam a fejéhez mire mindketten elhallgattunk. Dongwoo a földre rogyott és csak nézett maga elé.

- Ha baja lesz én nem tudom mit csinálok. – suttogta Dongwoo.

- Nyugi haver megtaláljuk. – paskoltam meg kicsit a vállát.

- És mégis hogyan? – kérdezte halkan.

- Nincs más választásom. – mondtam és felvettem a kabátom.

- Na mi van nem jöttök? – kérdeztem mire mindenki felvette a kabátját meg a cipőjét és már el is indultunk. Nem volt más választásom, ha nem lenne ez az egyetlen esélyem nem tenném ezt. Nagy levegőt vettem és becsöngettem.

- Mit kerestek itt?- tépte fel az ajtót Hoya

- Kellene a segítségetek– mondtam kimérten.

- És miért is?- kérdezte

- Ezt muszáj itt kint megbeszélni?- néztem rá mire bólintott és kitárta az ajtót.

- Térj a lényegre. – ült le a kanapéra és közben kijött mindenki.

- Nehéz ezt mondani de segítenetek kell. – mondtam komolyan mire Hoya felvonta a szemöldökét és a többiek is.

- Te vagy azaz L gyerek?- kérdezte és közben a szag irányába fordultam.

- Én,mit akarsz?.- kérdezte unottan.

- Hogy tud egy ilyen nyeszlett gyereket szeretni Sora mint te?- bukott ki belőlem mire rám meredt és felvonta a szemöldökét.

- Mi van?Te talán jobb vagy?- kérdezte mérgesen

- Ohh fájó pontra tértem?- kérdeztem cinikusan,nem tudom mi ütött belém.

- Én esküszöm…..- kezdett bele de Dongwoo közbevágott.

- Sorát elrabolták. – mondták mire L megdermedt.

L powo:

Mikor Hoya kiment ajtót nyitni megcsapta az orrom a farkas szag. Talán Sora az, mosolyogva indultam ki de a mosolyom lefagyott. Nem ő volt az,hanem Dongwoo és a falka egy része. Komoran ültem le a kanapéra és körbe néztem, Sorát kerestem de nem találtam sehol,bele szippantottam a levegőbe is de még így sem éreztem. Rá néztem Dongwoo-ra és nem volt valami jó az ábrázata. Erre az alfa belé köt. Komolyan kedvem lett volna letépni a fejét ha Dongwoo nem szol közbe. Mikor meghallottam hogy Sorát elrabolták megdermedtem, Woohyun leejtette a poharát,Sungyeol meg félre nyelt. Hoya ő meg csak meredt az alfára.

- Mégis hogy rabolhatták el ha ti vigyáztatok rá?- akadtam ki teljesen

- Megtámadtak minket. – mondta Dongwoo

- És ki vigyázott Sorára?- kérdeztem mérgesen.

- Varázslatot bocsátottak ránk. – mondta az alfa.

- A pofám leszakad. Elviszitek hogy ti majd vigyáztok rá,nem is találkozhatok vele. Erre elrabolják miközben, Ti vigyázok rá. – kiabáltam és közben kiemeltem a ti szócskát.

- L nyugodj le. – fogta meg a vállam Sungyeol

- Már hogy tudnék megnyugodni? – álltam fel a kanapéról és mérgemben felkaptam az első dolgot ami a kezem ügyébe akadt és a földhöz vágtam.

- Hé azaz én poharam volt. – siránkozott Sungyeol

- Bocs. – néztem rá.

- Oké akkor most mit kéne tennünk? – kérdezte Hoya kimérten.

- Nekem is nehéz ezt kimondanom, de össze kell hogy fogjunk. – mondta Sunggyu.

- Nem azt már nem. Teljesen ki van zárva. – hadakozott Hoya

- Segítek. – mondtam komolyan.

- Nem,nem segítesz. – emelte fel a hangját Hoya.

- De igen. Próbálj meg visszatartani. – néztem rá ellentmondást nem tűrően.

