Chihoon powo:
Minden a tervem szerint halad,ChoHee szépen beilleszkedett Sora testében. Semmire nem is gyanakszanak,de a végén úgy is én nyerek. És végre visszafizetem azt a kedvességet amit annak a nyomorultnak az apja adott nekem jó pár éve. Azt akarom,hogy ő is úgy szenvedjen mint én. Érezze azt a fájdalmat és kint amin én mentem keresztül,és nem végső soron ChoHee is végre újra velem lehet. Igaz egy egy kisebb áldozatot kíván maga után,mert ha ChoHee visszatér az életbe akkor az Sora életébe kerül. De ennyit még belefér,mert végre a szerelmemmel lehetek.
Hoya powo:
Reggel korán keltem,elrendeztem minden teendőm és kimentem a konyhába. Sora vagyis aki a testében van a konyhapulton ült keresztbe vetett lábakkal és sárgarépát .
- Jó reggelt.- köszönt mosolyogva mikor meglátott.
- Neked is.- bólintottam és ittam egy pohár vizet.
- A többiek?- kérdeztem.
- Myungsoo még alszik és gondolom a többiek is. - felelte.
- El kell ma mennem,mond meg a srácoknak. - néztem rá komolyan és közben apró jeleket kerestem.
- Rendben. - felelte és leszállt a pultról,mellettem elhaladva megcsapta az orron egy jellegzetes illat. Ez nem Sora illata volt,igaz nem éreztem sokáig de elég volt arra,hogy feleszméljek és észhez térjek. Fel kell készülnöm nekem is,ha véletlen harcra kerülne a sor. Gyorsan megreggeliztem és már öltöztem is át. Felvettem egy melegítőt és egy trikót,aztán mentem is edzeni. Felhívtam a régi edzőm aki azonnal jött is,elkezdtük a kemény edzést. Nem volt megállás sem könyörület,erősebbé kell válnom és nem csak azért,hogy a fajtám védjem. Nem koránt sem,magamért is és persze azért is,hogy apámnak bizonyítsak. Be kell bizonyítanom,hogy nem vagyok olyan mint mikor gyerek voltam. Már nem vagyok az,nincs bennem könyörület az ellenségeimmel szemben. Késő este tértem haza,a többiek mind a tv előtt ültek és azt nézték. Sora Myungsoo mellett ült és a vállára hajtotta a fejét,elkapott a hányinger és köszönés után már mentem a szobámba. Lefürödtem és átöltözni készültem. A gatyámat már felhúztam mikor máshol találtam magam.
- Mi a fasz?- néztem körbe és közben megcsapott a farkasszag.
- Hali. - Aiko vagy Akane magam sem tudom.
- Melyik vagy?- kérdeztem és felé fordultam.
- Aiko. - nézett végig rajtam és elmosolyodott.
- Tetszik amit látsz?- kérdeztem és a falnak dőltem.
- Láttam már jobbat is,de nem rossz. - lépett közelebb hozzám.
- Mit akarsz boszi?-kérdeztem felvont szemöldökkel,közben figyeltem ahogyan közeledett felém. Kíváncsi voltam mit eszelt ki.
- Vigyél magaddal. - felelte.
- Mi van?
- Vigyél magaddal,beépülök közétek. - felelte egyszerűen és már nem sok távoltás volt kettőnk között.
-Hogyan épülnél be olyan vagy mint a másik boszi.- vontam fel a szemöldököm.
- És most?- csettintett és más arca lett,haja színe is megváltozott.
- Talán,de az aki Sora testében van gyanút foghat. - kezembe fogtam hosszú fekete hájának egy tincsét és azt vizsgálgattam.
- Semmire nem fog rájönni,azt mondod én leszek a feleséged majd. - nézett rám komolyan.
- Ezt nem fogják elhinni.- mosolyogtam rá gonoszan.
- Majd teszek róla,hogy mégis. - hajolt közel hozzám és megcsókolt. Átkarolta a nyakam és folytatta tevékenységét,én pedig csak álltam ott.
- Naaa így nem az igazi,rajta. - mosolygott rám és a derekára tette a kezem, felvontam a szemöldököm,de belementem a játékba. Most én csókoltam meg,fél füllel halottam egy kis kuncogást és egy puffanást,de nem foglalkoztam vele. Ő is bevetette magát és visszacsókolt közben hajamba túrt. Mikor elváltunk egymástól már a saját szobámba voltam.
