- Mégis mit képzelsz mit csinálsz?- rivalt rám Chihoon.
- Én csak...- kezdtem gondolkozni.
- Mit keresel a szobámban?- kérdezte mérgesen.
- A kiutat. - válaszoltam egyszerre. Elmosolyodott és közelebb lépett.
- Innen nincs kiút,csak ha én azt akarom. - nézett rám gonoszan,a hideg végigfutott a hátamon ahogy ezt mondta.
- Junyeon vidd a szobájába. - utasította a komornyikját,aki engem karon ragadott és kivezetett a szobából.
- Ki volt az a lány a képen?- kérdezte gondolkozás nélkül.
- Az nem tartózik magára. - válaszolta egyszerűen,miben is reménykedtem,hogy elmondja ki is az a lány. Én tiszta hülye vagyok, már éppen kérdeztem volna mát mikor rám csukta a szobám ajtaját. Mérgesen rogytam le az ágyamra,egy szobalány még a szobámban volt és az aszalnál állt.
- Te nem tudod ki volt az a lány aki Chihoon szobájában a képen van?- kérdeztem,de választ nem vártam.
- Az úrfi kedvese volt. - válaszolta,felpattantam a helyemről és felé léptem.
- A kije?- kérdeztem halkan,és közben leültettem a székre magammal szemben.
- A kedvese volt,nem mindig volt ilyen a fiatal úr. De sajnos az asszonyom meghalt egy támadásban,azóta ilyen az úrfi. - mondta szomorkásan.
- Mikor történt ez?- kérdeztem.
- Pár éve,tudja ez a hely nagyon gyönyörű volt. Tele volt kedvességgel és szeretettel,igaz hogy akkor sem volt megszokottak a körülmények,maga is tudja miért. - mondta és eszembe jutott hogy ők is tudják hogy mi vagyok és nincsenek meglepve. - De a kisasszony nagyon kedves volt annak ellenére hogy nagyon nemes származású,ahogyan az urunk is az. De egy szörnyű támadás során a kisasszony feláldozta magát az úrfiért cserébe.- mondta halkan,majd felállt és kiment. Körbe néztem a szobában és akkor vettem észre,hogy ez úgy van berendezve mintha egy lány élt volna itt. Minden erre emlékeztetett,a szoba színe és a bútorok. Kinyitottam a ruhás szekrényem és láttam,hogy szebbnél szebb ruhák vannak benne,eddig ezzel nem foglalkoztam de most hogy tudom élt itt egy másik lány is minden világos lett előttem. Ezek az ő ruhái,ez az ő szobája. Valahol mélyen legbelül együtt éreztem Chihoon-al,nem lehetett könnyű neki átvészelnie a szerette halálát. Lerogytam a székemre az ablaknál és csak bámultam kifelé,ráeszméltem hogy semmi esélyem ellene. Jóval erősebb nálam,és egyedül is vagyok. Arra figyeltem fel hogy valaki benyit a szobámba,és mellém lép.
- Nem tudom mit akartál a szobámba,de halottam hogy kérdezősködtél. - állt meg mellettem Chihoon.
- Már mondtam kiutat erről a helyről. - válaszoltam.
- Nem tetszik itt? Vagy ennyire el akarsz menni mellőlem?- kérdezte elfojtott hangon.
- Nem,nem tetszik itt. Bezárva vagyok tartva egy olyan helyem ami nem az otthonom,elvagyok zárva mindenkitől aki kedves nekem. - mondtam és az ablakon bámultam ki továbbra is.
- Sajnálom hogy ez a helyzet alakult ki,de ezen nem lehet váltóztatni. - válaszolta,rá kaptam a tekintetem.
- De lehet. - álltam vele szembe.
- Nem,nem lehet. Itt maradsz velem. - nézett a szemembe.
- Azt lesheted. - vágtam vissza.
- Sora drágám még mindig itt vagy,és itt is maradsz még sokáig. - mosolygott rám,engem meg a hideg is kirázott. Valamiért elfogott a rossz érzés.
Dongwoo powo:
- Na jó most lett ki a tököm. Nektek nem tűnt fel hogy ugyan ott vagyunk már órák óta? Körbe-körbe megyünk,és ami még idegesítőbb,hogy kibaszottul nem érzek semmi szagot!- törtem ki magamból és belevertem egy közeli fába,nagyot reccsent és kidőlt.
