Reggel korábban keltem mint a többiek hogy fel tudjak készülni egy régi barát fogadására. Nem is kellet sokat várni rá,mire készen lettem már csöngettek is,nem kellet találgatnom ki is lehet az mert pontosan tudtam hogy senki más nem lehet csak ő. Lassan mentem és kinyitottam az ajtót.
- Nem tudnál kicsit gyorsabb lenni,szarrá áztam így is.-jött be félre tolva engem.
- Neked is szia,én is örülök hogy látlak. - mentem utána.
- Ja szia, és amúgy miért is van itt ilyen irdatlan nagy bűz és a mocsokról nem is beszélve?- kérdezte a kanapén ülve.
- A kupiért nem én felelek,a bűzzel kapcsolatban meg ki lehet szellőztetni.- vontam vállat és az ablakhoz mentem,hogy kiszellőztessek.
- Nos mi is az én dolgom?- fordult felém.
- Lenne valaki akit meg kellene találnod,vagyis találtunk egy nyomot de elvesztettük. - vázoltam a helyzetet mellé ülve.
- Ki nyitotta ki ezt a tetves ablakot?- jött ki Dongwoo a szobájából.
- Vendégünk van. - mondtam fáradtan és az ülő félre mutattam aki csak intett egyet.
- És ő kis is pontosan?- kérdezte Dongwoo türelmetlenül.
- Ébressz fel mindenkit és akkor majd bemutatom nektek. - adtam ki az utasítást mire elkezdte az embereket ébreszteni. Öt perc után kezdtek kifele szállingózni az emberek,mindenki leült vagy a kanapéra vagy a földre.
- Vámpírokról pajtijaid is vannak?- kérdezte mosolyogva.
- Ne kezd el. - mondtam a halántékomat dörzsölve. - Ő itt Akane. - mutattam barátomra.- Aki vadász és egyben boszorka is. - mondtam.
- Hali. - köszönt mosolyogva.
- Milyen vadász is vagy pontosan?- kérdezte Woohyun.
- Vámpír és farkas vadász is egyben,de vámpírt többet öltem már. - dőlt hátra nyugodtan a kanapén.
- Vadász vagy és így haverkodsz egy farkassal?- kérdezte L cinikusan.
- Nyugi ha rosszra fordulna a helyzet mindenkit kinyírnák,de őt nem. Ő más mint az többi elfajzott korcs. - vetette keresztbe a lábait.
- Elfajzott korcs?!- gurult dühbe Dongwoo és felpattant a helyéről felé indulva.
- Jobban jársz ha vissza ülsz a seggedre. - mordult rá Akane és pillanatok alatt földre terítette a jobb kezem. Mosolyogva ült rá és hajolt közel hozzá. - Még egy ilyen és megöllek itt mindenki előtt, tudd hol a helyed kutya. - vicsorgott rá,sóhajtva hajoltam le hozzájuk és szedtem le Akane-t.- Jó most hogy így mind össze barátkoztunk a lényegre térek. - köszörültem meg a torkom hogy mindenki rám figyeljen. - Na az elején kezdem..- kezdetem volna bele de Akane közbe vágott.
- Leszarom az elejét,ne is untass vele. Nekem csak a lényeg kell. - ivott bele a poharába.
- Akkor majd én. - vette át a szó Woohyun. - Van egy félvér lány akit elraboltak,Dongwoo húga. - mondta mire Akane felé kapta a tekintetét.
- Fél vér?- csillant fel a szeme.
- Az,félig vámpír félig farkas. És közénk tartózik. - nyomatékosította Woohyun.
- Még nem választott. - utaltam arra a tényre hogy még nem választott oldalt magának.
- Oké ez engem nem érdekel, ki rabolta el?- vetett véget a vitának Akane.
- Mi sem tudjuk,de nagy hatalma lehet,ha nem tudjuk kiszagolni hol is van Sora. - mondtam.
- És mi az én jutalmam ha meg van a kis csaj?- kérdezte
- Azt majd én meghálálom. - kacsintottam rá mire felcsillant a szeme.
- Kell valami ami az övé volt. - mondta mire már hozták is a pulcsiját.
L powo:
Néztem ahogyan Dongwoo kihozza Sora felsőjét és a lányka adja aki elkezdi nézegetni.
- Elég érdekes ízlése van a kicsikének.- nézegette,forgatta a ruhadarabot a kezében.
- Most ne ezzel foglalkozz. - szolt rá Sunggyu.
- Jól van na,csak megjegyeztem. - rántotta meg a vállát és megszagolta a felsőjét. - Ez büdös. - fintorodott el.
- Tudod mi a büdös... - folytattam volna a mondatom de Woohyun közbe szólt.