- Már meg sem lepődök. - néztem rá,mosolyogva az ágyamra ült és keresztbe vetett lábakkal.
- Ugye kezded megszokni. - mosolygott rám.
- mi lesz a neved?- kérdeztem pólómat felhúzva.
- Haneul,ez szerintem jó lesz. - nézett rám.
- Tőlem. - vontam vállat.
- Most pedig menj ki és mond nekik,hogy jön a menyasszonyod. Kb fél óra és majd kopogtatok is. - mondtam.
- Mi van már parancsolgatsz is asszony?- vonom fel a szemöldököm.
- Valami olyasmi férj uram,na indulj. - kacsintott rám,morogva de megtettem amit akar és kimentem. Magam után becsuktam az ajtót és a nappaliba mentem,egyenesen a tv elé álltam eltakarva ami benne ment. Ennek a többiek morgással adták hangot nemtetszésüknek.
- Be kell jelentenem valamit. - mondtam mire mindenki rám figyelt végre.
- Nem lehetne a film végén? Most jön a jó rész.- méltatlankodott Sungyeol.
- Nem. Nos most,hogy figyeltek el kell mondanom,hogy a menyasszonyom még ma megérkezik és velünk lesz egy darabig. - mondtam.
- Neked van menyasszonyod?- kapott először észhez Woohyun.
- Mért ne lenne,gazdag családom van. - vontam vállat.
- Még egy lány itt?- kérdezte Sungyeol.- Ja valami olyasmi. - mondtam.
- Valami olyasmi?- kérdezte L.
- Azért olyasmi,mert nektek tabu. Nem akarom meghallani,hogy tiszteletlenek lennétek vele.- mondtam határozottan.
- Tőlem. - vont vállat L.
- Ugye a szobámat nem kell átadnom?- kérdezte Sora.
- Nem,ő nem abba a szobába kerülne,az neki kicsi lenne. - feleltem.
- Akkor a többi nem számít. - felelte.
- Vigyázz hogyan beszélsz velem kicsi lány.- mordultam rá ő pedig össze húzta magát. Végszóra kopogtattak az ajtón.
- Most pedig mindenki megembereli magát és normális lesz. - mondtam és közben elindultam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és Aiko vagyis Haneul állt ott egy fekete csipkés ruhában. Igazán dögösen festett benne.
- Howoon. - mosolygott rám.
- Gyere beljebb. - tártam ki az ajtót amin ő kecsesen betipegett és engem megvárva mentünk a nappaliba.
- Ő itt Park Haneul a menyasszonyom. - mutattam a mellettem álló lányra aki mosolyogva kissé meghajolt.
- Örülök,hogy megismerhetem a leendő férjem társait. - mosolygott kedvesen.
- Örvendek Woohyun vagyok,Hoya jobbkeze. - mutatkozott be Woo.
- Sungyeol vagyok a leghelyesebb. - kacsintott az a marha,Haneul pedig csak mosolygott és bólintott.
- Myungsoo,de csak L. - bólintott L.
- Én pedig Sora vagyok Haneul. - állt vele szembe Sora és nagyon méregette.
- Neked csak Haeul kisasszony. - mosolygott Haneul és megfogta a kezem.
- Tessék? Na még mit nem. - méltatlankodott Sora.
- Sora elég lesz. Tudd hol a helyed. - mordultam rá és közben elindultam Haneul-al a szobám felé. Mikor átléptünk a küszöbön Haneul elengedte a kezem és az ágyamra ült.
Jó ideig csak csend honolt a szobába,nem is tudtam mit is kéne most mondanom.
- Jó voltál leendő férj uram. - mosolygott rám.
- Remélem el is hiszik. - ültem le a fotelembe és őt néztem.
-Persze,hogy elhiszik. És ha jól sejtem,mégpedig jól sejtem már el is hitték. Még sora is,csak tovább kell játszanom a gazdag vámpír kislányt és minden oké marad.- vont vállat.
- Nem kéne ilyen hangosan beszélned nem?- kérdeztem
- Nyugi egy fal vesz minket körbe,semmit nem hallanak abból amit beszélünk. - mosolygott és elfeküdt az ágyamon,nem tudom mi vezérelt de mellé feküdtem.