- Ha elmész nem jöhetsz vissza. – fenyegetett meg Hoya.

- Nem érdekel, engem csak az érdekel hogy Sora biztonságban legyen. És ha valami baja esik én mindenkit megölök. – villantak fel a szemeim.

- Én is segítek. – mondta Woohyun, bólintottam egyet.

- Ez rád is vonatkozik. – nézett Woohyun-ra Hoya.

- Ő is közén tartózik, ő is családtag. És mit kell egy családtagnak megtennie ha bajba kerül az egyikük?Meg kell mentenie vagy tenni kell érte hogy biztonságban lehessen. Ezt neked is tudnod kell mert te vagy a vezetőnk, de amit most teszel az nem egy vezetőre jellemző. Te csak hajtogatod hogy átvert minket,de szerintem ő maga sem tudta hogy mi is ő valójában. – mondta Woohyun nyugodtan és meg csak néztem Hoya-ra.

- Nehéz mert fen kell tartani az egyensúlyt a két faj között. – mondta Hoya

- De ez még nem indok arra hogy ne segítsünk Sorának. – mondtam.

- Tegyetek azt amit akartok. – mondta kicsit megenyhülve és a szobájába ment.

- Te maradj itt vele. – mosolyogtam Sungyeol-ra mire bólintott és utána ment.

- Rendben akkor mi lenne ha velünk jönnétek?- kérdezte Sunggyu.

- Miért tennénk?- kérdezte Woohyun.

- Akartok segíteni vagy sem?- kérdezte Dongwoo.

- Menjünk hyung. – veregettem meg a vállát.

- Előbb pakoljunk be valami ruhát. – lökött a szoba felé Woohyun.

- Pár perc és haza érünk. – mondta Dongwoo. Útközben Dongwoo-t nyugtattam és ő is engem. Mikor oda értünk hozzájuk megcsapott a farkas szag,eddig is érezni lehetett de most jobban. De egy ismerős illatot is felismertem, Sora illata volt az. Benyitottam egy szobába és felvettem az egyik pulcsiját a fölről, az ő illata volt és még valaki másé. De nem farkasé volt abban biztos voltam.

- Te mit keresel a szobámba?- kérdezte Sunggyu. Nem mondtam semmit csak felé dobtam a pulcsit.

- Mit csináljak vele?- kérdezte felvont szemöldökkel.

- Húzd fel.- nézetem rá hülyén. – Szagold meg, ez nem a ti szagotok és nem is ember. – mondtam mire ő is megszagolta.

- Ez nem mi vagyunk. – mondta

- Ezt mondtam én is.

- Jó de akkor kié?- kérdezte

- Ezt jótól kérdezed. – mondtam és kimentünk. Sora vele volt egy szobában? De miért nem Dongwoo-val?Mért vele volt?Mit csinálhattak?Ezek a kérdések forogtak végig a fejemben,arra lettem figyelmes hogy valaki meglök.

- Mi?- kérdeztem

- Figyelsz te? Azt kérdeztem hogy nem tudtok egy olyan helyet ahol esetleg el lehetne kezdeni a keresést. – mondta Sunggyu

- Telefon, telefonáljunk neki. – mondta Sungjong, mire Dongwoo fejbe vágta.

- Nagyokos szerinted fel tudná venni?- kérdeztem. Én meg elővettem a telefonom és kikerestem a számát,majd tárcsázni kezdtem. Kicsöngött, majd valaki felvette.

- Már vártam a hívást. – közölte valaki

- Hol van Sora?- kérdeztem kimértem és ellöktem Dongwoo-t mert nem hagyott békén.

- Jó kezekben ne aggódj. – mondta sejtelmesen.

- Hol van?- kérdeztem ismét.

- Vissza az agarakkal hős szerelmes. – röhögött fel cinikusan.

- Ha valami baja lesz én esküszöm megöllek. – szűrtem fogaim között mire felröhögött.