- Nem tudom mire vagy képes,de megtennéd hogy a dolgodra koncentrálsz és nem arra hogy Sora mit hord vagy hogy mennyire vette át a farkas szagot a felsője?- oktatta ki hidegen mire Akane felpattant a helyéről és felénk lépett.
- Te csak ne oktass ki engem!- mordult rá és pofonra emelte a kezét de én megfogtam.
- Jobb ha vigyázol,volt már dolgunk vadásszal és nem élte túl. - szorítottam meg a kezét. Sunngyu mellénk lépett és szétválasztott minket még mielőtt lett volna bármi is.
- Akane most csak ez van itt,próbált meg ezzel beérni. - mondta Sunggyu. Felsóhajtott és törökülésbe leült a padlóra,elkezdett valamit mormolni. Elkezdett lebegni ő is meg a ruha is,szemei lila fényben úsztak. Hirtelen lehuppan a földre és a ruha is leesett.
- Nem érzem. - mondta halkan.- Tessék?- kérdeztem vissza.
- Mondom nem érzem a lányt,nem értem egy ideig tudtam követni,de mintha valaki megállított volna. - sápadt el teljesen.
- Meddig bírtad követni?- kérdeztem gyorsan.
- Ez erdőn túlig . - mondta fáradtan.
- Akkor induljunk. - pattantam fel a helyemről és már mentem is az ajtóhoz.
- L várj ne rohanj. - szólt utánam Woohyun.
- Nem tudok várni,ki tudja mi van vele,ki tudja mit csináltak vele akik elvitték!- kiabáltam rá.
- Csak nem szerelmes a kicsi vérszívó?- nyerte vissza az erejét a boszorka. Nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne tépjem le a fejét.
- Oké elég lesz,mindenki készüljön. Az erdőbe megyünk. - tapsolt kettőt Sunggyu, mindenki elkezdett készülődni én pedig vártam az ajtóban. Nem bírtam tovább látni akartam minél előbb,hiányzott rettentően hiányzott. Lassan mindenki ideért,én pedig feltéptem az ajtót és már rohantam is az erdő felé. Ilyenkor nagyon bírom hogy vámpír vagyok és rohadt gyorsan tudok futni. Az erdőnél megálltam és megvártam mindenkit akik kicsit lemaradtak tőlem. Akane Sunggyu hátán ült,mikor megérkeztek ők is leszállt és körbe nézett.
- Arra. - mutatott egy irányba,mire mindenki elindult abba az irányba. Próbáltam vissza fogni magam,kisebb nagyobb sikerekkel ment is. Folyamatosan azt figyeltem hogy látok-e valamit ami Soraáé vagy esetleg más ismerős dolgot. De semmit nem láttam ami támpontként szolgálhatna.
- Eddig bírtam követni itt egy fal van,azt is elég jó hogy az előzőt át tudtam törni,de ide én kevés leszek. - mondta fáradtan.
- Sehogy sem juthatunk át?- kérdezte Woohyun.
- Mindannyian nem,csak pár emberig tudok áttörni a falat. De félő hogy aki felállítottam észreveszi majd és idejön. - felelte Akane aki közben a falat nézte.
- Juttass át. - néztem rá komolyan.
- L megörültél?Egyedül nem mehetsz oda!- szolt rám Woohyun.
- Nem érdekel,nem megyek innen el. Sora ott van és ki tudja mi van vele!- keltem ki magamból.
- Mindenki kussol!- kiáltotta el magát Akane. - Ti fogyatékos állatok, mit gondoltok hol a szarban vagytok? El ment az eszetek? Itt ordibálni az ellenség közelében?! És még ti vagytok a nagy harcosok.- nézett ránk mérgesen Akane. - Na most hogy mindenki kussol húzzunk el innen de kurva gyorsan mert valaki jön!- nézett hátra és futásnak eredt egy másik irányba mint ahol jöttünk. Mindannyian utána mentünk és közben hátra is figyeltünk hogy ne kövessen minket senki. Mikor én fordultam hátra láttam hogy egy átjáró nyílik meg valaki előtt,egy medált tartott a kezében.
- Ha azt elvesszük be tudunk menni. - mondta Akane,több sem kellett megfordultam és utána eredtem. Pillanatok alatt beértem, mukkanni sem volt ideje mert eltörtem a nyakát. Halk puffanással ért földet,elvettem tőle a medált és hátra fordultam.
- Haver nem vagy semmi. - veregette meg a vállam Akane.
- Csak menjünk már. - mondtam mire csak elmosolyodott és kivette a kezemből a láncot a medállal együtt, a falhoz mentünk amin egy ajtó vagy rés,vagy mit tudom én mi nyilt meg. Gyorsan mindenki átment rajta. Mikor átértünk meglepődtem,arra számítottam hogy itt még sűrűbb lesz az erdő de nem. Egy tisztás volt és a tisztás végén egy kastély állt.