- Haver akkora zajt csapsz mint egy elefánt csorda. - mondta Sungjong.
- Mert a tököm ki van,nektek nem?- kérdeztem szét tárt karokkal.
- Nekem meg az örökös rinyálásotokból van ki a tököm. Rosszabbak vagyok mint egy hisztis lány banda!- kiabálta el magát Akane
- Nyugodjon le mindenki. - próbálkozott Woohyun.
- Valaki szórakozik velünk. - mondta Sungjong.
- Na ne mond zsenikén.- néztem rá hülyén szét tárt karokkal.
- Nem komolyan mondom,mintha valaki azt akarná hogy ez legyen. - fejtette ki az ötletét,épp készültem leszólni mikor Akane befogta a szám.
- Igaza van a tökinek,valami itt nem stim. Hiába megyünk nem haladunk sehova,keressetek valami amulettet vagy ahhoz hasonlót, ha ezek nincsenek meg mi sem megyünk tovább. - jelentette ki,midneki külön vált csapatokra. Én kaptam meg Woohyunt és L-t,csendben kerestünk tudom én mit is,de semmit nem találtam. Mérgemben belerúgtam gy kidőlt fába,majd a törzsére ültem,ők is követték a példám és csak néztek maguk elé.
- Csak hogy tisztázzam,ha egyszer is baja esik a húgomnak mikor veled van minden könyörület nélkül kinyírlak!- néztem L-re aki mellettem ült,felém nézett és gúnyosan elmosolyodott.
- Ha jól tudom ti vigyáztatok rá mikor elraboltál őt. - nézett rám mérgesen,éppen válaszoltam volna mikor Woohyun mindkettőnket fejbe vert és egy irányba mutatott. Egy embert véltem kivenni a fák között és egyenesen ment egy irányba,minden jelzés nélkül tudtuk a dolgunkat. Farkassá alakultam és hangtalanul követtem az embert,bár a szaga nem ezt árulta el róla,oldalra néztem és láttam hogy a fiúk is jönnek mellettem ők is olyan halkan mint én. Egy átjáró szerűségen mentünk át ismét,de most egy barlangban lyukadtunk ki. Vissza alakultam és körbe néztem,három felé ágazott a barlang. Még a hülye is rájött hogy szét akarnak választani minket, meg sem kellet beszélnünk mit csináljunk.
Sora powo:
Nem tudom meddig ülhettem ott egyedül a szobámban az ablakon kifelé bámulva,mikor észrevettem egy ismerős alakot. Könnybe lábadt a szemem mikor felismertem hogy aki a kertben sétál a ház felé az L,mindennemű gondolkodás nélkül,téptem fel az ajtóm és szaladtam ki a kertbe. Mikor észrevett hogy felé tartok elmosolyodott és ő is felém lépett,nyakába ugrottam és úgy öleltem mint még soha.
- Megvagy. - tolt kicsit el magától és megsimogatta az arcom,könnyeimet ezzel letörölve.
- Sokáig tartott. - nevettem el magam sírva,elmosolyodott és magához húzott egy csókra. Viszonoztam csókját,de elfogott a rossz érzés. Ez a csók nem olyan volt mint amit eddig adott,nem ő volt. Mikor ezt észre vettem késő volt próbáltam eltolni magamtól de nem sikerült,nagy nehezen de engedett. Kerek szemekkel néztem Chihoon-ra,majd elsötétedett minden.
Chihonn powo:
- Sajnálom kedvesen de kellesz nekem. - simogattam meg az arcát és a karomba vettem,vissza indultam vele a szobájába,de valaki megállított.
- Engedd el. - szólalt meg valaki a hátam mögött,lassan fordultam meg és néztem rá.
- Ohh nocsak egy vámpír. - mosolyogtam gonoszan.
- Engedd el Sorát. - szűrte a fogai között.
- Tudod nem illik így beszélni a ház urával,te tudatlan. - adtam át Sorát Junyeon-nak aki vissza vitte a szobájába.
- Kicsit sem érdekel mit illik és mit nem, vissza viszem magammal Sorát. - indult el felém fenyegetően.
- Azt kötve hiszem,ő már ide tartózik,tehát itt is fog maradni. - feleltem mérgesen.
- Mégis mért tenné? Nem vagy te neki senkije. - köpte a szavakat,kezdett nagyon idegesíteni ez az alak.