- Jobb ha vissza veszel mert még a végén a kis barátnődnek baja esik. – közölte komoran.

- Mit akarsz?- kérdeztem

- Majd ha kitaláltam közlöm veletek. – mondta mire kikerekedett a szeme.

- Na ne szórakozz velem te patkány, hol van Sora. – húztam fel magam teljesen.

- Mostam hogy vigyázz a szádra. – mondta sejtelmesen majd hallottam egy sikolyt.

- L kérlek. – sírt valaki.

- Sora jól vagy? Hol vagy?- kérdeztem de nem válaszolt.

- Ha jót akarsz nem keresed többet, majd én jelentkezem. – mondta majd kinyomta. Leejtettem a telefonom és csak néztem magam elé.

- Hol van?Kivel beszéltél?- tette fel a kérdéseit Sunggyu.

- Nem tudom,és azt sem tudom ki volt az. Csak annyit mondott hogy majd hív minket. – mondtam mire Dongwoo felpattant a helyéről.

- Komolyan ha a húgomnak baja esik mindenkit kinyírok. – mondta mérgesen mire ketten fogták le.

- Nyugodj már le!- kiabált rá Woohyun mire Dongwoo a falnak vágtam.

- Most már jobb? – kérdezte mikor felkelt ő meg csak lehajtotta a fejét.

- Mindenki nyugodjon meg, ne egymást bántsuk. Gondolkozzunk hogy ki volt és  várjuk a hívást. – mondta Sunggyu.

- Ez a ti szobátok. – mondta Dongwoo és kinyitotta az ajtót,bementünk és én elfeküdtem az ágyon,plafont néztem és az agyam csak járt. Ki volt az a srác aki felvette a telefont? Mit akarhat tőlünk és ami a legfontosabb hogy van Sora.

- Minden oké lesz haver,megtaláljuk. – mondta Woohyun

- Ha történik vele valami én belehalok. – mondtam komolyan.

- Ennyire szereted?- kérdezte kicsit mosolyogva.

- Nagyon, és csak most ébredtem rá hogy ő a legfontosabb. Eddig csak szerettem és szerettem vele lenni, de most hogy nem tudom mi van vele majd bele örülök. – temettem arcom a kezeim közé.

- Hát haver te szerelmes vagy. – mosolygott rám Woohyun. – Féltékeny is vagyok. – nézett rám.

- Mert?- néztem rá.

- Mert neked ott van Sora, tudod nekem is tetszett. De látva hogy közel kerültök egymáshoz inkább hagytam,és végül megnyíltál neki. Jó látni hogy most boldog vagy. – mondta én meg csak bólintottam egyet.

11.rész

L powo:
1 hét.1 hét telt el azóta mióta Sorát elvitték,kezdek bele örülni a tudatba hogy mi van vele,telefonon nem érem el.Erre is csak a harmadik nap jöttem rá mikor hallottam a szobájában a telefonját csörögni.Nem tudom mi van vele,hogy jól van vagy bármi mást.Hoya azóta sem szólt hozzám csak ha nagyon akar valamit.Sungyeol és Woohyun többször is bocsánatot kértek és ők is idegesek hogy mi van Sorával.