- Oké hol a rákban vagyunk?- kérdezte Dongwoo aki eddig csöndben volt.
- Nagyon jó kérdéseid vannak. - válaszolta Akane. - Oké na akkor induljunk is,fedezzük fel ezt a helyet és vigyük haza a lányt is. - mondta és elindult egy neki szimpatikus úton.
- Nekem valami itt nem tetszik. - mondtam mikor újra az erdőbe mentünk.
- Mi bajod,te akartál ide jönni. - mondta Woohyun.
- Tudom, de ilyen egy szerűen átjutni egy ilyen nagy erejű cuccon? És senki nem vette észre?- kérdeztem és láttam hogy ő is elgondolkodik a dolgon.
- Most hogy mondod túl egyszerű volt. Mintha így lett volna eltervezve. - mondta komolyan.
Chihoon powo:
A szobámban ültem és a könyvem olvastam mikor bejött Junyeon.
- Uram minden úgy alakult ahogyan tervezte. - mondta mellettem állva.
- Remek,akkor lassan fogadhatjuk is őket. - csuktam be a könyvem és a kis asztalra tettem.
- A Sora kisasszony pedig felébredt és reggelihez készül. - mondta Junyeon.
- Értem,ma én is lent eszek. Terítsenek meg neki is mellettem. - adtam ki az utasítást.
- Értettem uram. - hajolt meg és kiment. Az ablakhoz mentem és kinéztem rajta.
- Gyertek hamarabb,kezdem unni itt magam. - mosolyodtam el,majd kopogtak ami azt jelentette hogy tálalták a reggelit. Lementem és láttam hogy Sora ott ül a helyén, leültem mellé és fél szemmel rá néztem.
- Jó reggelt. - köszönt halkan,de rám se nézett.
- Neked is. - feleltem két falalt között. Halkan és szótlanul telt el a reggeli.
- Uram a teáját a könyvtárban kívánja elfogyasztani?- kérdezte Junyeon.
- Igen,Sora te is gyere velem!-jelentettem ki ellentmondást nem tűrően. Nyögvenyelősen felkelt a helyéről és jött utánam,kinyitottam a könyvtár ajtaját és hagytam hogy előre menjen. Középen megállt és csak körbe-körbe forgott és nézte a rengeteg könyvet.
- Olvashatok?- kérdezte halkan és félve.
- Ahogy akarod. - feleletem és leültem az egyik fotelbe és folytattam a könyvet amit pár napja kezdtem el olvasni. Választott magának ő is egyet és a földre ülve olvasni kezdte. Megfordult a fejembe hogy megölöm azokat minél előbb akik beléptek a területemre,és akkor Sora itt marad velem az élete végéig.
- Uram mi jár az eszében?- kérdezte Junyeon.
- Csak fontolgatom a lehetőségeket. - válaszoltam és Sorára néztem.
- Vesse el ezeket az ötleteket kérem. Ő nem méltó magához. - mondta alázattal mire felé fordultam.
- Nem érdekel ki illik hozzám vagy ki nem. A lényeg hogy ne unatkozzak. - mondtam hidegen.- Elnézés uram. - hajolt meg és vissza állt mögém. Vissza fordultam a könyvemhez és olvastam tovább.
- Chihoon ez milyen könyv?- tolt elém egy könyvet. Kerek szemekkel néztem a könyvre majd Sorára. Kikaptam a kezéből és vissza tettem a helyére.
- Ezt a könyvet hagyd békén. - mordultam rá. - Itt egy másik. - adtam a kezébe ami a kezem ügyébe akadt.
- Bunkó. - motyogott magában de én mindent tisztán halottam.
- Mit mondtál?- kaptam el a kezét és magam elé rántottam. Derekánál tartottam meg,egyik kezemmel az arcát magam felé fordítottam és csak néztem.
- Engedj el. - ficánkolt a kezeim között.
- Tanuld meg hogy én sokkal erősebb vagyok nálad és a barátaidnál is. Semmi esélyetek ellenem. - mosolyogtam rá gonoszan ő pedig kerek szemekkel nézett rám.
- Hogy mondtad?- kérdezte halkan.
- Jól halottad,itt vannak,de nyugalom nem tudnak elvinni téged innen. - simogattam meg az arcát. Valahogy kihúzta a kezét a kezeim közül és felpofozott,majd kiszaladt a szobából.
- Menjünk utána uram?- kérdezte Junyeon.
- Nem szükséges,a házból kijutni úgy sem tud. - mondtam komoran és vissza ültem a helyemre.