- Ő ide tartózik!- kiáltottam és elővettem a rosszabbik énem,meg akartam ölni őt és az összes társát.
- Nem te raboltad el,ő nem ide tartózik,ő nem a tiéd!- kiabált vissza,bennem meg gyűlt a harag és a gyűlölet egyre jobban.
- De ő az enyém!-kiáltottam örülten.
- Uram kérem. - szólt rám Junyeon. Már készültem válaszolni mikor még egy jelent meg közölük,ő kevésbé volt olyan csapzott mint a társa.
- Mi tartott eddig?- kérdezte a nagyszájú,az újonnan érkezettől.
- Bocs,csak nem játszottam így régen és éhes is voltam. - mondta vörös szemekkel.
- Ez meg ki a fene?- kérdeztem
- Chihoon vagyok,ennek a háznak az ura. - feleltem az elhangzott kérdésre. - És ti?- kérdeztem.
- L vagyok ő pedig Woohyun. - mondta a később érkezett.
- Tehát melyikőtök Sora volt szerelme?- kérdeztem mosolyogva.
- Nem volt szerelme!Még mindig az vagyok.- felelte L.
- Én nem mondanám ezt ilyen biztosra. - mosolyogtam gonoszan és hátra néztem. Sora lépdelt ki boldogan a házból és odalépett mellém.
- Chihoon unatkozom. - nézett rám mérgesen,mosolyogva megsimogattam az arcát.
- Hamarosan bemegyek én is,de van itt pár vendég aki alkalmatlankodik itt. - pusziltam meg az arcát és fél szemmel láttam hogy L megfeszülve figyel.
- Kik?- kérdezte és feléjük nézett. - Ti kik vagytok?- kérdezte mosolyogva.
L powo:
Csak álltam ott és néztem ki a fejemből. Ő volt az de mégsem,a kérdésre sem tudtam válaszolni annyira meg voltam lepve.
- Sora mi vagyunk azok, Woohyun és L. - próbálkozott Woohyun.
- Nem tudom kik vagytok,de ne tartsátok fel Chihoont. - nézett ránk mérgesen,én meg léptem felé egy lépést.
- Sora gondolkozz kicsit,nem emlékszel?- próbálkoztam.
- Nem tudom mire kéne emlékeznem,nem ismerlek titeket. - mondta nekem pedig a szívem szakadt meg,az a rohadék pedig mosolyogva figyelte az eseményeket.
- Nélküled nem megyek sehova!- jelentettem ki,és egy pillanat alatt előtte temettem. Megfogtam a kezeit és nem engedtem bármennyire is el akart lépni tőlem,az a rohadék már épp lépett volna hogy szétszedjen minket,de Woohyun gyorsabb volt és a falnak csapta. Így én tovább tudtam figyelni sorára,aki félve nézett fel rám.
- Kérlek,kérlek emlékezz rám. - kérleltem.
- Nem tudom ki vagy de engedj el,segítenem kell Chihoon-nak. - rángatta a kezeit.
- Nem,nem engedlek. Tudod te mennyire aggódtam érted?Tudod mennyire hiányoztál?- kérdezte végig a szemébe nézve.
- Össze keversz valakivel,nagyon sajnálom de én nem tudom ki vagy. - mondta komolyan.
- Szeretlek. - szalad ki a számon és néztem mélyen a szemébe.
- De én őt szeretem. - nézett Chihoon irányába,azt hittem rosszul hallok. Ott helyben eldobtam volna az életem,ha tudnám hogy komolyan gondolja,de nem ez nem ő volt. Biztos megbájolta valahogyan,ő nem mondana ilyet nekem. Biztattam magam és össze szedtem a még megmaradt bátorságom és magamhoz rántva megcsókoltam,próbált ellenkezni de nem sikerült neki. Úgy csókoltam mint még soha,vissza akartam kapni őt mindennél jobban. Nem kellet sok idő és vissza csókolt,átkarolta a nyakam és hozzám bújt. Halottam ahogy a távolból felordít az a rohadék,de nem érdekelt,csak Sora érdekelt és az hogy ő itt van most velem. Lassan elváltam tőle és a szemébe néztem,úgy csillogott mint mindig.
- L. - sírta el magát keservesen.
- Shhhh itt vagyok,semmi baj. - öleltem és közben Woohyun irányába néztem,nem volt egyedül a fal leomlott és a többiek is ide értek már. Lassan elváltam Sorától és ahhoz a rohadékhoz léptem.