Sora powo:
1 hete vagyok a farkasokkal. Kezdek beilleszkedni,na akkor kezdjük az elején.Mikor a srácok haza vittek parázs vita alakult ki hogy én hol aludjak.Sungjong hisztizett mert ki akarták tenni a kanapéra.És ő kijelentettem hogy "egy jöttment miatta nem fog a kanapén aludni",erre a kijelentésére Dongwoo fejbe csapta és rá szolt " hogy ez a jöttment a testvérem szóval csitu van".Én csak álltam a nappaliban és vártam az itáletet.Mire Sunggyu kijelentette hogy a szobájában alszok és mindenki kussol.Így én az alfa szobájába kerültem és Dongwoo mérgelődött hogy nem vele vagyok egy szobában de gyorsan bele nyugodott mikor mellé ültem és úgy vacsiztunk.este Sunggyu szobájában voltam de nem tudtam aludni ezért volt olyan kedves az új szoba társam és beszélgetett velem.Elmondta hogy Dongwoo azért hívott folyton "randira" mert a közelemben akart leni,csak akkor érzett volna biztonságban.És a sok hülyeségét miszerint én éhezem vagy nincsenek barátaim,de voltak olyan kirohanásai is miszerint ő elrabol és elvisz.Ezeken nem tudom miért de felröhögtem,Sunggyu mosolyogva csitított le.Aztán tovább mesélt és sok mindent megtudtam az én testvéremről és róluk is.Másnap már kezdtek megszokni de még mindig volt aki méregetett és nem tudott hova tenni.Ma vasárnap van és mindenki meg van nyugodva,tegnap felhívtam barátosnémat és lemondtam a találkozót,betegségre panaszkodva.Jobb neki ha kimarad ezekből a dolgokból.Minden pillanatomat tesómmal és Sungjong.al aki mára már megkedvelt.
-Az az enyém.-vetődött rám Dongwoo mire reccsent egyet a kanapé.
- Ugye most rosszul halottam?- jött ki a konyhából Sunggyu
- Teljesen rosszul.-hazudott Dongwoo
-És mért szenved alattad a húgod?-kérdezte szemöldökét felvonva
- Mert kicsi a rakás van.-mondta mire Sungjong is rám ült.
- Ne már.-hisztiztem egy kicsit mire Sunggyu megvonta a vállát és a rakás tetejére ült.Mondanom sem kellet hogy alig kaptam levegőt,és már szerintem kezdtem is lilulni mikor végre le szálltak rólam.Fellélegezhettem,mikor már kellő oxigén volt a tüdőmben fogtam egy párnát és hozzá vágtam a menekülő Dongwoo-hoz.
-Majdnem megfulladtam.-mondtam
-Dehogy.Még sok levegőd volt.-mondta nevetve és vissza jött hozzám.
-Hülye.-vertem vállon és hozzá bújtam.
-Hiányzik?-kérdezte és közben a hajam simogatta
-Ki?-kérdeztem
-Nagyon jól tudod.-dörmögte
-Nem tudom miről beszélsz.-tettem a hülyét mire lenézett rám.
-Tudom amit tudnom kell.-mondta sejtelmesen
-És mégis mit tudsz?-kérdeztem
-Azt hogy seggbe rúglak ha nem hívod fel.-mondta.
-Nem tudom.
-Mert?
-Ott maradt a telefonom.Meg különben is minek hívnám fel?-kérdeztem
-Tudom hogy a szíved felé is húz.-mondta komolyan
-Rosszul tudod.
-Nekem nem tudsz hazudni.-puszilt meg majd otthagyott.Tényleg nem tudtam hazudni.Majd megölt a kíváncsiság hogy mi van vele,hogy jól van-e?Érdekelt hogy mit gondol most rólam.Sóhajtva mentem a konyhába és megnéztem hogy mit ügyködik Sunggyu.
-Az mi?-kérdeztem felvont szemöldökkel az egyik ételre bökve.
-Leves.-mondta
-Vagy méreg.-néztem még mindig a "levest"
-Nocsak a kis gazdag lány nem szokott hozzá a köznék ételeihez?-kérdezte cinikusan
-Ha tudni akarod,de ehhez nem.-mondtam mire mérgesen nézett rám
-Ha annyira jó vagy gyere és csináld te.-adta a kezembe a fakanalat és ott akart hagyni.
-Vissza szép fiú.-húztam vissza
-Most meg mi van?-kérdezi
-Én főzök te meg eltakarítod amit ide szerencsétlenkedtél.-mondtam
-Még én vagyok az alfa.-mondta keményen
-Én meg a lány aki seggbe rúg ha nem kezdesz el takarítani.-mordultam rá mire morogva elkezdett takarítani.Mire készen lett addigra én is össze ütöttem valamit,ami ehető is nem végső soron. Mikor készen lettünk mind a ketten össze tereltük a többieket és evésnek láttunk.
-Ezt te csináltad hyung?-kérdezte az egyik.Komolyan mért nem tudod még mindig a nevüket?!
-Nem.-mondta
-Pedig kezdtünk örülni.-mondta Sungjong.
-Na jó le lehet szállni rólam.-mondta Sunggyu mire elnevettem magam.
-Ezentúl te fogsz főzni.-nézett rám Sunggyu.
-Én aztán nem.-mondtam
-Ha életben akarsz maradni akkor muszáj lesz.-vont vállat.
-Még nem választottam "fajt".-macska körmöztem
-Ez mit akar jelenteni?-kérdezte Sunggyu és le tette a pálcikáját.
-Hogy vigyázz a nyakadra este.-mondtam és kicsit meglöktem.
-Te le akarod csapolni a vérem?-kérdezte fel vont szemöldökkel
-Eszembe sincs.-mondtam komolyan
-Uhh.-fújt ki egy nagyobb levegő tömeget.
-Sora nincs kedved sétálni?-kérdezte Dongwoo
-Sétálni akarsz?Ember vagy farkas alakban?-kérdeztem mire mindenki elröhögte magát csak az említett személy nem.
-Szerinted?-kérdezte mire megvontam a vállam.
-Na  jó menjünk.-mondtam és elmentem átöltözni.Mikor készen letten és kimentem Dongwoo még telefonált,ezért a konyha felé vettem az irányt hogy igyak egy pohár vizet.
- Okosan.- mondta Sunggyu
-Rendben apuci.-mosolyogtam rá mire megpöckölte a fejem.
- Vigyázzatok egymásra.
-Meglesz.- mondtam és Dongwoo hátára ugrottam,aki megtartott és kiment velem a kapun.