- Eszes boszi vagy te. - néztem a szemébe.
- És még szexi is. - ült a csípőmre és lehajolt hozzám,vettem a célzást és megmarkoltam a csípőjét, és figyeltem a reakcióját. Elmosolyodott és lejeb hajolt.
- Ohh baszki bocs. - csukta vissza az ajtót Woo. Haenul elmosolyodott és leszállt róla.
- Te tudtad,hogy bejön?- vontam fel a szemöldököm és mintha kicsit feszült is lettem volna.
- Persze,ez alap. Leellenőrzik a sztori hitelességét. - kezdett átöltözni,mikor felém fordult még elkaptam egy fél pillanatra melltartóval fedett mellét.
- Értem. - feleltem elfordulva,összeszedtem a ruhám és elindultam a fürdőbe. Ott elvégezve minden teendőm felvettem a gatyám és hajamat törölve mentem ki. Haneul az ágyamban feküdt és egyenletesen szuszogott ,óvatosan leültem mellé miután ledobtam a törölközöm a fotelba. Néztem ahogyan alszik és meg kell vallanom ez a hajszín sokkal jobban áll neki mint a vörös. Befeküdtem mellé és felé fordultam,fejét a kezemre fektettem,másik kezemmel pedig átöleltem a derekát és így aludtam el.
Akane powo:
- Mért ő ment és nem te?- kérdezte Sunggyu miközben egy könyvet tanulmányoztam.
- Ő akart menni. - válaszoltam.
- Nem kéne megnézni?- kérdezte ismét. Sóhajtva csuktam be a könyvem és rá néztem.
- Figyelj ő a húgom és tudom,hogy semmi baja nem lesz. De ha te attól jobban érzed magad nézzük meg. - feleltem és elővettem a kis kristálygömböm. Elmormoltam pár igét és már meg is jelentek,egymást átkarolva feküdtek az ágyban. Aiko Hoyát nézte és az arcát simogatta,még soha nem láttam,hogy bárkire is így nézett volna mint rá. Majd lassan közeledett hozzá és megcsókolta a homlokát. Itt vetettem véget az egésznek.
- Ez ugye nem azt jelenti amire gondolok. Ugye nem?- kérdezte Sunggyu.
- Nem hiszem. - mondtam és leültem mellé.
- És ha mégis?- tette fel azt a kérdést ami bennem is megfogalmazódott.
- Akkor ez van. Testvérek vagyunk,de ez az ő dolga. El tudja dönteni mit akar. - vontam vállat és elfeküdtem Sunggyu ágyán.
- De nektek ezt szabad?- vonta fel a szemöldökét.
- Dehogy szabad. Ezt sem szabadna,nem segíthetnék nektek. - mosolyogtam rá és megfogtam a kezét.
- Hát akkor mért teszitek? Mert barátok vagyunk?- kérdezte és a kezünket vizsgálta.
- Nem emlékszel mikor még kezdő vadász voltam. Engem összetettek egy másik emberrel. Nem lehettem a húgommal,meg kellett támadnunk titeket. Meg is tettük,de mikor veszélyesre fordult a helyzet a társam ott hagyott egyedül. Meghalhattam volna,de TE nem engedted. Megmentetted az életem holott tudtam,hogy én is vadász vagyok és az lenne a legjobb neked és a falkádak ha én meghalnék. De nem foglalkoztál ezzel,kivezettél az erdőből és követtél még biztos helyre nem érkezte. Akkor és ott megfogadtam,hogy ha egyszer meg tudom menteni az életed hát megteszem. És most itt fekszem az ágyadban a kezedet fogva.- egyenesedtem fel,hogy a szemébe tudjak nézni,ő le sem vette rólam azokat a gyönyörű mosolygós szemeit.
- El is felejtettem,hogy milyen gyámoltalan volt az én vadászom. - simogatta meg az arcom mosolyogva,én pedig még közelebb bújtam kezéhez.
- Ilyenkor olyan vagy,mint egy gyámoltalan kismacska. - nevetett fel,mérgesen a kezébe bokszoltam és a fal felé fordulva elfeküdtem.
- De egy nagyon aranyos kismacska. - karolt át hátulról. Nem válaszoltam csak mosolyogva hunytam le a pilláim.