- Te. - szűrtem a fogaim között és emeltem a kezem hogy lecsapjak rá de Sora elém ugrott.
- Ne öld meg kérlek. - nézett rám könnyes szemmel, Chihoon felkönyökölt és Sorára nézett.
- Kedvesem. - simogatta meg az arcát én meg össze szorított ököllel álltam ott.
- Engedj most már el jó?- mosolygott rá kedvesen és közben potyogtak a könnyei. - Ígérem meglátogatlak amikor csak tudom,de ez nekem így nem jó. - sírt még mindig.
- Maradj itt velem,én megadok mindent amit csak akarsz. - próbálkozott én meg rohadtul le akartam csapni.
- Amit kérnék azt nem tudnád megadni nekem. - mosolygott rá kedvesen.
- Pont olyan vagy mint ő. - mondta mire sora megkövült. - Szerettem és ő is engem,de jött egy ember aki elcsavarta a fejét. Mindent megtettem hogy itt maradjon velem,de meghalt az ember és ő ebbe belebetegedett,majd elment. - mondta szomorúan és közben Sora arcát simogatta meg.
- Chihoon én nem ő vagyok. Ő meghalt,de tudom hogy szeretett. - mondta Sora.
- Ezt miből gondolod?- kérdezte Chihoon.
- A szoba amit adtál nekem,az övé volt. A ruhákkal együtt,egyik nap keresgéltem mikor ráleltem egy titkos rekeszre,volt benne egy levél és egy lánc,rajta egy rozsa alakú medállal. Neked volt címezve a levél és még most is ott van. - simogatta meg az arcát és adott egy puszit,majd felállt és a komornyik felé fordult.
- Úgy lesz asszonyom,kérem most távozzanak,az egyik alkalmazott kivezeti önöket innen. - mondta és közben a kezem adott egy láncot,rajta egy nap alakú medállal. Kérdőn néztem rá.
- Ezzel el tud jönni hozzánk ha gondolja,az úrfi adta még nekem a napokban,hogy ha eljön az idő adjam át önnek. - mondta és Chihoon után ment aki hátra sem nézve vissza ment a házba.
- Sora!- kiabálta Dongwoo és magához rántotta a húgát,mosolyogva ölelte át a kissé csapzott testvégért.
- Na vissza kaptuk a hercegnőnk. - lépet oda Sunggyu és ő is megölelte,feszengve álltam ott. Tudtam hogy nekik is hiányzott,de majd bele haltam hogy csak velem legyen.
- Tudod nem jó dolog a féltékenység. - lépett mellém Akane.
- Nem kértem a véleményed. - vágtam vissza.
- Ez nem vélemény volt hanem tény,majd bele pusztulsz,hogy mindenkit elküldj a közeléből. - mondta mosolyogva.
- Nem értem mit akarsz ezzel. - mondtam ki őszintén.
- Mit tennél ha nem téged választana hanem a testvérét?- kérdezte mire kikerekedett a szemem,aztán elmosolyodtam.
- Ha ez történne akkor is elfogadnám. - vontam meg a vállam.
- Tudom undorítóan nyálas vagy. - mondta mire rá meredtem és elmosolyodtam.
- Lehet,de nem érdekel. - rántottam a vállamon és Sora felé néztem akit Woohyun ölelt aztán terelt felém. Sora rám nézett majd Akane-ra és felvonta a szemöldökét.
- Ő segített téged megtalálni. - adtam meg a kérdést a fejében kavargó válaszokra mosolyogva.
- Értem. - lépett mellém és felnézett rám.
- Hihetetlenül kutya szagod van. - röhögtem el magam és közben kicsit ellöktem magamtól.
- Aha hát így állunk?- kérdezte össze font karokkal.
- Haver rosszul áll a szénád. - veregette meg a vállam Dongwoo. Sora felé léptem aki kikerült és elment mellettem,hitetlenkedve álltam egy helyben és néztem ahogy elmegy. Hátra fordult és kidugta rám a nyelvét majd futni kezdett,elnevettem magam és utána eredtem,pillanatok alatt elértem és elkaptam. Mosolyogva átkarolta a nyakam és egy apró csókot nyomott az arcomra.
- Hiányoztál L. - mondta szemebe nézve.
- Te is nekem. - mondtam.