L powo:
Most is mint mindig a szobámban kuksoltam,és csak feküdtem az ágyamon.Semmihez és senkihez nem volt kedvem.Telefonom csörgésére kaptam fel a fejem,abban reménykedtem hogy Sora az de rá kellett jönnöm hogy nem ő az.Számot nem írt ki ezért hezitáltam hogy felvegyem-e vagy sem.
-Igen?-vettem fel mégis.
-Ne szólj közbe csak hallgass végig.-mondta egy ismerős hang
-Dongwoo?-vontam fel a szemöldököm
-Hallgass végig csendben.Sora és én sétálni megyünk,ha látni akarod gyere a parkba.-mondta és le is tette.Köpni nyelni nem tudtam,csak meredtem a telefonomra.Aztán kapcsoltam és felrántottam valami ruhát magamra,megigazítottam a hajam és zsebembe mélyesztettem a telefonom.Kifele menet kiabáltam hogy majd jövök és siettem a park felé.Mikor oda értem megláttam Sorát aki háttal ült nekem és Dongwoo-val beszélgetett.Dongwoo kiszúrt magának,majd mondott valamit Sorának és felkelt.Vettem egy mély levegőt és lassan közeledtem felé,minden lépésnél egyre idegesebb lettem.Mikor mögé értem Sora lassan hátra fordult,mikor meglátott kikerekedett a szeme és engem nézett.Nem bírtam tovább megkerültem a padot és elé léptem,kezénél fogva felrántottam és magamhoz öleltem.Nyakába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát,kutya illata is volt de ez nem érdekelt.
-Hogy kerülsz ide?-kérdezte halkan
-Hiányoztál.
-Mit csinálsz itt?
-Hiányoztál.-mondtam ismét.
-L a kérdésemre válaszolj.-mondta mire el távolodtam tőle és rá néztem.Elmosolyodtam majd kezeim közé fogtam az arcát.
-Örülök hogy nincs semmi bajod,aggottam érted.-mondtam ki ami eddig nyomta a lelkem.
-Mi van veled?-kérdezte nagy szemekkel.
-Csak hiányoztál.-mondtam majd megcsókoltam.Eddig bírtam és tovább nem.Eleinte nem viszonozta a csókom majd igen.Egyik kezem derekán pihent míg a másik a nyakánál és úgy húztam közelebb magamhoz.

Sora powo:
Nem hittem a szememnek amikor L állt előttem és engem nézett,a szívem majd ki szakadt a helyéről olyan izgatott lettem fél perc alatt. Aztán megölelt,feltettem neki pár kérdést de csak azt mondta hogy hiányoztam neki,majd arra lettem figyelmes hogy megcsókolt.Be kellett vallanom magamnak hogy hiányzott az érintése az illata és a csókja is.Viszonoztam a csókját és a kabátjába kapaszkodtam.Áldottam Dongwoo-t hogy itt hagyott és L-el lehetek most.
-Ez hiányzott.-mondta két csók között.
-Nekem is.-ismertem be mire elmosolyodott és magához ölelt.
-Minden rendben van igaz?-kérdezte L
-Persze.-vágtam rá.
-Húgi szakadjatok el egymástól.-jött vissza Dongwoo,kezeiben egy egy fagyival.L kezébe is nyomott egy fagyit.Ő meg csak nézte.
-Nincs megmérgezve.-mondta Dongwoo és bele nyalt az enyémbe is.
-Hé,neked is van.-vertem rá egyet.
-Ne legyél irigy.-mondta mosolyogva és nyomott egy puszit az arcomra.
-Fagyis lettem mi?-kérdeztem L-től aki csak mosolyogva letörölte az arcom.
-Lassan mennünk kell.-nézett az órájára Dongwoo.Félve L-re néztem aki magához húzva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Minden oké lesz.-mosolygott rám.-És itt a telefonod.-adta a kezembe a készüléket.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Hívlak majd.-adott egy gyors szájra puszit,intett Dongwoo-nak és már el is ment.Rá néztem tesómra aki mosolyogva figyelt engem.
-Köszönöm.-mondtam
-Mégis mit?-tette a hülyét.
-Tudod te azt.-bújtam közel hozzá.
-Engem nem érdekel hogy ki az vagy mi,engem csak az érdekel hogy neked ne legyen semmi bajod.-puszilta meg a homlokom majd felhúzott és elindultunk haza.Mikor haza értünk Dongwoo a fürdőbe lökdösött hogy fürödjek le,mert elvileg "büdös" vagyok.De gyanítom nem szereti a vámpírok szagát ahogyan a többiek sem.
Jó meg fürdök de a pulcsim nem dobom a szennyesbe,L illata van.Inkább a pulcsival a fejem alatt vagy mellett alszok majd,persze ha Sunggyu nem dobja majd ki.Reméljük nem neszeli meg,mert ha igen akkor a küszöbön túl alszom.Lassan besettenkedtem a szobába és már feküdtem volna le mikor valaki felkap és kifelé visz.
-Hé tegyél le.-sikítoztam
-Ha behozod azt a pulcsit kint alszol.-makacsolta meg magát Sunggyu
-Ne már.Ne legyél ilyen.-néztem rá
-Most miért zavar téged?-kérdeztem kicsit mérgesen
-Zavarja az orrom.Meg különben is így hogy vigyázzak rád?Itt alszol egy vámpírtól bűzlő pólóval?-oktatott ki mire le hajtottam a fejem.
-De olyan illata van mint neki.-mondtam halkan
-Ne játssz tini szerelmes lányt.-mondta és elvette a pulcsim és kidobta az ajtó elé.Mérgesen néztem rá mire magához ölelt.
-Fontos vagy Dongwoo-nak és már nekünk is,nem akarjuk hogy bajod essen.Főleg mos.-mondta és az ágy felé tessékelt,bedugott a takaró alá és leoltotta a lámpát.
-Köszönöm.
-Nincs mit,de most már alvás.-mondta és eltette magát holnapra.Miután elaludt szobatársam nekem sem kellet több én is az álmok mezeire léptem.