- Tudom és még mit is mondtál?- kérdezte én meg kerek szemekkel néztem rá.
- Ne mond hogy hallottad?- kérdeztem halkan és zavaromban a tarkóm vakargattam.
- Hallottam,igaz halkan de hallottam. - mosolygott még mindig.
- Akkor nem kell megismételnem magam. - néztem rá komolyan.
- De hallani akarom. - kérlelt.
- Majd máskor,most menjünk haza. Fáradt vagyok. - karoltam át a vállát és közben hátra tekintettem. Láttam hogy Chihoon az ablakban áll és minket néz,nem törődtem vele nagyon csak mentem a többiek után Sorával.
Sora powo:
Olyan volt akár egy álom,hogy újra velük lehetek,Myungsoo egy tapodtat sem mozdult mellölem. Folyton mellettem volt és fogta a kezem vagy átkarolt,mosolyogva figyeltem mikor két pillanatra elengedett majd ráeszmélt és a kezem után kapott. Most Myungsoo-éknál voltam,Hoya és Sungyeol kedvesen fogadtak,majd L a szobájába irányított. Mikor beértünk még ott sem engedte el a kezem,masszívan fogta.
- Hé nyugi nem lesz semmi baj,elengedheted a kezem. - mosolyogtam rá.
- De nem akarom hogy megint eltűnj. - nézett mélyen a szemembe.
- De nem lesz ilyen még egyszer. - mosolyogtam rá kedvesen és megsimogattam az arcát. Nem válaszolt semmit csak bólintott és megcsókolt,lábujjhegyre állva karoltam át a nyakát és csókoltam vissza. Lassan elindult az ajtó irányába,nem értettem miért,aztán kattant a zár. Minden világos lett,nem akarta,hogy megzavarjanak minket. A falnak nyomva csókolt tovább,a csókjai egyre vadabbak lettek,egyik keze a fenekemre vándorolt még a másikkal szorosan tartott. Mindkettőnket elkapott a hév,egyre jobban téptük egymás száját,lassan majdnem minden ruhadarabtól megszabadultunk mikor rám tört az éhség. Lassan eltoltam magamtól,ő meg arcomat fürkészte.
- Éhes vagyok. - mondtam komolyan,mire elröhögte magát.
- Most?- kérdezte és közben ránk mutatott.
- Most.- adtam meg a választ és kimászva alóla elkezdtem öltözködni. Elfeküdt az ágyon és engem nézett ahogy magamra szenvedem a ruháim és kimegyek a szobából. A konyhába menet találkoztam Sungyeollal de nem érdekelt annyira éhes voltam hogy Hoya-t is arrébb toltam a hűtőtől hogy oda férjek. Kerestem valami kaját,de semmit nem találtam amit szívesen megettem volna.
- Esetleg ennél valamit?- kérdezte Hoya az asztalon ülve.
- Ja,de itt nincs semmi. - csuktam be a hűtő ajtaját és rájuk néztem. Myungsoo mosolyogva figyelt majd ellökte magát a faltól és megfogva a kezem a pince felé vezetett. Lementünk és felnyitotta a hőtőláda tetejét,rögtön felcsillant a szemem és vagy három tasak vérrel a kezemben mentem vissza a srácokhoz. Kiöntöttem egy pohárba és mind megittam,majd a másikat és a másikat is. Barátom mosolyogva figyelt majd elvette tőlem az üres poharat és letette az asztalra,de nekem még nem volt elég. Még éhes voltam,és ezt a hasam korgása is a tudtára adta.
- Több vér nincs,nekünk is kell. - mondta Hoya aki végig engem méregetett.
- Jól van,akkor keresek mást. - álltam fel a kanapéról és vissza mentem a konyhába. Semmit nem találtam ami a fogamra való lett volna de befaltam egy jó nagy tányér rántottát szalonnával és kenyérrel. Ez csillapította valamennyire az éhségem és vissza mentem a srácokhoz akik nagyon belemerültek egy beszélgetésbe,nem akartam megzavarni őket és bementem a szobámba hogy felvegyem a csörgő telefonom.
U.I:
Talán most minden jóra fordult,Sora újra a szerelmével lehet és mindenki újra a normális. Ám elég volt Sora bűvöletét feltörni egy „szeretlek” szóval? Vajon minden így marad? Semmi sem váltózik majd meg a két szerelmes között?...... Hümm majd meglátjuk. :)
